Szegénységbe zárva - Veszélyben az egészségük - Az iskola sem segít - Minden pénzkérdés

Rossz lakhatási körülmények, szegregált oktatás, egészségügyi kockázatok, elszigeteltség – így élnek a szegény gyerekek az ország 23 leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségében az MTA kutatóinak nemrégiben publikált tanulmánykötete szerint, amely a Gyerekesélyek a végeken címet kapta. Az esélyek márpedig nem jók, a legtöbb jelentés arra jut: a jelenlegi helyzet továbbörökíti a társadalmi különbségeket, és nyomorban tartja a zömében roma gyerekeket.

2014-ben összesen 41 százalék volt a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő gyermekek aránya, a helyzet az elmaradott térségekben a legrosszabb, a legfőbb ok pedig a szülők hátrányos munkaerőpiaci helyzete.

Szinte kizárólag a közmunkaprogram következménye, hogy a 2011-es, drámai 16,9 százalékról az uniós átlagra csökkent azoknak a kicsiknek az aránya, akik foglalkoztatott nélküli háztartásban élnek. A közmunka viszont nem jelent folyamatos anyagi biztonságot, az évente néhány hónapig tartó munkavégzés biztosan nem nyújt kiutat a szegénységből. A gyerekek 10,9 százalékának egyik szülője sem dolgozik, még közmunkásként sem. A vizsgált kistérségekben még drámaibb a helyzet, a gyerekek 28 százaléka olyan háztartásban él, ahol egyáltalán nincs foglalkoztatott, további 16 százalék esetében csak közmunkás van, harmaduk pedig nagyon „alacsony munkaintenzitású” háztartásban él, vagyis szüleik csak alkalomszerűen dolgoznak. A leginkább érintettek a roma, a nagycsaládban élő és falusi gyerekek, de a legrosszabb az egyszülős családokban a helyzet, itt 57 százaléknak nincs munkája. Mindez megpecsételi az anyagi helyzetet is, a vizsgált térségekben az egy főre jutó havi nettó jövedelem 42 500 forint, a szegények esetében pedig 23 600 forint szemben az 66 100 forintos országos átlaggal.


Veszélyben az egészségük

Az előzőekből törvényszerűen következik, hogy sokan élnek rossz lakáskörülmények között, márpedig ez nagyban befolyásolja a gyerekek iskolai teljesítményét, sőt az egészségét is, mert nincs villany, fűtés vagy éppen nyugodt hely a tanulásra. A hátrányos helyzetű kistérségekben élő kicsik 3 százaléka szükséglakásban, 14 százalék komfort nélküli, 19 százalék pedig félkomfortos otthonban él. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy mindössze 58 százalékuk él olyan helyen, ami nem ázik be, falai nem nedvesek, és nem korhadnak az ablakai, padlója. Különösen rossz helyzetben vannak a roma gyerekek, ők 1,7-szer akkora eséllyel élnek rossz lakhatási körülmények között, mint nem roma társaik. Szintén súlyos gondot jelent a zsúfoltság, ezeknek a gyerekeknek a nagy része legalább egy, de sokszor több családtaggal osztozik egy szobán, ami tovább nehezíti az otthoni tanulást, sokszor a pihenést is. A vizsgált kistérségekben élő gyerekek 8 százalékának nincs saját fekhelye, 4 százalékuk nem tud hol tanulni, 15 százaléknak nincs íróasztala.

Ennél is rosszabb a lakáshelyzet a kifejezetten szegény háztartásokban, ahol 12 százaléknak nincs saját ágya, a roma gyerekeknél pedig 18 százalék ez a szám, és ők a többi tényező tekintetében is nagy hátrányokat szenvednek, még a többiekhez képest is.

Ennél is nagyobb baj, hogy mindez az egészségüket is veszélyezteti, bár erről nagyon kevés a pontos információ. A legfrissebb jelentés, amire támaszkodni lehet, a Habitat for Humanitytől származik, ez alapján 620 ezer gyerek él olyan körülmények között, ami légzőszervi megbetegedésekhez és allergiás tünetekhez vezethet. De a lakások állapota csak az egyik tényező, a szegregátumokban, telepeken sokszor még mindig nincs rendszeres szemétszállítás és folyó víz, és a rossz higiénés körülmények miatt könnyen elterjedhetnek súlyos fertőző betegségek, mint a tbc vagy a hepatitisz A vírus által okozott májgyulladás, a gyerekek ki vannak téve olyan élősködőknek, mint a rüh és a tetű.

Vastagh Zoltán kutatásában arra jutott, hogy a roma gyerekek esetében gyakrabban előfordulnak a szív- és érrendszeri betegségek, keringési zavarok, gyomor- és nyombélfekély, valamint a légzőszervi megbetegedések.

Ráadásul ők a különböző pszichés betegségeknek, depressziónak is jobban ki vannak téve a társadalmi kirekesztődés és diszkrimináció által okozott stressz és a kilátástalan életviszonyok miatt. Mindez pedig megágyaz a szenvedélybetegségek – drog-, alkoholfüggőség és dohányzás – kialakulásának.


Az iskola sem segít

A nyomorból a kiutat az oktatás jelenthetné, de Magyarországon a társadalmi hátrányok újratermelődésében legnagyobb szerepe éppen az iskolának van, ahol a szegregáció leginkább a roma gyerekeket sújtja.

Ezért a jelenségért részben az oktatáspolitikai döntések okolhatóak, a Fidesz-kormány ugyanis egyáltalán nem helyez arra hangsúlyt, hogy megszüntesse ezt a helyzetet, sőt képviselői rendre vitatják az integrált oktatás eredményeit. Ugyanakkor még ennél is erősebb hatása van az „elhordásnak”, vagyis annak a dominóelven működő folyamatnak, hogy aki teheti (főleg a középosztálybeli szülők), elviszi a gyerekét a kis falusi iskolákból egy távolabbi intézménybe. Így bekövetkezik egyfajta spontán szegregáció, a szegény, jórészt roma gyerekek jobb helyzetű társaiktól elzárva tanulnak. Így éppen azok a hátrányos helyzetű gyerekek maradnak etnikailag homogén környezetben és csökkenő színvonalú intézményekben, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a jó pedagógusok munkájára és változatos ingerekre, mivel az iskola lehetne az a hely, ahol középosztálybeli kapcsolatokat teremthetnének.

Mindez oda vezet, hogy csupán 4-5 százalékra tehető egy-egy évfolyamban azoknak a roma gyerekeknek az aránya, akik megszerzik az érettségit, ez pedig megpecsételi a későbbi életlehetőségeiket.


Minden pénzkérdés

Az iskolai előmenetelben szintén nagyon fontos az otthoni nevelési környezet, amelyen belül egyes tényezők nem igényelnek anyagi ráfordítást, mások viszont nagyon is függenek a családok jövedelmi helyzetétől.



Az LHH kistérségekben élő általános iskolás gyerekek
18,5 százalékának
nincs életkorának megfelelő könyve, közel
70 százalékuk
nem jár semmilyen fizetős különórára, legyen az sport
vagy fejlesztő foglalkozás,
25 százalékuk
még az iskolai kirándulásokon sem vesz részt,
67 százalékuk
pedig még soha nem járt színházban vagy koncerten.



Pedig a szegénységből való kiutat, a jobb iskolai teljesítményt éppen a pénzbe kerülő iskolán kívüli programok, különórák alapozhatnák meg. Jobb a helyzet az anyagi ráfordítást nem igénylő nevelési tényezőket illetően, a szülők a gyerekek 72 százalékának szoktak mesét mondani és a családok 89 százaléka etnikumtól és anyagi helyzettől függetlenül együtt szokott étkezni, ami fontos részét képezi a gyerekek szocializációjának.

A roma családok igyekeznek saját maguk megoldani a nevelési kérdéseket, például nagy arányban beszélik meg a tévében látottakat és esznek együtt, viszont sokszor akkor sem vesznek igénybe külső segítséget, ha ezt anyagilag megtehetnék. A szabadidő eltöltetésére vonatkozó kutatás arra jutott, hogy a szegény gyerekek leginkább otthon töltik a szabadidejüket, a családjukon és szűk baráti körükön kívül nem érintkeznek mással, ez pedig antiszociális viselkedéshez vezethet. Ezzel szemben a jobb módú szülők folyamatosan megszervezik a gyerekek szabadidejét, sportolni, szakkörökre, táborokba járatják őket, ahol sok más korukbelivel barátkoznak össze, megalapozhatják a kapcsolati hálójukat, és fejlődnek a szociális készségeik is. Az „otthonülőknek” egyetlen előnyük van: könnyebben elfoglalják magukat egyedül, jobb híján játékokat találnak ki maguknak.

Sovány vigasz ez, tudva, hogy az ország vezetőinek se elképzelése, se szándéka nincs, hogy segítsen nekik kikászálódni a szegénységből.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!