Szerelem a túszdráma közepén - Magyarul is olvasható a müncheni terrortámadás idején játszódó 'Szeptember'

– A legtöbb helyen az a homályos információ olvasható önről, hogy közép-európai gyökerű családban született. Ez mit takar?

– Az anyám Magyarországon, az osztrák határ közelében született, az apám pedig Temesváron, magyar családba. De sajnos nem tudok magyarul. A második generációs bevándorlók tipikus példája vagyok, akit nem tanítottak meg a szülei az anyanyelvükre, hogy jobban beilleszkedhessen a társadalomba.

– Hogyhogy mégis megjelenik a magyar szál két korábbi regényében, a Király fürdőben és a Tejjel-mézzelben is?

– Hiába nem beszélem a nyelvet, a kultúra nyomot hagyott bennem. Tele vagyok ezekkel a történetekkel.

– Úgy volt önöknél is, mint a Király fürdő Gabrielének családjában, hogy a szülők maguk között is csak franciául beszéltek?

– Tulajdonképp igen. Ahhoz, hogy a szüleim valóban új életet kezdhessenek, lelki szükséglet volt számukra, hogy minden köteléket elvágjanak. Azt persze nem tudom, hogy ha ketten voltak a hálószobában, nem váltottak-e magyarra, de nyilvánosan soha nem tették. Az apámat hallottam csak egyszer-kétszer magyarul beszélni a nagyanyámmal, és románul a testvérével.

– Hogy talált rá Dragomán György műveire, melyet az ön javaslatára adtak ki a Gallimard-nál?

– Egy szintén külföldi regények kiadásával foglalkozó német kolléga ajánlotta nekem. Németül olvastam, és borzasztóan megtetszett a sajátos világa. Sosem egyszerű egy gyerek szemszögéből előadni egy történetet úgy, hogy az irodalmi nyelvezet megmaradjon. De míg a Gallimard-nál dolgoztam, kiadtuk Esterházy Pétert és Tóth Krisztinát is.

– A francia olvasót érdekli egyáltalán a kelet-európai irodalom?

– A kiadói munkám során az volt a legnehezebb feladat, hogy megismertessem velük a közép-európai szerzőket. Azt nem mondanám, hogy a térségről kifejezetten negatív kép él a franciákban, de amit tudnak, az nem ösztönzi őket arra, hogy jobban megismerjék Európának ezt a részét. A magyar és lengyel belpolitika pedig cseppet sem használ ennek. Hogy őszinte legyek, az utóbbi időben katasztrofális lett a két ország megítélése a francia közvélemény szemében. Ez azért szomorú, mert egyre többen – főleg a sokat utazó fiatalok – kezdtek el érdeklődni a régió iránt. De a politika miatt most minden kárba veszhet.

– Miért lehet Kelet-Európa fehér folt a franciák térképén?

– Németországban más a helyzet, de Franciaországban nagyon keveset lehet Közép-Európáról tanulni az iskolában. Borzasztó nehezen tudom csak elmagyarázni az embereknek apám történetét, aki a magyar kisebbséghez tartozott Romániában. De ugyanez volt, mikor megjelentettük Dragomántól A fehér királyt. Egy újságíró igazán odavolt a könyvért, és cikket akart írni róla. De végül mégsem tette, mert attól tartott, az olvasók nem értenék, hogy a regény Romániában játszódik, de magyarok a főszereplői.

– Akkor azért rajzolt magyar hátteret a könyvei szereplőinek, hogy egy kicsit megismertesse az olvasókkal ezt a világot?

– Sajnálom, de nem. Abból dolgozom írás közben, ami felgyülemlik bennem. Sosem gondoltam át, hogy mi ezzel a célom, ösztönösen írtam. A most megjelent könyvem, a Szeptember a müncheni olimpián elkövetett terrortámadásról szól. Hétéves voltam 1972-ben, és nagyon megráztak a történtek, valahogy vissza akartam térni rá.

– A Szeptemberben mi a fontosabb: Sebastian és Sam között alakuló szerelmi szál vagy a túszdráma?

– A regényeimben mindig igyekszem a kicsi történésektől eljutni a nagy dolgokig. A Tejjel-mézzel például a második világháború idén játszódott, a Szeptember a hidegháború alatt. A történelmi regényekkel olyasmit szeretnék elmesélni, amit a történelemkönyvek nem tudnak. A képek és dokumentumok a tényeket helyezik előtérbe, közben elfelejtjük, hogy eközben emberek mindennapjai ugyanúgy zajlottak. Nem áll meg az élet, mikor valamilyen tragédia történik. Terrortámadások idején is beleszerethetünk valakibe. A két történet közti kölcsönhatást akartam bemutatni.

– A Szeptember főszereplője, Sebastian, és a Király fürdő Gabrielje sem szokványos férfihősök. Miért?

– Mindegyik szereplőm amolyan antihős, akik nehezen kommunikálnak és mutatják ki az érzelmeiket, pedig az életüknek egy igen ingatag szakaszában járnak. Hiába zajlik túszdráma a müncheni olimpián, Sebastian számára minden másodlagos lesz ahhoz képest, amit érezni kezd Sam iránt. Az irodalomban a leggyakrabban nőkről olvasni azt, hogy elragadták őket az érzelmek, azért akartam két férfi szerelméről írni egy olyan pillanatban, mikor minden összeomlik.

– Franciaországban ez már senkit nem botránkoztat meg?

– Nem igazán. Vagy legfeljebb magukban gondolnak valamit, de azt nem mondanák ki nyilvánosan. A férfiszerelem banális dolog.

– Ki lesz a következő hőse?

– Viviane, Sebastian felesége. Mindegyik regényem kicsit összefügg. A Király fürdő Gabrieljének szüleiről szól a Tejjel-mézzel. Ugyanez a Gabriel veszi el a Szeptemberben szereplő Sebastian lányát, Laurát. De ez nem fontos a történetek szempontjából, csak játszom. Mint Proust vagy Balzac.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!