Szerelemprojekt, újgenerációs filmkészítés - Wellhello slágerek és a Z-generáció valósága

Biztosra mennének. Nem akarnak csalódni és csalódást okozni. Megsérülni, időt pazarolni. Ha meglátnak egy csinos idegent az utcán, lejátsszák fejben, hogy nem fog menni, mert a másik úgysem az a tökéletes lény, aminek látszik (a szivacsos melltartótól buja, a rövidlátástól titokzatos). Valójában attól félnek, hogy ők nem tökéletesek ebben a tökéletességet hirdető világban. Előre akarnak csalódni, hogy ne kelljen igazából. Ilyenek ezek a fiatalok. Ilyenek is. És: egyszerre akarnak jelen lenni mindenhol, félnek az elköteleződéstől, nem akarnak szürke életet, a monoton munka malmát, nem egzisztenciális félelmek, hanem a párválasztás izgalma uralja az életüket. Minden a szerelemről szól. Legalábbis a Wellhello slágereinek univerzumában, amely – a most készülő #Sohavégetnemérős című film alkotói szerint – egyben a Z generáció valósága.


Mások életének filmzenéi

A film forgatásán járunk. A jelenet egy pubban játszódik, ahol Tinder-randikon (egyszerű, gyors, telefonra letölthető ismerkedős alkalmazás – K. A.) próbálnak biztosra menni a párok. A lány a hibáit sorolja (családi neurózis, reménytelen tanulmányok), a fiú az erényeit (várható örökség, péniszméret). A stáb a sokadszor felvett jelenet közben is némán nevet. Fiatalok, szeretik, ez az ő filmjük, minden értelemben: a forgatókönyvíróknak, az operatőrnek, a rendezőnek ez az első saját játékfilmje, és róluk (is) szól. „Amikor Lévai Balázs azt mondta, hogy csináljunk egy filmet a Wellhello zenekar szövegeiből, nem értettem, mit akarhat – vallja be Tiszeker Dániel rendező. – Aztán beleástam magam a dalokba, és azon túl, hogy megtaláltam magam bennük, rájöttem, hogy könnyen filmmé formálhatóak. Nem egy történetté, hanem többé, amelyek mindegyike a szerelemről szól természetesen – hiszen e körül forog minden. Egy zenés film ma erről kell, hogy meséljen, a teljesen megváltozott ismerkedési és szakítási szokásokról. Így születik most egy egészen új műfaj: a zenés generáció-szkeccsfilm.”

Fluor Tomi , akinek dalszövegeiből indult a film, kicsit finomít a nagy felelősségű generációs jelzőn: „ez egy korrajz, majd az idő megmutatja, hogy lehet-e olyan kultfilm, mint a Moszkva tér. És attól, hogy Wellhello-filmként emlegetik, még nem rólunk szól. Mi csak kinyitunk egy ajtót, és átkísérünk a generációnk világába. Történetekhez adunk aláfestést. Mindig az volt a vágyunk, hogy mások életének filmzenéi legyünk.”

„A mai generációt leghitelesebben bemutató dalszerző Fluor Tomi – mondja Lévai Balázs, a film producere. – Segít megérteni ezt a széles, összetorlódott generációt. Nem csak a Wellhello koncertjein van jelen egyszerre a tizenéves és a harmincas korosztály. A fiatalság kitolódott, nagyon sokáig hasonlóak a párválasztási, szórakozási szokások. Ezt próbáljuk bemutatni, és rögzíteni a hangulatot, hogy milyen fiatalnak lenni a 2010-es években.”

A történetek hat magyar városban játszódnak, hat különböző ismerkedési történetet dolgoznak fel, hat Wellhello-sor a címük – egy nyár és a zenekar köti össze a szkeccseket a Budapest Parktól a soproni VOLT Fesztiválig. „Mindegyik rész teljesen más a krimistől a romantikusig, de bármelyik ismerős lehet – ígéri Fluor Tomi. – Én nagyon nagyokat röhögtem a forgatókönyvön.”


Újgenerációs filmkészítés

Nemcsak a történetek, de a készítés, finanszírozás és megjelenés módja is újgenerációsnak tűnik: projektalapú, gyors, hatékony és leszámol a korábbi gyakorlatokkal. A Wellhello 2014-ben indult, egy év alatt olyan népszerű lett, hogy egyegy daluknak sokmilliós a hallgatottsága a videocsatornákon, most őszre pedig a mozikba is kerül a #Sohavégetnemérős. A készítők nem kértek támogatást a Nemzeti Filmalaptól.

„Arra, amit mi ígérni tudtunk – most nyáron akarunk csinálni egy zenés filmet és ősszel megjelentetni, a forgatókönyv még alakul, mindenkinek ez az első játékfilmje stb. –, nem valószínű, hogy kaptunk volna bármit is – mondja a producer –, ezért egészen más finanszírozási formát kerestünk: cégek támogatásából készül a film, ők pedig egyedi szolgáltatáscsomagokat (zártkörű vetítésektől a közösségi oldalak posztjaiig) kapnak tőlünk cserébe. Rengeteg munkánk lesz még ezzel a megjelenés után, de cserébe nem kell termékelhelyezésekkel terhelnünk a filmet – annak szerencsére már mindenhol leáldozott a világban.”

„A Wellhello mögött nincs mágus, menedzser, egy Kozsó. Csak két srác, akik kitaláltak valamit, amit nagyon tudatosan formáltak zenei projektté: legyen menő, mai hangzású, de hordozzon markáns retrojegyeket a ’80-as évekből. Szövegvilágában legyen laza, de őszinte, senkit nem bántó” – elemez Lévai Balázs. „Megtervezett, véges, de szerelemprojekt a Wellhello, ami nem múló hóbort. Addig csináljuk, amíg jólesik, amíg van miért” – egészíti ki Fluor Tomi egy újabb „Z-s” megfogalmazással. Tehát a történet mégis véget érhet, csak a film nem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!