A Richter Aranyanyu-díj gáláját követően New Yorkba repült egy többnapos konferenciára. Hazafelé készülve, indulás előtt, hogy ne menjen veszendőbe a várakozási idő, még lefutott Queensből Manhattanbe – 17 kilométert. Itthon a reptérről egyenesen a munkahelyére, az Országos Onkológiai Intézetbe irányította a taxist, de délután és este is edzett még egy-egy órácskát. Találkozónkra a munkanap végén az uszodából érkezik – egy kis időre bekapcsolódhattunk dr. Lévay Bernadett plasztikai sebész, onkológus, triatlonista életébe.

 
Lévay Bernadett plasztikai sebész, onkológus, triatlonista - Fotó: Kállai Márton


Családi start

…kislányként fölvágtam a bőr focilabdát, azt hittem, belső szervek vannak benne, sosem babáztam. Később rájöttem, mennyire jó dolog embereket gyógyítani – így a sebészetben megtaláltam azt, amit igazán szeretek csinálni. A szüleim mindig is azt tartották fontosnak, hogy úgy válasszak hivatást, hogy az a hobbim is legyen egyben. Ne kelljen gyomorgörccsel küzdenem minden áldott nap, amikor bemegyek a munkahelyemre, mert utálom a munkámat. A férjem szintén doktor, igaz, zeneművészetből doktorált, trombitaművészként a Weiner Leó Zeneművészeti Konzervatórium tanára. Mindketten úgy próbáljuk nevelni a hatéves kisfiunkat, azt próbáljuk átadni neki, hogy a nyelvek tanulása és a sport mellett azt csinálja majd, amit szeretne. Jelenleg pilótának készül…

…illetve azt a szemléletet, amit általános iskolásként Amerikában, majd később gimnazistaként Nyugat-Európában sajátíthattam el. Tizenhárom évesen, 1990-ben kerültem ki egy alabamai kisvárosba cserediákként. Ott azt sem tudták, merre van Magyarország. Én pedig rájöttem, hiába voltam évfolyamelső otthon, Szegeden, az angol tagozaton, nem tudok angolul. A kint töltött iskolaév alatt csak magamra számíthattam, nem volt e-mail, nem volt Skype, havonta csak egy telefonhívás haza. Rádöbbentem, mennyire más ott az iskolarendszer, mennyire különbözik a magyartól. Ott mindenkit egyenlőként kezeltek, legyen okos vagy kevésbé az, szabadon véleményt nyilváníthattak. Nem véletlenül sikeresebbek, boldogabbak a későbbi életükben. Én éltem a lehetőséggel, megtanultam a nyelvet, később olasz tagozatos gimnazistaként Olaszországban éppúgy cserediákként, mint azután Németországban is. Már akkor arra gondoltam, ha egyszer gyerekem lesz, neki is szeretném ezt a lehetőséget biztosítani. A huszonöt évvel korábbi amerikai cserepárommal tartjuk a kapcsolatot, ő most Tennessee államban egy Hilton hotel menedzsere, de persze többször találkoztunk azóta, most is átjött New Yorkba, ahol konferencián voltam. Neki is van egy, a fiammal egyidős gyermeke, már szóba került, hogy hamarosan cseréljük őket…
 

Sebészfutamok

…valljuk be, hogy az esztétikai sebészet, amit magánpraxisban űzök, más kihívásokat, elvárásokat támaszt a sebésszel szemben, mint például a bonyolult sebészeti műtétek, amiken részt veszek az Onkológiai Intézetben a fej- és nyaksebészeti osztályon. Már a szegedi orvosi egyetemen tudtam, ahhoz, hogy plasztikai sebész legyek, a fővárosba kell jönnöm. A pesti egyetem mellett pedig bejártam a Honvéd Kórházba, ott lehetett ellesni, kitanulni a plasztikai sebészeti technikákat. Két év Szegeden, négy év egyetem Budapesten, majd hat év az általános sebészeti, újabb három év a plasztikai sebészeti szakvizsgáig, közben európai plasztikai sebészeti szakvizsgát is tettem, majd ismét két év telt el a klinikai onkológiai szakvizsgáig. Dolgoztam Amszterdamban, Bécsben is több hónapot, marasztaltak persze… Most épp Abu-Dhabiba hívnak egy kórházba osztályvezetőnek – még nem válaszoltam nekik. Jól érzem magam itthon, korábban sem akartam kint maradni. Mindig megvolt a lehetőségem, hogy bárhol dolgozhassak. Ahogy most is. Szerencsére a munkahelyemen kreatívan dolgozhatok…

…rengeteg pozitív energiát tudok a betegeim felé sugározni, gondolom, ezért is jelöltek az Aranyanyu-díjra. Jó pszichológusnak kell lennem, és nemcsak az onkológián, hanem a magánrendelésen is, amikor például egy négygyerekes anyuka azért jön hozzám, mert elhagyta a férje, mivel lóg a hasa. Pácienseimet a kezelés után sem hagyom magukra, sokakkal a Facebookon írunk egymásnak, eljönnek, találkozunk, ha tudják, hogy a városukban konferenciázom…


Küldetéstudat

…ott áll mögötte a férje, és azt hazudja, hogy a felesége azért égett meg, mert fölrobbant a tűzhely. Na persze! Ő öntötte le kerozinnal és gyújtotta föl, mert mondjuk megismert egy fiatalabb, gazdagabb nőt, és náluk nem dívik a válás. Ha a feleség elmondaná az igazat, már hazafelé megölné. Ezekre a szegénysorban élő asszonyokra ráég a szári, deformált lesz a testük, nem tudnak a kezükkel fogni, a szemüket becsukni, a szájukat kinyitni. A Nemzetközi Plasztikai Sebészeti Világszervezet Nők a Nőkért Alapítványa ezért küld minket ezekre a helyekre – Kenya, Banglades, India –, hogy segítsünk rajtuk. Ezért egy fillért nem kapunk, nem is fogadnánk el. Négy éve végzem a missziót, két hónap múlva ismét Indiába megyek három hétre, Aurangábádba, ez Mumbaitól ezer kilométerre van. Nagy előny a nyelvtudás, itt, mikor a műtőben találkozom az orvostársaimmal és a betegekkel, nincs idő megszokni egymást, rögtön végezni kell a munkát. Imádom csinálni, jó érzés segíteni ezeken a nőkön. Reggel nyolctól este nyolcig operálunk, heti 40-50 pácienst. A munkánk elvégzéséhez az is hozzátartozik, hogy a műtéti terveket, az utánkövetési ajánlásokat megírjuk, ehhez a dokumentációhoz készítettem több ezer fényképet deformált, égési sérült nőkről…


Diktálja a tempót

…irigykednek rám, mintsem bolondnak tartanak. De az emberek többsége lusta, inkább leülnek tv-t nézni ahelyett, hogy… Pedig akarat és időbeosztás kérdése az egész. A missziónál is eleve olyan szállodába helyeznek el, ahol van tornaterem. Világéletemben sportoltam – mert muszáj! Régen táncoltam, napi 2-3 óra balett, kőkemény volt, aztán meghalt a mesterem. Az ismerőseim közül többen triatlonoztak, elkezdtem én is, mert kikapcsol és itt lehet versenyezni. A legutóbbi orvostriatlon-vb-n második lettem, a budapesti fél IronMant öt óra negyven perc alatt teljesítettem. Azért pihenek is, nyolcórás alvásigényem van, tizenegytől hétig alszom…

…én viszem iskolába a kisfiunkat, többnyire én is hozom el, együtt megyünk edzésre. Esténként is mindig marad idő játékra. A férjem és a szüleim segítsége nélkül persze nem menne a szekér. Szombati, karácsonyi ügyeletek, koncertek – ezek is beleférnek. A színházból hazafelé futok, így megvan a napi, edzésterv szerinti mozgás. Baráti vacsorákra, kongresszusra is kerékpárral megyek! Télen a nyolcórás síelés után is futok még 8-10 kilométert. Versenyidőszakban hetente többször letekertem a Budapest–Siófok távot.

…időt kellene szakítanom a PhD-dolgozatom megírására, „A hasüregben hagyott epekövek vizsgálata” a témám, milyen fertőzések, szövődmények alakulnak ki, ha bennmaradnak azok a kövek. Viszont ha antibiotikumos folyadékkal átmossuk a hasüreget, csökken a veszély. A család, a munka, az edzések, a szakvizsgák, az egyetemi műtéttanórák mellett erre még nem jutott… Nemrég Szöulban adtam elő egy kongresszuson a pajzsmirigyrákról, most meg ez a New York-i konferencia. Talán ügyeletben meg lehetne írni, de mindig van fontosabb. Időbeosztás kérdése persze az egész. Ráadásul tavasszal indul a versenyszezon, május végén Zágrábban lesz az orvos-vb, tavaly második voltam, most jó lenne megnyerni…


LEJEGYEZTE: RÁCZ I. PÉTER
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!