Szezonra betöltve, nagymama a placcon

Nagyjából a magyarok fele nyaral idén – a balatoni vendégvárók szerencséje, legtöbbjük a magyar tenger partján. Így múlt hétvégén, amikor „berobbant” a nyár (értsd: remek volt az idő és véget ért az iskola), néhol – például a siófoki fehér homokos strandon, a Plázson – majdnem telt ház volt: homokon, nyugágyon, stégen egyaránt.


Időjósok kegyétől függ

„A Balatonnak az a legnagyobb erénye, hogy közel van” – mutat rá a legnagyobb versenyelőnyre a Győr mellől érkezett Antal család feje a zamárdi parton. Mert bizony az árak alapvetően borsosak, de aki keres, talál jó árral dolgozó helyeket. Az Antal család ezért is jár vissza a zamárdi szabad strandra évtizedek óta (ahol már az 1990-es években is volt saját vízimentő és egészségügyi személyzet).

Antalék a Szili büfébe járnak ebédelni. Szili József ugyancsak évtizedek óta vezeti családi vállalkozását, és azt mondja, idén nyáron sem tudja nélkülözni a konyhából a nagymamát, vagyis valóban égető munkaerőgondokkal küzdenek a szezonális egységek.

„Most emeltem ötszázra a sima árát, mert szóltak, hogy már sehol sincs olyan olcsó lángos, mint nálam” – árulja el a siófoki Aranypart egy másik veterán büfése. Lukácsik Gábor szerint a balatoni turizmus néhány éve beállt, ami annyit tesz, hogy ha kedd-szerda tájékán a meteorológus strandidőt jósol, akkor jó lesz a hétvége, ilyenkor péntektől vasárnapig csúcsra jár a személyzet terhelése, háromszor- négyszer annyi vendéget kell kiszolgálni, mint a vasárnapot követő hétfőn, legyen akkor már akármilyen verőfény is.

„Azt, hogy jó szezon volt-e az idei, majd öt év múlva megmondom”, teszi hozzá. Nem véletlen az időtáv: tapasztalata szerint ugyanis öt egymást követő nyárból egy kiugróan jó, egy nagyon rossz, három pedig átlagos…

Hétszázötven a sör „egységesített” korsója, de már a felkapott siófoki korzón – kicsit drágállja a tudósító, de azt mondják erre a sétány vendéglátósai, hogy a parttól távolabb is lehet sörözni, csak az nem ugyanaz az élmény. A néhány éve még a buliturizmus fellegvárának számító siófoki Petőfi sétány nemcsak a vendéglősök, hanem a vendégek szerint is sokat változott, előnyére. Az éttermesek-kávézósok ugyanis elfogultak, de aligha a levegőbe beszél, amelyik szerint „eltűntek a német, holland hordák. Távozásuk nem kis részben a közterületi alkoholfogyasztási tilalomnak, illetve a sétány tavaly nyáron bevezetett új rendjének köszönhető”. Kamerarendszer pásztázza a korzó minden zugát és biztonsági őrszemélyzetet alkalmaz az önkormányzat. (Az őröknek ruházat- és csomagátvizsgálási joguk is van.)

Eredmény: tavaly nyáron nagyságrendekkel kevesebb bűncselekmény (lopás, rablás, garázdaság) történt, mint korábban. A már említett „elfogult” vendéglős szerint egyre több a családos. A tudósító a budapesti Németh András személyében olyan kuncsaftot is talál, aki pont az a kategória, amelyik néhány éve még bulituristaként jött Siófokra, ma meg feleségével és gyerekeivel jár a magyar tengerre. „Kellemeset csalódtam Siófokban, a médiában sokkal rosszabb a híre a Balatonnak, mint ami a valóság” – jegyzi meg a fiatalember.


Kádár strandja mellett

És ha már Siófok: állították már a napokban az óriáskereket a Nagystrandon, szombattól, ha minden igaz, az is forog. Persze Siófok meg Zamárdi „így is elvan”: több kilométernyi szabad strandja komoly vonzerő. Kevésbé szerencsés települések, mint például Balatonvilágos, egy zsebkendőnyi saját strandnak is tudnak örülni. Mondhatni, történelmi örökség: Világos Balaton-partjának mindössze öt százaléka a községé, a legnagyobb részét anno Rákosiék államosították, és lett belőle a legendás aligai pártüdülő, ahol még Castro is nyaralt, és persze Kádár is itt pihent, fejére vizes zsebkendőt kötve, a sakktábla mögé bújva. Kicsiny strandján épp a héten adták át azt a beruházást, amit a Magyar Turizmus Ügynökség rapid strandfejlesztési programjából valósítottak meg 23 millió forintért. „Kamera, világítás, napvédő a legkisebbeknek és vízi vidámpark” – sorolja Fekete Barnabás polgármester, hogy mi fért bele a tavasszal kiírt és még a szezonra valósággá is lett pályázatba.

Állítólag szuper – ezt meg már a helybéli, Viszt Attila mondja, miután kisfia kipróbálta a minividámparkot a parttól százméternyire.


Talán igen, talán nem

„Az Anna Grand Hotelben nem mondtak vissza szállást” – állítja a patinás balatonfüredi szállodarecepciós, amikor a tudósító amiatt aggódik, hogy mi lesz a füredi szállodák forgalmával, idei szezonjával, már amennyiben hinni lehet azoknak a sajtóhíreknek, miszerint tucatjával mondja vissza a vizes világbajnokság szervezőbizottsága az előzetes helyfoglalásokat. Merthogy Füred mostanság a vizes vb-re készül, méghozzá gőzerővel és rohamtempóban. Két hét múlva már vízbe ugranak az úszók (a hosszútávúszás helyszíne az északi parti város), ehhez képest a héten még „háborús állapotok” uralkodnak a vb-re épülő mélygarázs környékén, és bódéváros látványa rondít bele mostanság a Tagore-sétány idilljébe (ezek lesznek a versenyek kiszolgálólétesítményei).

Persze valamit valamiért, vagy ahogyan egy biciklis öregúr mondja tekerés közben, a munkagépeket és az építőanyaghalmokat kerülgetve: „Szörnyű ez a káosz, de biztos jó lesz”. Ami pedig a füredi szállodákat illeti, egyes jól értesültek szerint akad olyan helyi hotel, melynek az összes foglalását visszamondta a FINA, a nemzetközi úszószövetség. A Közbeszerzési Értesítő szerint egyébként az Anna Grand Hotelnek és az Aura-Hotel Szállodaüzemeltető Kft.- nek ítélték oda a „négycsillagos szállás és teljes ellátás biztosítása a vizes vb-n részt vevő csapatok számára július 7. és 21. között” elnevezésű feladat teljesítését 141 millió forintért. Érdeklődtünk a kft.-nél is, ahol azonban azt mondták: nem adhatnak felvilágosítást arról, hogy a FINA hol és mennyi szállást foglalt le.

Maradjunk azért annyiban, feltehetően jó szezon elé néz az északi parti „főváros”, amit a déli, Siófok mint szórakoztatóipari fellegvár a kulturális pezsgése miatt irigyel, Siófokot meg tán Keszthely, az igazi főváros, mely néhány éve jó érzékkel levédette a „Balaton fővárosa” címet.


Gazdagja, szegénye

Más kérdés, hogy a közvetlen Balatonpartját bejárva leginkább Keszthely szorul „ráncfelvarrásra”, ugyanis rendületlenül őrzi retró jellegét – még a tömegturizmus idejéből. Az endékás idők márpedig rég elmúltak, igaz, az egyik siófoki étterem sokat látott pincére érdekes tapasztalatát osztotta meg velünk. Úgy látja, hogy lassan visszatérnek azok az idők, amikor a turistákról messziről meg lehetett mondani, honnan jöttek; nemcsak, hogy az NDK-ból-e vagy az NSZK-ból, hanem azt is, hogy cseh, lengyel, vagy éppen magyar. Ma a vendégkört nagyrészt megtöltő belföldi turistahad válik ketté egyre nyilvánvalóbban tehetős-gazdagra és spórolós- szegényebbre; több tízmilliós autó, vitorlás, drága éttermek és wellness-szállodák, kontra vonattal érkező, hűtőtáskából ebédelő, maximum Zimmer Feriknél megszálló réteg – igaz, a kettő egyre kevésbé vegyül egymással…
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!