A Sziget fesztivál mára óriásrendezvénnyé nőtte ki magát, elvesztette intimitását. Mégis minden nyáron újra tapossuk a Hajógyárisziget füvét, lökdösődünk a tömegben, és térden csúszkálunk a homokban.
Az intimitást felváltotta az ipar, a magyar szigetlakókat háttérbe szorították a külföldiek, mégis olyan varázst áraszt, amivel egyetlen más magyar fesztivál sem képes felvenni a versenyt. Idén kevesebb programot zsúfoltak a hét napba, azaz az öt plusz kettőbe, amitől áttekinthetőbbé vált a kínálat. Eddig egyszerre négy helyszínre vágytunk, most már kettős klónokkal mindenhová eljuthatunk. A jazzsátor először került szabadtérre, a hazánkban kevésbé, de a külföldiek által nagy népszerűségnek örvendő műfaj megtisztult a szemet és orrot facsaró portól. A Roma Sátrat az eddigi szokásoktól eltérően a Magic Mirror mellé rakták, ezért Yasmin Levy izraeli énekesnő koncertjéből alig hallatszott valami, a partisátor folyamatos basszusalapja megfojtotta az akusztikus hangzást, pedig a szefárd- és flamencodalok megérdemeltek volna egy kis odafigyelést. A szintén új helyszínre vándorló Blues Kocsma azonban kellemes csalódást okozott. Az eddigi bluesszínpados fellépők vegyes bemutatója erős programot eredményezett, már első nap délután az efZámbó HDB tánczenéje borzolta a kedélyeket. Tavaly húzták fel először a Hungarikum Falut. Egy furcsa mellékzöngéjű „aratás” tábla alatt lehet besétálni, majd a Pajtának kinevezett sátorban táncház fogad. Körben Patyomkin-falu áll a mézeskalácsházak stílusában, előttük színesre festett pad a megfáradt népies vonal számára. Jártamban-keltemben összefutottam egy Sziget-szervezővel, aki így viccelődött: – Remélem, jövőre már skanzen is lesz, hogy teljes legyen a turistalátványosság. A szokásos gagyiárusok mellett néhány egész különleges bolt is kiköltözött: egy „Tisztaságot hozunk” cégtáblájú bódé kizárólag toalettpapírt árusít, ami a Sziget „tojtoj” felszereltségét ismerve, hatalmas üzlet lehet. Megérdemelne egyszer egy mélyinterjút. Az egyensapkák, kendők és szatyrok sokaságából a vízálló, foszforeszkáló órák tűnnek ki, nehogy egyetlen koncertet is lekéssünk homályos idő- és térérzékelésünk miatt, illetve a Retrock csontvázpróbababái, melyeknek csak a cigaretta hiányzik a szájukból, hogy igazi szürrealista műalkotássá váljanak. Az árusoron mégis egy „Punk baby”- feliratú, fekete-fehér rugdalódzó visz mindent. Hiába, nem lehet elég korán kezdeni. A koncertek alkotják a fesztivál gerincét, de az apróbb kulturális ötletek, történések és sztorik teszik maradandó élménnyé az itt töltött időt. Bori Bálint képzőművész Kabócái például nagyméretű teásdobozokból, paradicsomkonzervekből készültek fém alkatrészek segítségével, és tücsökciripelésre emlékeztető hangot generálnak. A tihanyi művésztelepen láttam pár éve a művész egy napelemmel működő kabócahangszerét, de mostanra tökélyre fejlesztette a teremtés sokféleségét hirdető zeneszerszámokat. A csengő-bongó hangú szobrok nem csak engem nyűgöztek le, egy kisbusznyi francia bámult még rájuk tátott szájjal. Az idillnek két ezüstruhás, ezüstre festett békatalpas ember vetett véget, akik marcona tekintettel üldözték a járókelőket. A pult adott csak menedéket. Itt váratlanul egy angol lány hajolt hozzám „mit iszol?” kérdéssel; természetesen fröccsöt. Ekkor nagy elánnal elővett a füle mögül egy óriáscsúszdára emlékeztető szívószálat, és vígan hörpölgetni kezdte hosszú küzdelmek árán megszerzett italomat. Aztán mégis inkább gin-tonikot rendelt. A helyszínekhez hasonlóan a találkozóhelyek is megváltoztak, az információs bázis helyett már a hússoron szövődnek a barátságok és a szerelmek. Vegetáriánusok hátrányban. A gigantikus méretű oldalasok és csülkök szomszédságában úgy érezhetjük, nemzetközi hírű fesztivál ide vagy oda, végre hazaérkeztünk.
Telt házzal zár a fesztivál
Várhatóan telt házzal zár ma este, pontosabban holnap hajnalban a 18. Sziget Fesztivál, több mint 50 ezer látogatót várnak a brit Muse együttes koncertjére. A rendezvény idei látogatottsága azonban valamivel elmarad a tavalyitól. Gerendai Károly, a rendezvény főszervezője lapunknak beszámolt arról, hogy leginkább a megvásárolt bérletek száma csökkent az egy évvel ezelőttihez képest, sokan döntöttek úgy, hogy az egész hét helyett csak egy-egy napra látogatnak ki. Napijegyből éppen ezért több fogyott a tavalyinál. A külföldi vendégek az előző évekhez hasonló számban képviseltették magukat, a magyar fesztiválozók aránya valamivel kevesebb volt. A hétfői napon 50 ezren látogattak ki a fesztiválra, ebből 45 ezren voltak kíváncsiak a Kispál és a Borz zenekar búcsúkoncertjére. Gerendai szerint ez egy rendkívül jelentős szám egy magyar zenekar esetén, a nagyszínpados koncerteken kb. 55 ezer fő fér el összesen. A pénteki nagy esőzések idén is okoztak kellemetlenséget a fesztivál területén: a keletkezett sártengert szombat délelőtt igyekeztek munkagépekkel kiszivattyúzni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság arról számolt be, hogy a nagyfokú rendőri jelenlétnek köszönhetően a fesztivál területén előforduló zsebelések, lopások elkövetőit nagy számban kapják el vagy érik tetten. Szombatig összesen 13 személyt fogtak el és 12 főt állítottak elő, köztük külföldi állampolgárokat is.
K. O.
Zúzós rockerszombat
A szombati nap a rockereket és a metálosokat vonzotta a nagyszínpad elé. A Tankcsapda többet tett annál, mint hogy csak bemelegítse a közönséget: sokan maradtak hangjuk nélkül a rajongók közül az Iron Maiden hatalmas zúzására. A nap kellemes meglepetése a huszonhat éves énekes-dj, Calvin Harris koncertje volt. Legszívesebben a The Cribs fellépését cseréltem volna el, de a Muse vasárnap, remélem, mindenért kárpótol majd. Azt még mindig nem értem, miért hagyták burkolatlanul a Nagyszínpad előtti területet, amely sártengerré változik egy nagyobb zivatar után. A biztonságra és az ételek-italok minőségére idén sem lehetett panasz. Mégis, ha a nagyobb hazai fesztiválokkal összehasonlítom az idei Szigetet, ár-érték arányban nem az óbudai volt a legjobb buli.
Ács Dániel
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
