Szijjártó a parketten

Nehezen hihető, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium szakértői, illetve több önkormányzat pénzügyesei teljesen spontán módon ugyanazt gondolják, s ugyanarra a brókercégre bízzák az intézményeik fölös pénzét. Amit teljesen spontán módon a Fidesz felső vezetésével jó kapcsolatot ápoló Tarsoly Csaba vezet. Ráadásul, az állítólagos Quaestor-öncsőd napján a külügy alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház teljesen spontán módon úgy menekíti ki 3,8 milliárdos befektetését a brókercégből, hogy fejére vonja a bennfentes információkkal való kormányzati visszaélés gyanúját. Megjegyzendő: az állami szereplők közül csak a külügy volt mázlista a Quaestor- partnerek közül, híre-hamva sincs Győr egymilliárdjának, Vecsés 200 milliójának, Törökszentmiklós 100 milliójának.

Ingyen nem volt jó

Nyugtalanító kérdések sorát vetik fel az állami és önkormányzati befektetések. Először is, nem világos, mi értelme van annak, ha egy önkormányzat vagy minisztériumi intézmény egy brókercéggel vásároltat állampapírokat. Így ugyanis az ügyletért közvetítői jutalékot kell fizetnie, miközben a Magyar Államkincstár mindezt ingyen és bérmentve elvégezné. Az sem érthető, hogy a pénzügyi szakembernek miért nem tűnt fel: futóhomokra épül a Quaestor üzleti modellje. A brókercég kötelezettségei megközelítették a 100 milliárdot, míg az éves nyeresége alig 60-70 millió forintot tett ki. Hatalmas hitelállományt halmozott fel, s az elmaradó bevételeket új ügyfelek toborzásával próbálta pótolni. Azaz a régiek pénzének hozamát az újak befizetéseiből kísérelte meg fedezni. Ezt a világ minden táján piramisjátéknak hívják. Jellemzője, hogy idővel képtelenség elegendő új belépőt szerezni. A bukás elkerülhetetlen volt.

Bebukott a gyurcsányozás

A politikai-szakmai felelőtlenséget Lázár János gyurcsányozással fedné. A Miniszterelnökség vezetője a győri ETO Parkra a Gyurcsány-kormány idején a Magyar Fejlesztési Bank által adott 17 milliárd forintos hitelt tartja a Quaestor-botrány legnagyobb problémájának. Állítása szerint ugyanis a hitelnek nem volt fedezete, pedig dehogynem – maga a komplexum. Ráadásul 2008-ban még a győri stadionfejlesztés azon 900 millióját is kifizették, amiről az első Orbán-kormány döntött. Az intézkedéseket pedig 2012-ben, a Quaestor-csoport győri ingatlanfejlesztéseit átadó Szijjártó Péter külügyminiszter (akkor államtitkár) is jó ötletnek tartotta. Ahogy azt sem ellenezte, hogy az Új Széchenyi Tervből negyedmilliárd jusson a sportkomplexumra.

Állami pénzestáskája volt

És bizony a Szijjártó vezette külügy a 3,8 milliárd forint állampapír mellett további 72 milliárd forint névértékű részvényt is tartott a Quaestornál. A megőrzésre átadott értékpapírok az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódtak (a tárca tulajdonosi jogait testesítették meg – így forgalomképtelen részvényekről van szó). Lévén szó technikai számlavezetésről, akár hihető is a külügy érve, miszerint azért választották a Quaestort, mert nem kért számlavezetési díjat. Ám ha értékesíteni nem is lehetett ezeket az értékpapírokat, fedezetként még nyugodtan használhatta őket a Quaestor. Márpedig a tőzsde világában nem a tulajdonnak van igazán nagy értéke, hanem a fedezetnek, hiszen attól függ, milyen mozgástere van egy cégnek.

Központi pénzpiramis?

Mindenesetre az állami pénzekkel való bennfentes kereskedés eddig érdemben nem cáfolt lehetőségére is kézenfekvő magyarázattal szolgálhatna, ha kiderülne, hogy a Quaestor pilótajátékát a magyar állam is pénzelte. Így nem lenne kérdés, hogy miért a Quaestornál fektette be a pénzét több önkormányzat, nem vitatható többé a külügy pénzügyeseinek szakértelme, és az sem olyan különös, hogy a Szijjártó vezette tárca nem bukott együtt a kisbefektetőkkel. Ami a józan ész szempontjából talán a legfontosabb, egy államilag „megtolt” piramisjáték arra is racionális magyarázattal szolgálna: miként láthatott a jövőbe a közpénzekből finanszírozott befektetések kényszerlikvidálását épp időben elrendelő Orbán Viktor miniszterelnök?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!