A városát már kiszínezte, most jöhet az egész ország. Edi Rama harmadik ciklusát tölti Tirana főpolgármestereként, a múlt héten pedig Albánia miniszterelnökévé választották. Ő saját magára azonban nem politikusként, hanem küldetéses emberként tekint. Ahogy az egy művészhez illik.
Amikor 2000-ben Edi Ramát Tirana polgármesterévé választották, egy, a demokrácia útjának alakulásából kiábrándult lakossággal kellett szembenéznie. Rama, a hangzatos politikai ígéretek helyett egészen más megoldásokhoz nyúlt. A várost saját vásznaként kezdte el használni. Szó szerint. Rama ugyanis festő, aki a művészeteket hívta segítségül a város, de legalábbis a városkép átalakításához. Hivatalba lépésekor első dolga volt, hogy a szürke, kommunizmusból fennmaradt épületeket – ha már azokat lebontani nem lehetett – színes házakká varázsolta. A mai napig Edi Rama-színekként emlegetik az épületekre használt sárgát, zöldet és ibolyát. Eleinte nem ment könnyen. A legendás albán ipar gyártott ugyan színes festékeket, ám ezeket egy nagyobb eső rendre lemosta a házfalakról Tiranában. Rama nem adta föl, újra és újra beszínezte városát.
Edi Rama az albániai művészeti akadémiára járt, ahol az Enver Hodzsa kommunista vezető személyi kultuszától sújtott pártállam előírta, mely festők életművét tanulmányozhatják a hallgatók. Picassóról például szó sem eshetett. Rama komoly kockázatokat vállalt azzal, hogy illegálisan beszerzett albumokból csodálta kedvencét, Georges Braque művészetét. Rama akkor Albánia két tiltott gyümölcsének, a művészeteknek és Istennek lett elkötelezettje. Enver Hodzsa rendszerének bukása után immár egykori egyeteme professzorként ő ismertette meg országát az addig tiltott expresszionizmussal. Aztán beutazta Európát, és csak 1998-ban tért haza, mikor is az új, baloldali miniszterelnök, Fatos Nano felajánlotta neki a kulturális miniszteri pozíciót. Ramát extravagáns elképzeléseiről, újszerű és egyedi politikai gondolkodásáról ismerte meg az ország. Fatos Nano lemondása után 2005-ben lett az albán szocialista párt elnöke. Sokat küzdött az egykori kardiológussal, az albán rendszerváltozás első számú hősével, a jobboldali Sali Berishával, aki előbb elnöke, majd kétszer megválasztott miniszterelnöke volt Albániának. Egészen e hétig, amikor a lövöldözésekkel, sőt gyilkossággal is kísért választási kampányban Rama szocialista pártja a szavazatok ötvenhét százalékát kapta a választáson. Rama művészként már nem aktív, ám politikusi karrierjéről is mint saját művészetéről beszél: „Ez a világ legizgalmasabb munkája, a konceptualista művészet legmagasabb szintje.” Nos, mostantól Rama miniszterelnökként tehet célja elérésért: hogy a gazdaságilag elmaradott, máig írástudatlansággal és súlyos korrupcióval sújtott Albániát az Európai Unió tagjává tegye. Az lesz csak az igazi művészet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!