Magyarország határozottan baloldali (a szociáldemokrácia értékeit 70-80 százalék támogatja), mégis egy jobboldali párt, a Fidesz nyeri szakmányban a kétharmadokat (a baloldali pártok legfeljebb 37 százalék számára hitelesek). Ez elsősorban a baloldali pártok problémája, nem kell részletezni, mennyire. De legalább ennyire az ország problémája is, hiszen az ország vezetőit nagyrészt vakhit tartja a hatalomban. Valóban baloldali-e a magyar, „és ha igen, miért nem”? – egy friss kutatás erre is választ ad.
„Ha húszévesen nem vagy liberális, nincs szíved, ha negyvenévesen nem vagy konzervatív, nincs eszed.” Mint minden egymondatos filozófiai lelemény, Sir Winston Churchill ismert gondolata is csak nyomokban igaz. Ennek igazolásáért nem kell messzebbre mennünk a magyar konzervatív kormányoknál. Mindegyikben szép számmal találunk olyan politikusokat, akiknek húszévesen a helyén volt a szívük, de negyven- éves korukban félve mértük volna meg az észjárásukat egy televíziós vetélkedőben. És akkor mindjárt le is szögezhetjük, hogy a politika nem az ész művészete? Orbán Viktornak elment az esze, amikor a legkisebb közös többszörös matematikai fogalma alapján a legegyszerűbb állampolgárra és a legszimplább emberi működésekre szabja a politikai kommunikációját?
Orbán a kádári úton
Helyben vagyunk: a kormányfő okos ember, de ez nem függ össze se a kereszténységével, se a nemzet- állami konzervativizmusával, az illiberalizmusával pedig végképp nem. Hiszen a (látszólag) olcsóbb rezsi és a (ténylegesen) létező biztonság csak lazán köthetők világnézeti értékekhez. Orbán találmánya abban áll, hogy szekértáborokon átívelő „nemzeti ügyekkel” igyekszik egységet teremteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. A kormányfő azért szakított a baljobb tradícióval, mert tudja, Magyarország baloldali (akiben akárhány évesen nincs kötődés a szociális értékek iránt, nincs szíve). Ezt a felismerést élte meg keserűen Körömi Attila volt fideszes képviselő 14 éve egy orbáni beszéd hallatán, ahol az akkor ellenzéki Fidesz-vezér elmondta: a Kádár-rendszer megnyerte a rendszerváltoztatást, ezért baloldali véleményvezéreket kell maguk mellé emelniük, a baloldaliak és a szegényebbek közül kell meríteniük, a gazdasági problémákat és a hétköznapi gondokat, a bizonytalanság és a félelem életérzéseit kell sulykolniuk.
A baloldali értékek támogatottságát egy friss kutatás mérte föl. Az eredményt a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Alapítvány a Szociáldemokrata értékek Magyarországon című kiadványban tette közzé a héten. A baloldali emberek számára remény, a Magyar Szocialista Pártnak aranybánya a kötet: Baja Ferenc volt szocialista kormánytag például fontosnak érezte a megjelenést. Aktív politikust az elnökválasztásra készülő formáció frontvonalából nem láttunk, mert bár Karácsony Gergely, az MSZP kormányfőjelöltje is volt, mégiscsak a Párbeszédhez kell sorolnunk őt, ahogy Scheiring Gábor volt LMP-s képviselőt is, aki a programszervező Új Egyenlőség társadalomelméleti folyóirat szerzőjeként jelent meg. A kötet bemutatóján megköszönték a munkát Jan Niklas Engelsnek, a Friedrich Ebert vezetőjének, aki – így fogalmazott Pogátsa Zoltán közgazdász, az Új Egyenlőség főszerkesztője – Sziszifuszként dolgozott a magyar baloldal megjavításán.
Megdöbbentő szociáldemokrácia
Meglepetést okozott a kutatók számára, hogy a klasszikus baloldali értékek közül csak egyetlenegy nem kapott meggyőző támogatást (az 1000 fős megkérdezést március 28. és április 5. között végezte a Závecz Research, ezzel együtt jelezték előre a hihetetlennek tűnő Fidesz-kétharmadot is, ami párral később valósággá vált). Ez a kérdés a romakérdés volt: támogatná-e kiemelten a cigányság felzárkóztatását? Ezt a többség, 56 százalék elutasítja, csak a DK-szimpatizánsok körében vannak többen a pártolók (53 százalék), míg a jobbikosok a legelutasítóbbak (72 százalék). Meglepetése a kutatásnak egyébként a Jobbik szimpatizánsainak kimagasló szociális érzékenysége is: ők ellenzik például a legnagyobb arányban a kilakoltatásokat, ha ezzel hajléktalanná válhat valaki (76 százalék), míg a fideszesek csak 64 százalékban értenek ezzel egyet. A lakosságban mért elutasítottsága a hajléktalanságba taszító kilakoltatásoknak 69 százalékos, s ez a magas arány szintén meglepetés volt a kutatók számára.
A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését a megkérdezettek 81 százaléka támogatja (leginkább a Jobbik 92 százalékkal, legkevésbé az LMP 75 százalékkal), míg 13 százalék szerint ez nem az állam dolga. A progresszív adózás (az egykulcsos szja-val szemben) jobb volna a lakosság 76 százaléka szerint. A munkanélküli-segély (az EU-ban legrövidebb) 3 hónapos időtartamát 54 százalék növelné, és 73 százalék mondja azt, hogy a 90 ezer forintra tehető létminimum összegére emelné a járadékot (Momentum 92 százalék, Fidesz 67 százalék). A megélhetéshez szükséges minimum biztosítását a lakosság kétharmada tartaná jónak (Jobbik 82 százalék, Momentum 61 százalék). A sztrájkjogot meglepően szűk többség, 61 százalék erősítené, s ebben a Fidesz és az MSZP bázisa érthetetlenül közel áll egymáshoz (54 és 61 százalék), a többi párt tábora 70-80 százalékban ért egyet a kérdéssel.
Térítésmentes egészségügyet 90 százalék akar, de a tíz évvel ezelőtti vizitdíjbukta emléke enélkül is erős lenne; s itt most ne menjünk bele a hálapénz és a fizetős szolgáltatások emberek által kifizetett több száz milliárdos tételeinek ellentmondásába.
Hívő, hívőbb, fideszes
Abban, hogy a különféle értékek képviseletében kit látnak a választók a leghitelesebbnek, szembeötlő a pártpreferencia mindent felülíró ereje. A Fidesz például számos kérdésben a szociáldemokrata érté- kekkel szemben politizál, a támogatóik azonban még ezekben az ügyekben is őket tartják a leginkább hiteles aktoroknak. A fideszesek 85-90 százaléka mindenben a pártját tartja non plus ultrának („a fideszes hit erősödik, a migráció cementezi”, idézet Bíró-Nagy Andrástól): 40 százalékuk még a többkulcsos adó bevezetését is Orbánéktól reméli, 41 százalékuk pedig a korrupció visszaszorításának utolsó reményét látja a Fideszben. Lehet, hogy csalódniuk kell. Bár a kis magyar burzsoáziát találékonyan (találnak is, nem csak jól keresnek) építő formáció híveinek lelki békéje gránitszilárdságú, akár egy ma született alaptörvény…
Légy valamilyen! A Fidesz a legbaloldalibb, és vannak a többiek? – Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője vetette föl ezt, arra utalva, hogy semmi olyan nem történt a választási kampányban, amit a baloldal vitt volna témaként. Önismereti tréningre volna szüksége az MSZP-nek? A baloldalnak négy gondolatot ajánlott Kiss: Légy valamilyen! Vállalj konfliktust! Ne félj az intellektuális kihívásoktól! Légy jelen! Unger Anna politológus szerint a marketingszemlélet nem elég, óva intené például a balos pártokat attól, hogy az értékeik támogatottságából messzemenő következtetéseket vonjanak le. A liberálisok sokáig azzal áltatták magukat, hogy a lakosság negyede vallja az értékeiket, de a Liberálisok ebből nem sokat éreznek. Az egyetemi oktató az erőforrások különbözőségére is rámutatott, és amint Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatási igazgatója is kiemelte: az ellenzéki pártok annyiból gazdálkodnak egy évben, amennyiből a minap felavatott nagykovácsi cserkészközpont megújult. Ez az esemény a torz médiaviszonyokról is árulkodó példát hozott: Orbán Viktor egy sereg testőr gyűrűjéből odavetve trumpista tempóban „fake news”-nak, álhírportálnak nevezte az Indexet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
