Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa szerint az, hogy valaki évtizedekig nyugdíjjárulékot fizet az államnak, de ennek ellenére nem szerez nyugdíjjogosultságot, nem elfogadható.
– Képes lehet-e az állam néhány törvénnyel okos nyugdíjrendszert alkotni?
– A nyugdíjrendszer a bizalomra épül: munkavállalóként négy évtizeden át takarékoskodunk, annak reményében, hogy utána idős korunkra megfelelő nyugdíjat kapunk. Ha a munkavállalók nem hisznek abban, hogy érdemes nyugdíjjárulékot fizetniük, megtakarítaniuk, a nyugdíjrendszer nem lesz fenntartható. Ezért fontos a társadalmi közmegegyezés, hogy az emberek többsége megértse és elfogadja a nyugdíjrendszer működését, illetve adott esetben a változás szükségességét.
– A mai magyar helyzet nem tűnik ilyennek.
– Egy bizalomhiányos, a gondoskodást elsősorban az államtól váró, de abban nem bízó, a közös feladatokhoz adóbefizetésével hozzájárulni vonakodó társadalom eleve rosszabb pozícióból indul. A társadalmi bizalom erősítését azonban sohasem késő elkezdeni. Ennek fontos eszköze a szociális párbeszéd, a munkáltatókkal, munkavállalókkal és más érdekképviseletekkel folytatott egyeztetés.
– Az Európai Bizottságnak vannak kész sémái?
– Az Európai Unióban tagállami hatáskör a nyugdíjrendszer kialakítása. Számos, egymástól jelentősen különböző, ám mégis egyformán jól működtethető nyugdíjrendszert találunk, például Portugáliában, Németországban, illetve – a Magyarországon is sokszor példaként említett – Svédországban. A jól működő rendszerekben az a közös, hogy a munkaerőpiacról való kilépés után nem zuhan elviselhetetlenül az életszínvonal, ugyanakkor nem terhelik meg túlzottan az állami költségvetést, vagyis fenntarthatóak. Az, hogy valaki esetleg évtizedekig nyugdíjjárulékot fizet az államnak, de ennek ellenére nem szerez nyugdíjjogosultságot, ebbe nem fér bele.
– Ön nemrég úgy fogalmazott: „egy kialakult rendszer teljes felforgatását sehol sem ösztönözzük, de egy türelmes, konstruktív elemzésben és korrekciós folyamatban partnerek tudunk lenni”.
– A gazdasági kihívásokkal folytatott küzdelemben indokolt lehet módosítani a rendszert. Nem mindegy azonban, hogyan történik a kiigazítás. A nyugdíjrendszerek esetében ez azt jelenti, hogy – hacsak nincs szükséghelyzet – az átalakítással ne sérüljön a rendszer hosszú távú fenntarthatósága, megfelelő ellátást adjon, a nyugdíjcélú megtakarításokat ne fordítsák folyó kiadások fedezésére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
