Oroszországban újra terroristák csaptak le kettős merényletükkel, ezúttal Volgográdban. A helyszín és az időpont kiválasztása egyértelműen arra utal, hogy a támadás kitervelői nem csak zavart és félelmet akartak kelteni, de üzentek is. Azt üzenték, hogy az egy hónap múlva kezdődő Szocsi téli olimpia előtt – hiába a megannyi biztonsági intézkedés és fogadkozás – bárhol le tudnak sújtani. Akár Volgográdban (az egykori Sztálingrádban) is. Ebben az orosz – és persze az európai – történelmi emlékezetben oly fontos szerepet játszó városban, nagyjából félúton Moszkva és Szocsi közt. Ráadásul úgy, hogy hónapokkal korábban – még októberben – már jelezték: támadunk. Akkor egy autóbuszt robbantottak fel. Most előbb a vasúti pályaudvar, majd másnap ismét egy autóbusz volt a célpont.

Úgy tűnik, Oroszország egyelőre nem tudja legyűrni észak-kaukázusi terrorista ellenfeleit. Nem kétséges ugyanis, hogy az újabb gyilkos merényletek kitervelői és elkövetői valahol a Kaukázus északi oldalán rejtőzhetnek, legnagyobb valószínűséggel Dagesztánban. Ebben a legtöbb lakost számláló, legnagyobb kiterjedésű, rendkívül vegyes etnikai összetételű, Csecsenföldtől keletre, Azerbajdzsántól északra található oroszországi köztársaságban. Vagyis ma már messze nem a korábbi két háború helyszíne, Csecsenföld jelenti Oroszország számára a legnagyobb kockázatot. A despotikus szigorral irányított csecsen területek helyett a legkomolyabb veszélyforrás Dagesztán. A komor számok is ezt igazolják. Tavaly az észak-kaukázusi fegyveres incidensek nagy többsége – 144-ből 120 – Dagesztánban történt.

Moszkva láthatóan továbbra sem tud megoldást találni az észak-kaukázusi iszlamista terrorizmussal szemben. Sokáig, csaknem fél évszázadon át Szentpétervár sem tudta legyűrni térségbeli ellenfeleit, amikor a 19. század első felében – a már korábban megszerzett Dél-Kaukázus után – megpróbálta ellenőrzése alá vonni a hegyvidék északi részét is. Ebben a hosszan elhúzódó háborúban voltak olyan időszakok, amikor a birodalom több katonát volt kénytelen itt állomásoztatni, mint amennyit bármikor is felvonultatott Napóleon ellen. Később, a szovjet korszakban Moszkva vasszigorral felügyelte a térséget, a II. világháború idején attól sem visszariadva, hogy – a németekkel való kollaborálásra hivatkozva – teljes etnikai közösségeket deportáljon onnan. A szovjet birodalmi abroncs lehullásával azonban új helyzet alakult ki a térségben. Ennek első jelei még a szovjet korszak legvégén, 1991 augusztusában megmutatkoztak, amikor a Gorbacsov elleni puccskísérlet idején az akkor már Dzsohar Dudajev vezette Csecsenföld határozottan elutasította, hogy bármiben is engedelmeskedjék a legitim hatalmat megdönteni próbáló Rendkívüli Állami Bizottságnak. Aztán rövidesen az is kiderült, hogy Groznij éppoly engedetlen a jelcini orosz vezetéssel, mint ahogyan engedetlen volt a puccsistákkal szemben is. Az 1991 végén önállóvá vált Oroszország azonban – súlyos gondjai miatt – évekig nem tudott az engedetlen csecsenekkel foglalkozni. 1994 őszén azonban Jelcin és katonai környezete immár elég erőt érzett ahhoz, hogy megtörje a Dudajev vezette rendszert. Előbb a helyi ellenzék felfegyverzésével próbáltak Moszkva iránt lojális csoportokat a hatalomba segíteni. A kísérlet kudarca után az év végén megindították a hadsereget Groznij ellen. Az első, 1994 és 1996 közti véres háború az orosz társadalom nagy többségének kitartó rosszallása mellett folyt. Jelcin és környezete ugyanis nem tudta meggyőzni az orosz társadalmat a háborús megoldás indokoltságáról. Nem véletlen, hogy az 1996-os elnökválasztási kampány idején Jelcin kénytelen volt egyik legfőbb ígéretévé tenni, hogy újraválasztása esetén a lehető legrövidebb időn belül lezárja a háborús konfliktust, a szövetségi erőket pedig kivonja a szakadár köztársaságból. Jelcin teljesítette is ígéretét. A szövetségi erők 1996 őszén elhagyták Csecsenföldet. Moszkva az első háborút lezáró haszavjurti megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy nemcsak kivonja csapatait, de komoly részt vállal a kis köztársaság helyreállításából, miközben elfogadja, hogy öt éven át függőben marad Csecsenföld hovatartozásának ügye. Vagyis a megállapodás lényegében a csecsen vezetésre bízta a szakadár területet azzal, hogy konszolidálja az ország belső helyzetét és majd csak öt év elteltével térnek vissza Csecsenföld alkotmányjogi helyzetének rendezéséhez. Ez az 1996 őszétől kezdődő periódus azonban 1999 augusztusában lezárult. Előbb Samil Baszajev csecsen vezér csapatai megtámadták Dagesztánt, majd következtek – a csecsen terroristáknak tulajdonított – véres lakóházrobbantások, amelyek közül kiváltképp a két moszkvai merénylet pillanatok alatt a csecsenek ellen fordította az orosz közvéleményt.

Terrortámadásokra és túszejtésekre már az első csecsen háború idején is sor került, ám 1999 szeptemberében történt meg először, hogy az orosz társadalom úgy érezte, nem a perifériákon, hanem országa központjában, Moszkvában támadták meg. A Putyin idején megvívott második csecsen háború épp ezért hosszú időn át élvezte az orosz társadalom többségének támogatását. Ám hiába sikerült viszonylag rövid időn belül lezárni a szakadár területeken a nagy katonai műveleteket, Oroszország mégsem lelt békét. A kétezres évek elején – az immár iszlamista jelszavakkal felvértezett és külső finanszírozókra talált – csecsen terroristák sorra követték el borzalmasabbnál borzalmasabb merényleteiket. A sort 2002 októberében egy moszkvai kultúrház ellen végrehajtó túszejtő akció nyitotta. Majd a következő évben a tusinói reptéren megrendezett rockkoncerten robbantottak bombát öngyilkos merénylők. 2004 augusztusában pedig valósággal sorjáztak a merényletek. Előbb Moszkvában robbantanak a Rigai pályaudvarnál lévő metrómegálló felső szintjén, majd néhány percnyi különbséggel „sahidkák” („fekete özvegyek”) követnek el merényletet két orosz repülőgép ellen. De a gyilkos sorozatnak ezzel még nem volt vége. Szeptember 1-jén az észak-oszétiai Beszlánban ejtenek túszul több mint ezer embert, főként gyerekeket, csecsen terroristák. Az infernális történet pedig alkalmat ad Putyinnak arra, hogy az ország terrorfenyegetettségére hivatkozva tovább erősítse a „hatalmi vertikumot”, elvonva a társadalomtól nem egy demokratikus jogát. Aztán évekig csend. Nincsenek nagyobb, társadalmi figyelmet és megrendülést kiváltó merényletek. Majd 2010 elején újabb borzalmas támadást él át Moszkva. Ezúttal egy metrószerelvény egyik kocsijában robban a gyilkos szerkezet. A következő évben pedig a domogyedovói reptéren sújtanak le újra a terroristák.

Időközben Oroszország – köszönhetően Putyin erőteljes személyes lobbizásának is – elnyeri a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. Szakértők egy része azonban már a döntés kihirdetésekor arra figyelmeztetett, hogy rendkívül nehéz lesz a Kaukázus közelében található Szocsi biztonságának garantálása. Ráadásul, mintha az orosz politikai és titkosszolgálati vezetés kezdene megfeledkezni arról, hogy a modern nemzetbiztonság alanya nem az állam, mint ahogyan az volt a szovjet korszakban, hanem a politikai közösség egésze. Mintha 2012-től a korábbi magabiztosságában némiképp megrendült putyini vezetés kezdene sokkal több energiát – és titkosszolgálati eszközt – fordítani politikai ellenfeleinek megfigyelésére és lejáratására, miközben azt hiszi, hogy terrorista ellenfelei fémkereső kapukkal feltartóztathatóak. Nem egy szakértő hívja fel arra a figyelmet, hogy a terroristákat nem merényleteik színhelyén, akcióba lépésüket közvetlenül megelőzve lehet lefülelni, hanem leginkább ott, ahol rekrutálják és felkészítik őket.

 

Az emír

Csaknem 1500 terrorista támadást követtek el 1992 és 2011 között Észak-kaukázusi szövetségi körzetben a Global Terrorism Database (GTD –Nemzetközi Terrorizmus Adatbázis) adatai szerint. Ezek közül ugyanakkor csak nyolcvan köthető konkrét terrorista szervezetekhez. Legtöbbjükért a Kaukázusi Emirátus elnevezésű csecsen szervezet felel. Vezetőjük, Doku Umarov szeparatista hadúr (képünkön középen), Oroszország legkeresettebb terroristája. A nevéhez kötik a volgográdi támadásokat, de állítása szerint ő felelős a 2011 januárjában harminchat halálos áldozatot és száznyolcvan sebesültet követelő moszkvai reptéri bombarobbanásért, valamint a 2010 márciusában a moszkvai metróban történt öngyilkos merényletért is, amelyben harminckilencen haltak meg. Umarov azután kezdett felkapaszkodni a csecsenföldi lázadók hierarchikus rendszerében, miután 2006-ban az orosz erők meggyilkolták elődeit. Első nyilvános nyilatkozatában ígéretet tett az orosz rendőri és katonai szervek elleni támadások számának növelésére. 2007-ben már a Kaukázusi Emirátus új emírjeként emlegették, aki a nyugati országokat a muszlimok fő ellenségeiként emlegette, és bejelentette, hogy a Saríja törvények bevezetését tervezi a régióban. Ő volt az első csecsen vezető, aki az al-Kaida retorikáját követve, szervezetét a globális iszlamista mozgalmakhoz kötötte, s ezzel szakértők szerint a nemzetközi terrorizmus új frontját nyitotta meg. Umarov nyílt háborút hirdetett a szocsi olimpia ellen. (K. O.)

Véres versenyek

A terror, szervezett csoportok és öngyilkos merénylők fenyegetése lassan világunk megszokott része lett. 1972. szeptember 5-e volt az a nap, amikor a terrorizmus elérte a sport világát is. Azóta már nem egyszer fordult elő, hogy jelentős sportesemények váltak célponttá.

A müncheni Fekete Szeptember: Az olimpiai játékok történetének legsötétebb napja volt 1972. szeptember 5. A Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet az izraeli csapat tizenegy sportolóját ejtette túszul. Közülük ketten a túszejtéskor haltak meg, a többiek a szabadítási akció során vesztették életüket. A müncheni dráma megrázta a sportolókat, aki közül többen elhagyták az olimpiai falut, és ettől kezdve a későbbi olimpiákon szigorú biztonsági intézkedések léptek életbe. A modern kori olimpiai játékok közül a müncheni volt az első, amelyet egy időre felfüggesztettek. Az olimpiai stadionban 80 ezer néző és háromezer sportoló gyászolta együtt a meggyilkolt izraeli sportolókat.

Csőbomba a koncerten: Zsúfolásig telt 1996. július 27-én Atlanta olimpiai parkja. A koncerten bulizók közül ketten meghaltak több mint százan sérültek meg, amikor felrobbant egy padra erősített csőbomba. A hatóságok a detonáció után két másik bombát hatástalanítottak. A magányos merénylő, a robbanásért felelős Eric Rudolph, akit csak hét évvel később fogtak el, vallomásában azt mondta, az amerikai kormány abortuszpolitikája ellen tiltakozott a merénylettel.

Krikett ellen pokolgéppel: Tizennégyen haltak meg abban a merényletben, amit az új-zélandi krikett-válogatott ellen követtek el. 2002-ben a pakisztáni Karacsiban a sportolókat elszállásoló hotel előtt robbantott egy öngyilkos merénylő. A válogatott a robbantás után hazautazott.

BL-eldöntő, robbantással: 2002-ben BL elődöntőt játszottak Madridban drámai felvezetéssel: a Real Madrid és FC Barcelona mérkőzés előtt pokolgép robbant a Bernabeau-stadion közelében. A merényletet az ETA baszk szervezet követte el. Sokan megsebesültek, de végül is lejátszották a mérkőzést.

Maratoni bombák: A 2008-as Srí Lanka-i új évet köszöntő maratoni futáson a Tamil Tigrisek nevű terrorszervezet hajtott végre öngyilkos merényletet: a közlekedési miniszter és több korábbi olimpiai résztvevő is a tizenöt áldozat között volt. Öt évvel később 2013-ban a több tízezer futót és még több nézőt megmozgató bostoni maraton volt egy amerikai állampolgárságú csecsen testvérpár célpontja. A Dagesztánból származó és Csecsenföldön állítólag terrorista kiképzést kapott Carnajev fivérek bombái három embert megöltek, majdnem kétszázat megsebesítettek, Az idősebb testvért menekülés közben lelőtték, az ifjabbat élve fogták el. (K. O.)

Számok és aggályok

Az Aeroflot orosz állami légitársaság az olimpia idejére 5 ezer rubeles szinten (kb. 33 ezer forint) befagyasztja a Moszkva–Szocsi turista osztályra oda-vissza szóló repülőjegyek árát. A konkurens cégek jegyárai viszont erre az időszakra jelentősen emelkednek, és elérik az átszámítva mintegy 100 ezer forintot is.

148 kilométert kell megtennie annak, aki a Fekete-tenger partján fekvő üdülőváros egyik végéből a másikba akar eljutni, ezzel Szocsi Európa leghosszabb városa. Ehhez képest elenyésző az a 48 kilométer, amit az olimpia tengerparti központja és a magashegyi helyszínek között kell utazni.

Állítólag a nagyszabású tervekért a helyi lakosok túlságosan nagy árat fizetnek. Szocsiban komplett városrészeket dózeroltak le, hogy helyet csináljanak a beruházásoknak, míg a kaukázusi hegyek között fekvő Ahstir faluban több mint öt éve nincs vízszolgáltatás és tömegközlekedés az olimpiára végrehajtott gigantikus építkezések miatt – panaszolta nemrég a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezetet.

A Kreml honlapján szombaton megjelent információ szerint Vlagyimir Putyin módosította korábbi rendeletét és engedélyezte a tüntetéseket az olimpia idején, bár azokat csak a város kijelölt helyein, a városvezetéssel, a belügyi szervekkel és a szövetségi biztonsági szolgálattal egyeztetve lehet megtartani. A korábbi, augusztusi utasítás gyakorlatilag megtiltotta a nem az olimpiával kapcsolatos tömegrendezvényeket Szocsiban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!