Szorongáskezelés nemzeti méretben

– Hogyan képes a Fidesz immár tizenhat éve egyben tartani kétmilliós szavazótáborát?

– Mert van, amiben ők a legjobbak. A rendszerváltozáskor hirtelen érték olyan változások az embereket, amelyekhez nem tudtak elég gyorsan alkalmazkodni. A globalizáció, a versenyalapú társadalomszerveződés sokakban szorongást ébresztett, mivel úgy érezték, hogy nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. Ezt a lélektani feszültséget a magyar politikusok lépésről lépésre értették meg, és lassan jutottak el oda, hogy az emberek „vevők” arra, ha valaki ennek a feszültségnek a csökkentését kínálja nekik. És ebben a Fidesz a legjobb.

– A társadalmi méretű feszültségoldásban?

– A Fidesz a szorongás elleni küzdelem sikertelen, egyéni viselkedésmintáit a nemzet szintjén, de közérthető módon mutatja fel. Azzal nyugtatja meg az embereket, hogy „nézzétek, én ugyanazt csinálom, mint ti a mindennapokban”. Itt nagyon konkrét viselkedésmintákról beszélünk: a kudarcokért a körülmények okolása, a kompromisszumok elkerülése, vagy a morális korlátok figyelmen kívül hagyása. Akikben megvan ugyanez, azt látja – hiszen Orbán Viktor is ezt csinálja, és lám, milyen sikeres! Ez csökkenti a bennük lévő szorongást és megelégedéssel tölti el őket. Még annak dacára is, hogy tudjuk, látjuk, hogy nem élünk jobban.

– Kevesebbet érne a tapasztalat a hitnél?

– Az embereket elsősorban az érzelmeik motiválják. Ezekhez válogatnak, vagy kreálnak racionális érveket, mert szükségük van pozitív példákra is. Ha valakinek alacsony a kudarctűrő képessége és hibázik, akkor akár ezt az irracionalitásig eljutva is tagadni fogja, hogy legalább érzelmileg „egyben maradjon”. Magára ismer benne és támogatni fogja azt a miniszterelnököt, aki azt látja a grafikonon, hogy a körülöttünk lévő országok gyorsabban fejlődnek nálunk, majd kiáll a tömeg elé, és azt mondja, Magyarország jobban teljesít.

– De ettől az én zsebemben nincs több pénz…

…és nem is ez a lényeg. A magyar politikai elit nagy tévedése, hogy az emberek a zsebük után szavaznak. Azok a kormányok, akik ezt nem értik, rendre megbuknak. Ha olyan egyszerű lenne, hogy pénzt adok az embereknek, és akkor rám szavaznak, akkor még mindig MDF-kormány lenne és a Fidesz belebukott volna a megszorításokba.

– Akkor mi lehet a Fidesz ellenszere, ha nem a kézzel fogható valóság?

– Van azért buktató, hiszen csökkent a tábor, méghozzá jelentősen. Viszont az, hogy ettől még nem lett kormányváltás, az nem a Fidesz sikere, hanem inkább az ellenzék hibája. Választani csak alternatívák között lehet, de a most felajánlott lehetőségek – akár a Jobbik, akár a baloldalon összeállt ellenzéki összefogás esetében – igen gyengére sikerültek. Ezt kell megérteni. Nem abból kell kiindulni, hogy az emberek hülyék, hanem abból, hogy nagyon is bölcsek. Hiszen, ha az a kérdés, hogy ki lesz itt képes kormányozni az országot, akkor a mostani helyzetben ténylegesen meglévő készségekről csak és kizárólag a Fidesz esetében beszélhettünk. Az más kérdés, hogy ez a kormányzás milyen, jó-e vagy rossz, szeretjük-e vagy sem. De ha agysebészt keresek, és azt látom, hogy az egyiknek remeg a keze, a másiknak viszont nem, hiába ellenszenves, akkor is inkább őt választom.

– Néha azért a Fidesz keze is megremegett.

– Igen, de jól tudtak reagálni. Az ugyanis nagyon fontos, hogy a realitás nem szakadhat el teljes mértékben és áthidalhatatlanul a retorikától. Vagyis nem lehet sokáig mondogatni, hogy jobban élünk, ha közben meg egyre kevésbé. És abban a pillanatban, amikor már kezdett ez kiderülni, hogy baj van, jött a rezsicsökkentés, ami kiváló reakció volt a problémára.

– De az, hogy mikor mit mondanak, elég sokszor változik.

– A hazai politikai elit gondolkodásába begyökerezett gondolat az, hogy a következetesség egy érték. Ha eltekintünk attól, hogy sokszor tényleg az ellenkezőjét kell mondani annak, amit korábban mondtunk – hiszen változik körülöttünk a helyzet –, a következetességet nem ezen a szinten ragadják meg az emberek, legalábbis azok, akik a Fidesz táborában vannak. A következetesség a kormánynál azt jelenti, hogy azt mondják, ami éppen az érdekük – tulajdonképpen ebben következetesek. De azt Orbán Viktor is megmondta, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál. Az adott szónak tehát nincs jelentősége a Fidesznél, és az ország jelentős része a mindennapjaiban elfogadja és alkalmazza ezt a szabályt, a másik része meg utálja, de kénytelen ebben élni, mert nincs más lehetősége.

– Na de az olyan ügyek, mint a trafikmutyi, lenyomták a torkunkon, miközben mindenki tudta, hogy a haveroknak osztják a vagyont.

– A trafikok esete a legjobb példa arra, mennyire fontos, hogy egy kormány ne legyen töketlen. A Fidesz ebben az esetben – és sok másikban is – megmutatta azt, hogy akárki akármit mond, ha ők akarnak valamit, akkor azt meg is fogják csinálni. Kitaláltak valamit, lehet, hogy hülyeség, de végigvitték, és tessék, az egész országban, mindenhol ott a nemzeti trafiklogó – ennél kiválóbb módja annak, hogy bebizonyítsák, cselekvőképesek, nincs. Másrészt a trafikügy éppen arra világít rá, hogy a másik oldalnak sem sikerült alternatívát kínálnia. Itt van például a Simon Gábor-ügy. Ebből is az derült ki, hogy valójában az ellenzék is ugyanígy juttatgatja a javakat, vagyis nem igazán hiteles az, amikor le akarják váltani a jelenlegi kormányt.

– Ami megtépázta az MSZP-t, míg Rogán Antal ingatlanügyei nem ártottak a Fidesznek.

– A választók szerintem tisztában vannak vele, hogy korrupció mindenhol van. A szocialisták elléptek Simon Gábor mellől, de közben nem építették meg a korrupció visszaszorítását, mint súlyos, hihető szándékot a részükről. Viszont így nincs is politikai haszna annak, hogy mutogassanak a kormányra, hiszen ők sem jobbak náluk. Ezért kellene tiszta lappal indítani.

– És akkor elfogadjuk, hogy a kormány korrupt? Nem kéne, hogy ez zavarjon?

– De, biztos sokakat zavar is. Ám a szavazólapra nem írhatom rá, hogy mi zavar, meg mi nem, oda csak egy ikszet húzhatok, ebbe tömörödik össze minden véleményem. Ráadásul, ha éppen vihar van a tengeren – globális válság tépázza az országot – senki sem lép fel szívesen az ellen, aki képes irányítani a hajót. Hogy merre, azt senki sem tudja, talán ők maguk sem, de kívülről csak az látszik, hogy legalább ott állnak, és tekerik a kormányt. Ebbe nem lehet belekötni.

– És erre, az erőnek, a cselekvésnek legalább a látszatára miért nem képes az ellenzék?

– Nem tudták vagy akarták megérteni, hogy ha most van valamilyen elv, ami mentén szavazni lehet, az az, hogy az elmúlt 25 évet visszük-e tovább, vagy egy új, következő korszakra koncentrálunk. Ez volt a mostani választás tétje, de ez lesz a következőé is. És az ellenzék e tekintetben ugyanazon az oldalon állt, mint a Fidesz. Voltak ugyan próbálkozások, például Bajnai Gordon, vagy a Milla részéről az elrugaszkodásra, de azok kihunytak.

– Mit kellett volna csinálni?

– A viselkedésminták szintjén nem lett volna olyan nagyon bonyolult: csak be kellett volna mutatni, milyen az, amikor emberek együttműködnek. Ebben bukott el az ellenzéki összefogás, méghozzá látványosan. Ráadásul, amit ígérni tudnak, az a legjobb esetben is az, hogy visszatérnek egy korábbi rendszerhez, helyrehozzák a jogállamiságot, visszaállítják az alkotmányt, tiszta versenyt léptetnek a korrupció helyébe. Lényegében a Fidesz előtti állapotok visszaállítását ígérték, amelyek azonban szerves részei voltak az elmúlt 25 évnek. Amit viszont nem értenek, hogy ahol egykor voltunk, az mára már nincs. És minek is akarnánk oda visszatérni?

– Akkor szakítani kell mindazzal, amit eddig csináltak?

– Meg kell érteni, hogy mit akarnak az emberek. Ehhez azonban érteni kell azt is, hogy mi történt itt a múltban. A rendszerváltás egy felülről vezérelt változás volt, aminek ugyan örültek az emberek, de nem sok közük volt a kialakításához. Így, amikor a kezdeti eufória elmúlt, a rendszernek és a népnek nem sikerült megszeretnie egymást. Ez az egyik probléma, ami a mai napig bizalmatlanságot szül. A másik, hogy a politikusok mindig a konfliktusra helyezik a hangsúlyt. Nincs együttműködés, csak ellenségeskedés. Pedig a választók folyamatosan ezt kérik, bár lassan feladják a reményt. A politikusok pedig újra meg újra azt mondogatják, hogy a demokrácia lényege a vita. Ez is egy tévedés, mert ugyanennyire lényege a konszenzus is, ami talán képes lenne összeköttetést teremteni az emberek és a politika között is.

– Lehetséges ez még?

– Igen, ha nem azt feltételezi a politikus, hogy az emberek hülyék. Az nem elég, ha valaki szidja a kormányt, fel kell mutatni egy értelmes együttműködést, mint alapvető emberi viselkedésformát. Ebben is jól feladta a leckét a Fidesz, amikor a választási rendszer megváltoztatásával arra kényszerítette a baloldalt, hogy kénytelenek legyenek együttműködni egymással. Nem is sikerült nekik.

– Szóval jobb, ha beletörődünk: így maradunk örökre?

– Szerintem a pálya teljesen nyitva van. Ha sikerülne az elmúlt 25 évet lezáró vonalon túllépni és azokkal indítani politikai erőfeszítést, akik kiábrándultak, akkor annak, hogy velük ezt a rezsimet egy demokratikus választáson, négy év múlva leváltsa az ország, most nagyobb az esélye, mint április 6. előtt volt. Fog hibákat elkövetni még a Fidesz, persze. De nem ebbe tudnak belebukni, hanem abba, hogy nem tudnak átlépni a múltból a jövőbe.

– Miért nem tudnak? És tudnak-e majd egyszer?

– Orbán Viktor nem képes a konszenzusra, személyében, lelki alkatát tekintve alkalmatlan erre. Kiegyezés, lemondás, elfogadás – ezekre képtelen, mindig is az volt, és az is lesz. Ő az elmúlt 25 év legjellegzetesebb terméke, maga a múlt. Erre lehet építeni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!