Támogatott gyilkos - Topolánszky Ákos elmondja: az alkohol a szegénység mellett társadalmunk legnagyobb nyomora

– Nemrég Zacher Gábor ismert addiktológus a köztévén egy műsorban arról beszélt, hogy hamarosan elérheti az 1 milliót az alkoholisták száma Magyarországon. Túl azon, hogy állami médiában nem szokás az alkoholt negatív kontextusban emlegetni, ez az óriási szám is megdöbbenést okozott. Tényleg ekkora lenne a baj?

– A baj nagyon nagy, és ezt nem lehet elégszer elmondani, még akkor is, ha számomra ez a szám, illetve egy ilyen arányú növekedés nem tűnik indokoltnak. Szakmai számítások szerint ugyanis 600-700 ezerre tehető az alkoholfüggők száma, a problémás ivókét szokták 1 millióra becsülni. A nagyivók száma lehet ennél jóval magasabb, de ez egy másik megközelítés. Nem ismerek olyan fejleményt, ami miatt hirtelen 30 százalékkal nőhetne az alkoholfüggők amúgy is rettenetes száma.

– A csökkenés is lehetetlennek tűnik?

– Politikai akarat hiányában igen, lehetetlennek. Sokat beszélünk az alkoholstratégia fájdalmas hiányáról. Azonban nem pusztán alkoholstratégiára lenne szükség, hanem azzal összecsengő, szakmai konszenzusra épülő, komolyan vett és következetesen végigvitt megvalósításra. Mert ha nem így van, akkor ártalmasabb, mintha nem lenne – lásd a drogstratégiánkat. Az illegális drogokkal indokolatlanul sokat és rosszul foglalkozik a politika, miközben a társadalmi jelentősége, egészségügyi következményei nagyságrendileg kisebbek. A legális és illegális függőségek sorában az ötödik helyet foglalják el a dohányzás, alkoholizmus, különféle gyógyszerek, illetve viselkedési függőségek után. A dohányzás mellett az alkohol messze a legsúlyosabb probléma, adatok sora és a mindennapi tapasztalatok is ezt mutatják. A szegénység után és azzal párhuzamosan ez a legnagyobb nyomora a magyar társadalomnak, ez okozza a legnagyobb elkerülhető egészségkárosodást, de fájdalmat is megannyi családnak, és a dohányzás mellett ebbe halnak bele a legtöbben az úgynevezett elkerülhető halálokok közül: ez a szám évente 8-10 ezer főt, életet, egyéni és közösségi szenvedéstörténetet jelent. Korán, iszonyatos szenvedések és költséges kezelések után.

– Milyen számok kellenének, hogy meggyőzzék még a törvényhozókat?

– Az alkohol a legnagyobb kriminalizációs faktor, nagyságrendileg a bűncselekmények 20 százalékáért felelős, a személyi sérüléssel járó autóbalesetek negyedéért. A befejezett emberölések majdnem fele mögött az alkohol oki szerepet játszik. Iszonyatos pénzt is felemésztenek a függőségi problémák, az éves GDP 4-6 százalékát Európa-szerte, ami 2000 milliárd forintot jelenthet évente. Ez a szám egyébként Magyarországon valószínűleg még nagyobb, hiszen például a májzsugoros megbetegedések sorát úgy tudjuk vezetni az Európai Unióban, hogy a második helyezett Szlovákiában is messze jobbak a megbetegedési adatok. A legszörnyűbb, hogy minderre nem problémaként, hanem hagyományként tekintünk, elfogadva, hogy egyike vagyunk a „nedves kultúráknak”. Csak még a többi „nedves” országban, például a mediterrán népeknél nem gyakori a lerészegedés, nálunk jellemző módja az alkoholfogyasztásnak. Nem pusztán az alkoholfogyasztás mértéke, de mintázata is ijesztő: égetett szeszből ugyanannyi fogy, mint sörből vagy borból, habár ez a legártalmasabb. Ezen belül hagyományaink és „lehetőségeink” miatt is a legtöbb, a legrosszabb minőségű, az egészségre leginkább káros röviditalokból isszuk a legtöbbet. Ez az a legkárosabb italfogyasztási mintázat, amelyet a pálinkatörvénnyel az állam még ösztönöz is. Olyan ez, mintha nemcsak legalizálnák a heroint, de még adómentessé is tennék az otthoni előállítását.

– Volt valaha működő alkoholstratégia Magyarországon? És most vajon miért nincs?

– 1986-ban lépett életbe az utolsó, ami már egy szakmailag megalapozott stratégia volt. Azóta 5-6 tervezet született, de a rendszerváltás óta mintegy „nagykoalíciós egyezség keretében” egyiket sem fogadták el. Politikai és gazdasági érdekek akadályozták minden kormány idején. Most az ezer sebből vérző drogstratégia felszínre hozta újra a kérdést, mert egyértelműen kirajzolódik a három magatartásmód a szerekkel kapcsolatban: a kábítószereket tiltják, a dohánytermékeket kontrollálják, az alkoholt támogatják – az elsőnek és az utolsónak nagyon káros és a generációkat szembeállító hatása van a fiatalok esetében. Ahogy a dohányzásnál, úgy az alkoholnál is szigorú fogyasztási, kereskedelmi korlátokat és adópolitikai döntéseket kellene hozni, illetve kibővíteni a prevenció és a kezelés elérhetőségét. Lényegében egyik sem létezik. Az alkoholbetegek 5 százaléka kerül ezen diagnózissal kezelésbe, de ebbe már az is beletartozik, akit egyszer bevittek a detoxba. Gondoljunk bele, hogy bármilyen más betegség esetében milyen társadalmi felháborodást jelentene az 5 százalékos ellátottság. Például vesedialízisnél.

– Egyre több szakember kongatja a vészharangot, hogy a leghátrányosabb térségekben az olcsó alkohol helyét átveszik a még olcsóbb és még pusztítóbb dizájner drogok. Ledönthető a trónról ilyen formán az alkohol?

– Politikai akarat és forrás hiányában nem születnek kutatások erre vonatkozóan, de szórványos felmérésekből tudható, hogy bár az alkoholfogyasztás nem csökken, a dizájner drogok térnyerése ezzel párhuzamosan drámai a legkilátástalanabb helyzetben élők körében. A drogok kijutottak a városokból és megérkeztek a legkisebb, legtávolabbi falvakba is. És csak a drogok. A segítség, a szolgáltatások, a kezelési lehetőségek, amelyek a városokban is mind kevésbé elérhetőek, szinte egyáltalán nem. Egész generációk sorsát döntheti el ezeken a helyeken, ahol a nyomor, a diszkrimináció súlyos addikcióval is párosul. A leszakadó falvakban maradtak egyetlen kapcsolata a külvilággal a kábítószer- kereskedelem lesz lassan. Az alkohol meg marad. Csak kísérőt kapott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!