Péntek óta végre tisztán láthat az a közel százezer érettségiző, akik eddig vaktában voltak kénytelenek a felvételire készülni. Nyilvánosságra hozták, hogy milyen szerződést kell majd aláírniuk azoknak a szerencséseknek, akiknek az állam fizeti majd a tanulmányait, és mennyi önköltségre számíthatnak azok, akiknek nem. A számok megdöbbentőek, nem véletlen hát, hogy a Hallgatói Hálózat (HaHa) nevű szervezet képviselői felháborodásukban belefojtották a szót az Oktatási Hivatal vezetőjébe az Educatio kiállítás első napján.
A képzési idő kétszerese, vagyis 6, 10, vagy 12 év – ennyit kell itthon dolgoznia államvizsga után azoknak, akik állami ösztöndíjasként tanultak valamelyik felsőoktatási intézményben. „A cél, hogy minél több képzett értelmiségi maradjon Magyarországon” – mondta Hoffmann Rózsa péntek délelőtti sajtótájékoztatóján. Az Oktatási Hivatallal kötött hallgatói szerződésben a diáknak vállalnia kell, hogy a végzés utáni 20 évben teljesíti ezt a kötelezettségét, és itthoni munkahelyen tölt el kétszer annyi időt, mint amennyit a felsőoktatásban töltött. Aki ezt mégsem teljesíti, vissza kell fizetnie képzése költségeit az államnak. Szintén fizethet az, akinek nem sikerül a képzési idő másfélszerese alatt lediplomáznia, akik pedig valamilyen okból nem tudják megszerezni a diplomájukat, a költségek felét fizethetik vissza. A szerződés feltételei alól kizárólag azok a nők mentesülhetnek, akik három gyereket szültek, azoknak a jogászoknak és közgazdászoknak pedig, akik az állami szférában helyezkednek el, visszafizetheti a diákhitelét az állam.
Nagy Dávid, a HÖOK elnöke a bejelentésre reagálva elmondta, a szervezet alapjaiban nem ért egyet a hallgatói szerződés intézményével. – Nem a külföldre távozók büntetését, hanem az itthon maradók elhelyezkedésének kiemelt javadalmazását tartanák célravezetőnek – jelentette ki. Hozzátette: azt a társadalmi igényt megértik, hogy a tandíjmentesen szerzett diploma itthon is kamatozzon, a rendszer viszont igazságtalan lesz, hiszen azonos képzési időhöz nem társulnak azonos költségek a különböző szakokon.
A kormány elveszi a következő generációk jövőjét. Olyan törvényt hoztak, amiről senkit nem kérdeztek meg. […] Félnek közgazdászokat és szociológusokat képezni, mert kiderülne, a politikájuk egy csőd – skandálták a Hallgatói Hálózat tagjai pénteken az Educatio szakkiállításon, miközben az Oktatási Hivatal vezetője készült a beszédére. Csurgó Dénes, a HaHa tagja elmondta a VH-nak, az akcióval az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet: a felsőoktatás szétverése zajlik, és ennek az „átalakításnak” mindenki a vesztese, a felvételiző középiskolásoktól az egyetemi tanárokig. – Az álnéven bevezetett tandíj borzasztó igazságtalan és ártalmas – fogalmazott. Szerinte sok egyetemista komoly eladósodással kezdi majd meg a dolgozó éveit. A nevetségesen kevés államilag támogatott helyért való kiélezett versenyben nyilván sokkal jobb eséllyel indulnak az elit gimnáziumok hallgatói, és a magas tandíjakat is a magasabb keresetű családok engedhetik meg maguknak. Aki pedig bekerül állami támogatással, adott esetben az is rosszul jár, hiszen 6-12 évig szerződés köti a magyar munkaerőpiacra. – A röghöz kötés egy létező problémának, az agyelszívásnak az erőszakos és tüneti kezelése, félrekezelése – mondja Csurgó Dénes.
Péntek délutánra aztán végre az is kiderült, mennyit kell majd fizetniük a diákoknak az egyes képzésekért, a legtöbb szakon nőni fog a költségtérítés mértéke 2012 szeptemberétől. Csak néhány adat: a Corvinuson kevesebb állami hallgató lesz, mint a Nyíregyházi Főiskolán. Jogászképzés csak az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen lesz, ott is csak 50-50 államilag támogatott hallgatóval. Aki kimarad a keretből, annak az ELTE-n 7000 forinttal kell többet fizetni félévenként, mint jelenleg. Gazdaságtudományi helyre a Corvinusra mindössze 75 ember fér bele az állami keretbe – tavaly 640 embert vettek fel ilyen szakra. Ráadásul itt a gazdálkodás és menedzsment szakon 295 ezer forintot kell majd fizetni félévenként a tavalyi 225 ezerrel szemben. Van, ahol csökken a félévek ára, például a Gábor Dénes Főiskolán – a főiskolának ugyanis egyáltalán nem jutott az állami finanszírozású helyekből, így csak fizetős hallgatókkal tudja majd feltöltenie képzéseit.
Megfojtott szakképzés
Diószegi-Horváth Nóra
A szakképzési rendszer ellehetetlenítésével 50-60 ezer diák került rendkívül nehéz helyzetbe. Az elméleti oktatás időtartamának lecsökkentése, a szakiskolák összevonása, bezárása mellett a gyakorlati képzés finanszírozásának drasztikus megnyirbálása teszi lehetetlenné a minőségi szakképzést. Korábban nem ezt ígérte a kormány, sőt, a szakképzés fellendítését szorgalmazták. Január elsején mégis életbe lépett a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztéséről szóló törvény, amely megfojtja a gyakorlati oktatást szervező cégeket, ezzel pedig kétségessé teszi több ezer gyerek jövőjét.
A jövőben egész egyszerűen nem lesz elég pénz arra, hogy a cégek biztosítani tudják a tanulók szakmai képzését. Csökkent az egy diák után járó normatív támogatás összege, ami azt jelenti, hogy ezentúl egy főre átlagosan 440 ezer forint jut majd (a korábbi csaknem 900 ezer helyett). Ebből kellene kigazdálkodni nemcsak a tanulók ösztöndíját, munkaruhájukat, felszerelésüket, biztosításukat, egészségügyi ellátásukat, de az oktatók bérét, és az intézmények fenntartásának egyéb költségeit is. A tanév közepén csökkent a támogatás, azaz a már elkezdett képzéseket is lehetetlenné teszik a hirtelen változások. „Így nem fogjuk tudni befejezni a tanévet” – mondta lapunknak Kosik Balázs, a Csepeli Erőmű Szak- és Átképző (Csertszak) Kft. munkatársa. Cégük az egyik legnagyobb gyakorlati oktatással foglalkozó intézmény, körülbelül 1100-1200 tanulóval. Hozzájuk hasonlóan országszerte nehéz helyzetbe kerülnek azok a szervezetek, melyek eddig biztosították a tanulók megfelelő szakmai felkészítését.
„A mostani támogatásból csupán a diákok ösztöndíját tudjuk majd kigazdálkodni, de az is kevesebb lesz. Ez nekünk is rossz, mivel gyakorlatilag semmi másra nem jut pénz, és a diákoknak sem jó, hiszen nem ezekkel a feltételekkel kezdtek el nálunk tanulni” – elemezte a helyzetet Kosik Balázs. A szakképzésben tanulók ugyanis tanulószerződést kötnek, melyben az intézmények előzetesen garantálják az ösztöndíjak mértékét. „Végeláthatatlan perek kezdődhetnek” – mondta dr. Sós Tamás országgyűlési képviselő, az oktatási bizottság szocialista tagja. A szerződéseket ugyanis február végéig az intézményeknek újra kell kötniük diákjaikkal, méghozzá kötelező jelleggel. Az új szerződésekben már a csökkentett ösztöndíjra bólintanak rá a fiatalok – de ki vállalná önként, hogy aláírjon egy olyan szerződést, amely jelentősen kevesebb ösztöndíjról szól? Igaz, a tanulók sincsenek könnyű helyzetben. Ha nem írják alá az új szerződést, könnyen kieshetnek a rendszerből. Ráadásul több ösztöndíjra sehol sem számíthatnak, a képzést viszont be kell fejezniük, már ha szakmát akarnak szerezni maguknak.
Pedig akár lenne is pénz arra, hogy megfelelően finanszírozzák a szakképzést. A cégek korábban 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást fizettek félévente, mostantól azonban havonta a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. Ez becslések szerint több tízmilliárd forintnyi összeg. A probléma csupán az: ezen pénzeknek csak töredéke kerül vissza a szakképzésbe. „Ha az általunk befizetett hozzájárulást valóban a szakképzésre tudnánk visszafordítani, kiváló rendszer épülhetne ki, így viszont a fennmaradásért küzdünk” – mondta lapunknak Kosik Balázs.
„Szakoktatóink közel 40 százalékát el kellett küldenünk. Pedig hatalmas felelősség nyugszik a vállukon, hiszen csak a jó szakember tudja jól átadni a tudását. De ki vállalja ezt a felelősséget minimálbérért?”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
