A Magyarországon kialakult helyzet elemzésében Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének adjunktusa segít nekünk, aki az elmúlt években számos migrációval foglalkozó kutatást vezetett
A mostanihoz hasonló menekülthullám még sosem érte el hazánkat. A migráció elsősorban a környező ország magyarlakta területeiről irányult felénk, magyar ajkú közösségek települtek át nagyobb számban az 1980-as évektől elsősorban Erdélyből, Kárpátaljáról, majd a ’90-es évektől a délszáv háború következtében a Vajdaságból. Csupán néhány ezren érkeztek más kultúrákból, Afrikából vagy éppen ázsiai országokból. A rendszerváltás után ugyan nagyobb számban települtek be kínai bevándorlók – körülbelül 40 ezren –, de a szigorítások hatására később a számuk apadt (ma kevesebb mint 20 ezer kínai él hazánkban).
„Magyarországnak nincs igazából tapasztalata a magyar kultúrkörön kívül érkezettekkel kapcsolatban, nagyon minimális a
társadalom döntő többségének tudása a távolabbi országokból érkezőkről. Nem csoda az, hogy egy ilyen „bezárt” országnak kihívást jelent a felerősödött különbözőségekkel szembesülni, azokat napi szinten kezelni” – összegezte a helyzetet Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének adjunktusa, aki az elmúlt években számos migrációval foglalkozó kutatást vezetett.
„Magyarországnak érdemes azon az úton járnia, amely jobban képes érteni és értelmezni a világot. A »globális nyitás« külpolitikája azt kéne, hogy elhozza számunkra, hogy jobban és mélyebben legyünk képesek érteni és értelmezni a különböző kultúrák embereit, hogy aztán képesek legyünk velük a számunkra – saját érdekeink miatt – is fontos együttműködésre” – fejtette ki a szakértő, aki szerint a társadalom hozzáállása menekültkérdéshez még változhat. „Látható, hogy a mostani menekültválságban nagyon sok magyar ember bizonyította, hogy képes »befogadni« a különbözőséget, elsősorban humanitárius alapon” – hívja fel a figyelmet Tarrósy. A többség ellenállása is megtörhetne, ám ehhez első lépésként talán a kormány elutasító retorikáján kellene változtatni. „A gondolkodásmód változik akkor, amikor az egyén az együttélés során több mindent megtud a másikról: általában többek leszünk, ha más kultúrákat képesek vagyunk jobban megérteni” – mondja a kutató.
A beilleszkedés útjai
Dr. Tarrósy István segítségével összegyűjtöttük a bevándorlók integrációs modelljeit:
1. Asszimilációs stratégia: a befogadó
állam úgy birkózik
meg a kulturális különbségekkel,
hogy elvárja: a migráns adja fel
anyanyelvét, vallását, szokásait és
a nemzeti kultúra szerint olvadjon
be a befogadó államba – Példa: a
nagy „telepes” befogadó államok,
mint az USA, vagy Ausztrália.
2. Szegregációs stratégia: nagyobb
a többségi társadalom
tagjaitól mért távolság, a bevándorlók
kapcsolata a többségi
társadalommal szűkebb, nem vállalnak
aktív szerepeket, az állam
a munkavállalást szorgalmazza,
de a családos letelepedést nem –
Példa: a török vendégmunkások
Németországban.
3. Transznacionális stratégia: a
különböző kapcsolati hálók
együttélése, a bevándorlók
aktív kapcsolatot tartanak fenn
az anyaországgal, de aktívak új
hazájukban is – Példa: a hazai ukrán
csoportok.
4. Multikulturalizmus: nem
csak támogatja, hanem
preferálja is a különbözőséget,
a közelebbről meg nem határozott
másságot. Elvárássá teszi a
különböző identitású társadalmi
csoportok elfogadását, főként az
etnikai és népcsoporti különbségek
tiszteletét, de a kulturális,
szexuális és generációs csoportidentitások
védelmét is – Példa:
jóléti liberális demokráciák.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!