A propaganda működött. Magyarország úgy szavazott a kormányról, hogy bár sorra derültek ki a korrupciógyanús esetek, azok nem jutottak el a választók döntő többségéhez, miközben a messzi migránsokkal riogatás és az ellenzék – bármit is jelentsen ez – sorosista megbélyegzése a csapból is folyt. Az országra szóló pszichotikus kísérletnek a Jászságban jártunk utána.
„Budapest szakadjon le Magyarországról!” „A tanulatlan vidék miatt négy – vagy ki tudja, hány – évvel elúszott a korrupt és populista hatalom leváltásának az esélye.” Efféle vélemények szakadtak ki a kormányváltásban bizakodó csalódott magyarokból a választás után. Magyarország maradt egy. De mégis, mi történt vele? Megmagyaráz-e mindent a végletekig torzított választási szisztéma, az összefogásra kényszerített ellenzék taktikázása, az adómilliárdokból sulykolt migránsellenes kampány?
Újszászon vagyunk. Pócs János képe lengi be a takaros hatezres kisvárost, a Fidesz–KDNP újraválasztott képviselője a visszafogottan ízléses, „Ő volt a soros!” feliratú megperzselt disznóval tett szert kétes hírnévre a kampányban. Pedig azt is tudhatnánk róla, hogy „magyar víz és gázszerelő, politikus”, miként Wikipédia-oldala hirdeti.
Márpedig migránsok vannak
„Hogy ő volt a soros? Nem ismertük ezt a mondást” – temeti az arcát a kezébe a községháza előtt egy nyugdíjas Fidesz-szavazó férfi, amikor arról kérdezem, látta-e a Facebookon a fotót. Kényszeredetten nevet. Szerinte ez nem jó poén, de ettől még vannak migránsok: nagy, veszélyes migránsok vannak, ráadásul sokan.
– A biztonság a legfontosabb, máskülönben van nekünk migránsunk bőven, nem? – néz mélyen a szemembe sapkája sildje alól.
– Kikre gondol?
– Hát a kisebbségre, ki másra!
Ezt a fonalat itt elengedjük, pedig a cigányság elmaradt integrációjáról tényleg volna mit beszélni, és nemcsak Lázár János kackiás véleménye miatt, miszerint a beilleszkedésük hatszáz éve nem sikerült.
– Milliókat fizetünk a migránsoknak, a bicskei táborban 25 ezer migráns lakik – ezt már egy 22 ezer forintos segélyét alkalmi feketemunkákból kiegészítő hölgy mondja, aki áldásként emlegeti a rezsicsökkentést.
– Nem fizetünk milliókat, és már majd’ másfél éve bezárt az ottani tábor – mesélem az asszonynak, és a hír forrását kérdezem.
– A TV2 mondta, azt nézem.
A Szolnok közeli kisvárosban Molnár Péter (MSZP) többször is megválasztott polgármesterről jókat hallok. „Szépülünk, de többet kapnánk, ha fideszes lenne a vezetőnk” – mondja a sildes úr. Amikor felteszem a kérdést, hogy mennyire korrekt az, amikor a kormány azért bünteti a települést, mert ellene szavaz, csak csend volt a válasz.
A községházán nagy az élet a szerdai piacnapon, ügyintéznek az emberek. Egy 43 éves férfi a közmunkát adja le éppen. Elégedett volt vele, hálás érte, de segédmunkát kapott Szolnokon. Négy gyereke van, a kedvezménnyel együtt 80 305 forintos bér helyett 180 700 jut majd. Ingázni fog, de örül a több pénznek.
„Az ellenzékre szavaztam” – mondja meglepetésemre a jókötésű férfi. Sokan azt gondolják, hogy a közmunkások mind egy szálig be vannak fenyítve, hová szavazzanak, de ezek szerint vannak kivételek. „Ami ebben az országban folyik, az borzalom. Lázár János sértegeti a tisztességes munkát végzőket, elképesztő méreteket ölt a korrupció. Nekem ez nem tetszik. Nem erre tanított az apám” – mondja.
A legnagyobb magyar kisebbség (a Fidesz) 49 százalékos tábora másként látja. Megszavazta a leglehetetlenebb jelöltet is. Pócson kívül az 1,2 milliárdos belize-i számlával gyanúba hozott hatvani Szabó Zsolt, vagy épp az 1300 milliárdos örökséggel megvezetett és édesanyja számára 800 milliós sikerdíjra pályázó Kósa Lajos is gond nélkül hozta egyéni körzetét.
Valamilyen Gábor
A jászteleki kocsmában tudakolom a miérteket. Az első boxban öttagú asztaltársaság, viaszos vászon, üveg asztali fehérrel. Gyula-napot ülnek. Meghívnám őket egy következő flaskára, beszéljenek névvel, hiszen nyugdíjasok, mi baj érheti őket, de nem állnak kötélnek. Dől belőlük a panasz, érthetetlenül állnak az eredmények előtt, mert bíztak. Egyiküket viszont nem lepte meg a kétharmad.
– Mire számítottunk volna a propaganda, a migránsozás, a Kubatov-listázás, a választási osztogatás után? Ezt nem lehetett ellensúlyozni – mondja egy szakállas úr. Zömök, szemüveges barátja pedig azzal folytatja, hogy ezt már alighanem csak a fiatalok képesek megoldani, de hogy marad-e belőlük valaki idehaza, azt nem tudja.
A szomszédos Alattyán trafikjában az útszéli fű kiirtásáról és virágosításról beszélgetek, politika itt szóba sem jöhet. Ellenben megtekintem a vonatkozó virágágyást. Négyen gereblyéznek, a földben nőszirom. Tovább provokálom a vidéket. A migráns topik lankadatlan.
„Megerőszakolnák az asszonyainkat!” – válaszol Banya Zsolt alattyáni közmunkás felügyelő, mintha egy Petőfi-verset szavalna. Számítottam a válaszára, én is nézek M1-et, de nálam ez szakmai ártalom. Értem, miért félnek az alattyáni közmunkások, és miért szavaztak beszélgetőpartnereim testületileg a Fideszre. Az asszonyok, akiket ezek szerint Orbán Viktornak hála nem erőszakolnak meg a migránshordák, választásukról mesélnek nekem.
„Valamilyen Gábor, nem?” – Vona Gábor mára lemondott Jobbik-elnök nevét keresik, amikor Rácz Lászlónénak élesen beugrik egy történet, miért nem szavazna a Jobbikra. „Eltaposnák a cigányokat” – feleli indulatosan a cigányasszony, és elárulja, hogy a TV2-n hallotta ezt a hírt pár évvel ezelőtt. Karácsony Gergely neve nem ugrik be nekik. Gyurcsányé felrémlik Zsoltnak. De nem tudja, ő volt-e a közös baloldali jelölt.
Ingyen tankönyv, ingyen étkezés, rezsicsökkentés, sorolja a politikai hovatartozásuk okát Banya József Imréné. A családi pótlékot megemelhetnék – teszi hozzá Varga Mária. Arra a közbevetésre, hogy Karácsony Gergelyék egyebek között ezt ígérték, azt mondta, az ígéret olyan dolog, amire magasról tesz a politika. Ugyanezt gondolják a lopásról, amiről szintén megkérdezem őket.
– Tudják, mennyi ideig élhetne a falujuk annyi pénzből, amennyit propagandára költ vagy zsebre tesz a kormány és családtagjai, üzletfelei? – teszem fel a kérdést.
– Mindegyik lop, az ám a baj – érkezik a válasz.
Nem jutnak el a hírek
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei 2-es választókerületben a választás kimeneteléről Zakar Ferenc (MSZP–Párbeszéd) jászapáti aktivista két mondatot mond: az eredményről azt, hogy minősíthetetlen. És azt is, hogy ezek után fogalma sincs, hogyan lehetne leváltani Orbán Viktort. Balogh Béla (MSZP) jászberényi választókerületi elnök szerint a médiatúlsúly és a pszichózis működött. Az emberek utálják az offshore-lovagokat és a lopást, de nem jut el hozzájuk a hír, hogy a Fidesz nyakig benne van ezekben.
Visszatérve a jászteleki kocsmába: a belső teremben ebédre vár három férfi. Nekik jól sült el a választás. Munka van, Orbánék előtt nem volt, mondja a beszédesebb férfi. Az nem zavarja-e, kérdezem, hogy Mészáros Lőrinc és társai aggasztó tempóban gazdagodnak?
„Ha te ott lennél vagy én ott lennék, te is, mi is ellopnánk, nem? Amúgy tényleg sok a munka. Én még Mészáros egyik cégének is dolgoztam alvállalkozóként” – büszkélkedik. Tulajdonképpen nem csodálkozom, egyre könnyebb lehet az energiaszektorban, a hotelágazatban, az építőiparban, a médiavilágban és még sok más helyen elemében lévő felcsúti gázszerelő és Orbán-barát érdekeltségébe botlani szerte az országban.
„Ezt akkor azonnal írjuk meg, örülni fog a Mészáros úr, ha jól megdicséri” – ugratom, de udvariasan eltekint a részletektől.
A másik tehetséges és tréfás kedvű gázszerelő, Pócs János képei tovább fürdenek odakinn a tavaszban. Eszembe jut a képviselő elbeszélése Jézusról, aki szerinte jász volt, mert jászolban született. Azt is hallottam, hogy a kampányban Smiley-palacsintát osztogatott, úgyhogy talán van remény, hogy ez az egész egy vicc.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
