A tehetség olyan, legtöbbször már gyerekkorban felfedezhető és mérhető többletképesség, ami ha megfelelő környezetre talál, akkor megmarad felnőttkorig – magyarázza Szűcs Imre, az Aranyelme Tehetséggondozó Egyesület elnöke, iskolapszichológus.
Ehhez azonban arra van szükség, hogy azt a többletet, amivel a gyerek az átlaghoz képest rendelkezik, idejében azonosítsák. Ideális esetben az lenne a cél, hogy minden gyerek olyan terhelést kapjon, ami őt a legjobban fejleszti, kihívások elé állítja és motiválja. A probléma azonban az, hogy sokkal hamarabb kiderül, ha valaki nem tudja tartani a tempót, mint az, ha többre lenne képes. A sok jó tanuló közül egyáltalán nem biztos, hogy észreveszik, ha valaki úgy színötös, hogy közben nem fejlődik, mert a képességei tizedével képes ezt produkálni. Így a gyerek végül alacsonyabb színvonalhoz adaptálódik, hiszen a szülők elégedettek, mert jó tanuló a gyerekük, a pedagógus pedig örül annak, hogy nincs gond a diákkal.
„A tartósan alulterhelt, alulmotivált tehetség az átlaghoz butul: fokozatosan elvész az a lépéselőny, ami az elején még megvolt” – mondja Szűcs Imre. Ráadásul erre a tendenciára ráerősít, hogy a kiemelkedő képességű gyerekeknek a saját kortárs közegükben sem mindig könnyű a dolguk, bizonyos életkorokban ugyanis különbözőnek lenni veszélyes. Az eltérést ugyanis a többi gyerek rögtön észreveszi, és ezért előfordul, hogy piszkálják, „lestréberezik” társukat. „Egy olyan osztályban, ahol nem menő tanulni, ahol valakit azért kezdenek ki vagy csúfolnak, mert érdeklődő, a gyerek idomulni fog a közösséghez, csupán azért, hogy ne bántsák. Ezt a helyzetet pedig csak a nagyon jó pedagógusok tudják kezelni” – szögezi le a szakember.
A magyar oktatási rendszerben ugyanakkor a pedagógusoknak nincs idejük és energiájuk azzal foglalkozni, hogy pluszfeladatokat, értelmes elfoglaltságot adjanak a nagyobb szellemi kihívásokat igénylő gyerekeknek.
„A kiemelkedő képességű gyerekeket differenciáltan kell oktatni, külön feladatokkal kell számukra készülni, mert ha éveken keresztül unatkoznak az osztályban, az felér egy kudarcélménnyel” – teszi hozzá a pszichológus.
A gyerekekre azonban nincs ráírva, hogy valamiben tehetségesek, ez még sok esetben akkor sem derül ki, ha az iskolához kapcsolódó képességről van szó. Szűrésük viszont ma Magyarországon nincs rendszerszinten megoldva, a gyerekek csak akkor kerülnek tehetséggondozó pszichológusokhoz – akik különböző tesztekkel, interjúkkal képesek feltárni többletképességeiket –, ha a szüleik elviszik őket, akár önszántukból, akár tanáraik javaslatára. Az általános iskoláknak pedig nincs lehetősége szűrni a képességeket, mert a tudást és értelmi képességeket mérő tesztek jókora hányada szoros összefüggésben van a gyerek családi, szociokulturális hátterével.
Az iskolázottabb családból származó gyerekek biztosan jobban jönnek ki az ilyen felmérésekből, ami további szegregációhoz vezetne.
Mit tehet hát a szülő? Több megoldás is kínálkozik. Segíthet, ha iskolán kívül szakkörre jár a csemetéje, vagy külön foglalkozik vele egy pedagógus. A különböző tanulmányi versenyek pedig tipikusan olyan helyzetek, amelyek jó hatással vannak ezekre a gyerekekre, mert motiválják őket, és olyan közösségre lelhetnek, ahol a hozzájuk hasonlóak vannak többségben. Emellett akár az osztályugrás is egy lehetőség, bár ezt csak azok esetében lehet megtenni, akik az összes tantárgyban képesek a fokozott teljesítményre.
Szűcs Imre tapasztalatai szerint arra Magyarországon szinte csak a magániskolákban van lehetőség, hogy egy adott tantárgyból „hallgathasson át” a tehetséges gyerek a felsőbb évfolyam óráira, mert ehhez több osztály órarendjét kell összehangolni, ez a fajta rugalmasság nincs meg az oktatási rendszerünkben. Sokszor nem marad más lehetőség, mint az úgynevezett szegregáló tehetséggondozás, vagyis az „elitiskolák”, ahol gyorsan lehet haladni, képességeinek megfelelően „meghajtják” a „felfele kilógó” gyereket.
----------------------------------------
Legtöbbször még az értelmiségi szülők sem értik a gyereküket, ők is csak az iskolai teljesítményt nézik. Így könnyen előfordulhat, egy gyerek úgy nő fel, hogy végül senkinek nem tűnik föl, miben is lett volna ő igazán tehetséges.
0,2 százaléka
az embereknek különösen kiemelkedő értelmi képességű. 15-16% mondható átlagon felülinek, kiemelkedőnek pedig 2%.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
