Interjú Fehér András mérnök-közgazdásszal, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karának tanárával
- Nemcsak a mai autók, hanem a teljesítményüket mérő műszerek is egyre bonyolultabbak és pontosabbak. Hogyan lehetséges ilyen körülmények között ekkora csalást elkövetni, mint azt a Volkswagen mérnökei tették?
– Egyrészt nem biztos, hogy csak a cég mérnökei a bűnösök, elképzelhető, hogy az elektronikákat beszállító cégek, például a Bosch is benne van a dologban. De a kérdésben a válasz is benne van. A műszerek egyre több adatot mérnek, de ezeket képesek manipulálni is. A modern autók szenzorokkal vannak felszerelve. Kormányszögállás, kerékfordulat-mérés stb. Egy próbapados vizsgálati helyzet bizonyos jeladókon keresztül észlelhető. Vagyis például egy elsőkerék-meghajtású autónál ilyenkor nem forog a hátsó kerék és a kormány sem. A mért adatok pontosak, de nem valósak, hiszen az autó egy helyben áll, steril körülmények között. Ha viszont szenzorokról és számítógépről van szó, akkor minden bizonnyal kapcsolható egy olyan üzemmód, amely a kívánalmaknak megfelelő értékeket állít elő. Vegyük például a befecskendezési értékekért felelős elektronikát. Az abban lévő szoftver észleli, hogy az autó elérte a kívánt vizsgálati helyzetet, és akkor avatkozik be.
– Milyen módon?
– Például úgy, hogy amikor eléri a megfelelő károsanyag-kibocsátási értéket, a szoftver kevesebb üzemanyagot fecskendez be vagy más előgyújtási szöget állít be. Vagyis a célérték tartása érdekében más paramétereket változtat meg.
– Ez, akárhogy is nézzük, csalás, hiszen a vásárlók például az alapján is választanak autót, hogy annak milyen alacsony az emissziója.
– Tény, ez csalás. De van néhány körülmény, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagynunk. Megjelent ugye, hogy az autó valóságban negyvenszeres értékeket produkált a hivatalosan mértnél. Nem tudom, hogy ez korrekt adat-e, de azt igen, hogy nem csak a csalás miatt pro- dukáltak ilyen értékeket. Ezeknek az autóknak a fogyasztása valós körülmények között rendre több, mint a hivatalos katalógusban szereplő érték. Ez nem csalás, csak a valóság mindig más, mint a laboratórium. Azt évek óta tudjuk, hogy ez az úgynevezett mérési ciklus rossz, de erről nem feltétlenül az autógyártók tehetnek. (Egyébként ezt a ciklust – az iparág ígérete szerint – 2017-re felülvizsgálják – a szerk.) Tehát az autók túlfogyasztanak, ez pedig túlzott károsanyag- kibocsátást jelent. Ez nem újdonság. Abba viszont kevesen gondolnak bele, hogy az autóipart belekényszerítik egy erősen forszírozott károsanyagkibocsátás-csökkentésbe. Évente-kétévente csökkennek a normák. És mi van a másik oldalon? Fogyasszon az autó keveset, de legyen dinamikus, ugyanakkor biztonságos. Ez paradox helyzet, hiszen a biztonság nagyobb tömeget, a nagyobb tömeg nagyobb fogyasztást, a nagyobb fogyasztás pedig magasabb károsanyag-kibocsátást jelent. Lehet bűvészkedni persze a beállításokkal, de a fizika törvényszerűségeit nem lehet megerőszakolni.
– Vagyis azt állítja, hogy ilyen ütemű emissziósérték-csökkentést várni ezektől a csúcsmodellektől álságos volna?
– Úgy tűnik. Ugyanakkor ennek a kényszerversenynek köszönhetjük, hogy gyorsabb és biztonságosabb kocsikban tudhatjuk a családunkat. De be kell látnunk: az autógyártók abból élnek, hogy pénzt keresnek. Amelyik nem keres pénzt, az megszűnik, lásd a Saab esetét.
– Egy laikus számára a VW története azt is mondja, hogy ha ott megtörténhetett mindez, akkor a többi nagy gyártó sem lehet jobb a Deákné vásznánál.
– Jogos feltételezés. Ezek a hatalmas autógyártó konszernek nagyjából hasonló eredményeket produkálnak ugyanis; az pedig, hogy csak az egyik legyen képtelen teljesíteni a normákat, kizárt dolog. És szerintem az nem létezik, hogy csak a VW van olyan hátrányban a motorfejlesztésekkel, ami ilyen csalást tenne szükségessé. A BMW-nél már borult is a bili.
– Vagyis ön szerint esetleg újra kellene gondolni az elvárásokat is?
– Valószínűleg igen. És ebben nagy a felelőssége az autólobbinak. Az, hogy az egyre csökkenő normák teljesíthetetlenek, nyílt titok az iparágban évek óta. Ez a mostani botrány is egy 2013-as tanulmány nyilvánosságra kerülése miatt robbant ki. Az autóipar, amely a haditechnika után a világ második legnagyobb erejű ipari érdekcsoportja, megtehette volna, hogy ellenáll a nyomásnak. De a károsanyagkibocsátás-csökkentés most trendi. Politikusok kampányolhatnak vele, következésképpen alkalmazkodni kell hozzá. Ráadásul marketingszempontból is remek, hiszen növeli az eladhatóságot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
