Tényleg forró lesz az európai ősz

„Soros áskálódik” – a kormánymédiából tájékozódó polgár így összegezheti a magyar kormány elleni különböző eljárásokat. A valósághoz a „Brüsszel diktálni akar” fordulat sincs közelebb, hiszen azt a lényegi elemet fedi el, hogy az EU mi magunk is vagyunk: az uniós tagállami kormányok kulcsszerepet játszanak a döntéshozatalban. A „diktálós mondás” ellenkező előjelű politikai rokonszenv (értsd: nem kormánypárti) esetén úgy hangzik: „Hogyan hagyhatja ezt Brüsszel?” Úgy, hogy a Magyarországgal kapcsolatos eljárások esetében az út végén (amikor már érdemi eredményre kellene jutni), a tagállami kormányokat összefogó testület, a Tanács (a szervezetekről lásd keretes írásunkat) áll. Ebben a testületben pedig erősen érvényesül a konszenzus követelménye: vagyis egyetlen kormány egymaga is megakadályozhat fontos lépéseket. Ami a terítéken levő ügyeket illeti, az összes eljárás azt firtatja: milyen állapotban van a jogállamiság, illetve miként viszonyul Magyarország az európai szolidaritáshoz.


Nincs pardon, per lesz

Az Európai Bizottság őrködik az uniós jogi előírások tiszteletben tartása fölött, s ilyen minőségében két kötelezettségszegési eljárást is indított a magyar kormány ellen – a felsőoktatási törvény módosítása (lásd lex CEU), illetve a civiltörvény miatt (ami kvázi megbélyegezné a külföldről támogatott szervezeteket). Az EU megítélése szerint e törvények sérthetik az uniós jogot, csakhogy a magyar kormány mégsem volt hajlandó átírni a jogszabályokat. Így várhatóan ősszel a Bizottság a második szakaszba lépteti a CEUügyet (ez azt jelenti, hogy alapos jogi indoklással bizonyítja a normasértést), illetve az Európai Bíróságon pert indít Magyarország ellen. (Azt EU „alkotmányjogi szakértője”, a Velencei Bizottság közben szintén módosítani javasolja a CEU-törvényt, ám ajánlatait a magyar kormány csípőből lesöpörte. Csakhogy ezeket a javaslatokat az Európai Bíróság bírái biztosan megfontolják.)

A bírósági eljárást egyelőre nem látható módon befolyásolhatja, ha Magyarország időközben megalkuszik New York állammal a CEU ügyében, és e megállapodás tartalma engedékenyebb lesz, mint maga a törvény.

A civiltörvény ügyében elképzelhető, hogy a kormány hajlandó lesz némi engedményre, de ha a módosítás nem érdemi, akkor a civiltörvény ügye is tovább rontja az európai közösség és a kormány viszonyát.

Az Európai Bizottsággal párhuzamosan ugyanis az Európai Parlament is akcióba lendült. Még májusban határozott úgy, hogy elő kell készíteni az uniós szerződés hetedik cikkelye szerinti eljárást Magyarországgal szemben, mivel a kormány rendre megsérti a jogállamiságot és az európai értékeket.

Azaz az EP nem egyetlen magyar üggyel foglalkozik, hiszen az egyes „botrányok” hatása összeadódik, és azt üzeni, hogy Magyarországon rendszerszintű veszélybe kerültek az európai alapértékek. A hetedik cikkely pedig nem viccel: a végső szankció az uniós szavazati jog megvonása is lehet. Igaz, addig gyakorlatilag leküzdhetetlenül hosszú az út.

Az első lépés, hogy Judith Sargentini holland zöldpárti EP-képviselő összeállít egy magyar előterjesztést. Ha ezt az EP kétharmaddal elfogadja, akkor felszólítja az Európai Bizottságot, hogy indítsa meg a hetedik cikkely szerinti eljárást. Ha a procedúra elstartol, az eljárás alá vont tagállam – némi kompromisszumkészséget mutatva – még mindig elérheti, hogy ne sújtsák szankciókkal.

Ha ez mégsem sikerül, akkor is olcsón megúszhatja – a szavazatmegvonás ugyan a legszigorúbb, de csak egy a „torlási lehetőségek” közül. És a lényeg: végső körben konszenzus kell. Márpedig a megnyilatkozások alapján egyértelmű, hogy a lengyel és a magyar kormány véd- és dacszövetséget kötött egymással, és megvétóznák a másik ellen irányuló indítványt. (Erre akkor nincs mód, ha a két tagállamot egyszerre vonják eljárás alá.) Magyarán: a hetedik cikkely szerinti eljárásban tehát nem is a felettébb bizonytalan kimenetel a legfontosabb, hanem a megszégyenítő eljárás maga – és az általa kiváltani remélt politikai hatás.


A kvótaháború folytatódik

Amit felerősíthet, hogy megeshet: a kötelező menekültkvóta ügye is az Európai Bíróságon köt ki az Európai Bizottság jóvoltából.

Itt „percsata” robbanhat ki, ugyanis a kvótadöntést Magyarország és Szlovákia egyaránt beperelte. A zászló – jogi értelemben – nem a szolidaritást megtagadóknak áll (Magyarországon kívül Csehországot és Lengyelországot kéri számon az EU). Csakhogy mi a jelentősége annak, hogy kinek áll a zászló jogi értelemben, akár a jogállamisági, akár az európai szolidaritási kérdésekben?

Ironikusan: hány hadosztálya van az Európai Uniónak? Azt nem tudni, hogy milyen választ kapott Sztálin, amikor pikírten feltette azt a kérdést beosztottjainak, hogy hány hadosztálya van a pápának. De az EU tekintetében elég egyértelmű a válasz: az uniónak pénze van. És azt a közös büdzséből folyósítja, különböző támogatások formájában. Már hónapok óta fel-felmerül, hogy a támogatások odaítélését össze kellene kapcsolni az uniós értékek felvállalását.

Hogy mi lesz ezekből a törekvésekből, az megjósolhatatlan.


Itt a pénz, hol a pénz?

Angela Merkel a minap elvetette azt, hogy a menekültek befogadásának elutasítását támogatásmegvonással büntessék. A német sajtó szerint fordítva azonban működhet a dolog: felmerült, hogy jelentősen növelnék a menekültek beilleszkedését szolgáló összegeket. Ezekből a pénzekből aztán a magyarok és a lengyelek értelemszerűen nem részesülnének – bőségesen kapnának viszont a németek.

A másik elképzelés, hogy kifejezetten a jogállamiság követelményeinek a tiszteletben tartásától kellene függővé tenni bizonyos EU-támogatásokat. Ehhez hasonló, de mégsem azonos Vera Jourovának, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes tagjának az ötlete: az a tagállam kapjon EU-pénzt, amelyik hajlandó beszállni az uniós ügyészség megteremtésébe. A szervezet fő feladata az lenne, hogy figyelemmel kísérje az uniós támogatások szabályszerű elköltését. Magyarország – nem túlzottan meglepő módon – elzárkózik attól, hogy alávesse magát egy ilyen európai ügyészség illetékességének.

Ám a fenti felvetések csak ötletek, a bizonyosság az, hogy a közös uniós büdzsé felhasználásáról a tagállami kormányzatok vezetői konszenzussal döntenek – azaz az esetleges elvonások megvétózhatóak.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!