A kormány tudja, hogy a többség leváltaná, egyetlen esélye, ha sikerrel épít ki egy hazugságrendszert; a választók többsége tudja, hogy a kormány blöfföl – és ez mégsem zavarja, sőt: segít pörgetni a hazugságkampányt – nagyjából ez a tanulsága annak a menekültkérdésről és a „Soros-tervről” készített kutatásnak, amit a Vasárnapi Hírek rendelt meg. A Publicus Intézet úgy találta, hogy az emberek fele (és ez a többség) a „Soros-tervvel” rémítő nemzeti konzultációt a kormány kommunikációs eszközeként azonosítja.

Érdemi kérdéseket megvitató lehetőségként csak a Fidesz-tábor kezeli a nemzeti konzultációt, a hatalom híveinek 90 százaléka hiszi, hogy ennek során a kabinet valóban azt méri fel, mit gondolnak az emberek. Hogy a nemzeti konzultáció – mint a polgárok megszólításának eszköze – szavazatmaximálásra sem alkalmas, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a bizonytalanok (ebből a körből erősíthetne minden párt) 56 százaléka szintén csak kommunikációs fogásnak tartja azt. (Hogy az MSZP támogatóinak körülbelül háromnegyede, míg a Jobbik-szimpatizánsok mintegy fele gondolja ezt így, az magától értetődő.) Mindebből az következne, hogy a Fidesz-híveken kívül mindenki kihagyná a nemzeti konzultációt: sem a kérdőívet nem küldené vissza, sem a tartalmának nem adna hitelt.

Csakhogy az emberek 49 százaléka úgy döntött, visszaküldi a Soros-tervvel riogató ívet. Hogy a Fidesz-szavazók háromnegyede ezt teszi, az csöppet sem meglepő, ám a jobbikosok 47 százaléka és a bizonytalanok 38 százaléka is postázni készül válaszát, sőt az MSZP-szavazók majdnem negyede is erre készül. Ugyanis a jelek szerint az emberek zömét nem befolyásolja, hogy mi igazság és mi hazugság, ha a menekültekről van szó: az emberek 76 százaléka szerint a menekültkérdés igen fontos Magyarország számára. Az hagyján, hogy a fideszesek 90 százaléka vallja ezt, de a Jobbik-szavazók 81 százaléka, illetve a bizonytalanok 75 százaléka is így vélekedik – sőt: a szocialista tábor 51 százaléka sem gondolja másképp.

Ha úgy tetszik, a „migránsveszélyről” társadalmi konszenzus van. Amelyet a kormány mindenáron fenn is akar tartani. Az ok egyszerű: a társadalom mintegy kétharmada elégedetlen a kormány teljesítményével. Azaz kell egy ügy, ami felülírja a kormányzati szándékot, és amiben az ellenzék képtelen beelőzni – a kerítésre és a brüsszeli válságkezelési javaslatok semmibe vételére pedig egyetlen ellenzéki párt sem tud ráemelni. Az intenzív „menekültveszély-érzet” pedig azt jelenti: működhet a Fidesz-kampány másodlagos üzenete, miszerint lehet, hogy „sok baj van a hatalommal, de ha lecserélik, akkor csak ros?- szabb lesz”.


Mindenhol migránst látnak

Következésképpen az ellenzék akkor lehet sikeres, ha sikerül leválasztania a parlamenti kampányt a  menekültkérdésről. Ami nem könnyű feladat, hiszen az emberek 65 százalékát érdemben érdeklik a menekültekről szóló hírek – amiket a kormány közeli média tömegével állít elő. Igaz, leginkább külföldi forrásokból, és a hamisítástól sem visszariadva (például az egyértelműen megengedhetetlen és elítélendő nyílt színi tapogatásból így lesz buszmegállóban elkövetett csoportos nemi erőszak).

Vélhetően többek között ennek az intenzív médiavalóságnak köszönhető a kettős érzékelés. Ugyanis miközben az emberek 62 százaléka úgy érzi, nem érinti személyesen a menekültkérdés, 81 százaléka viszont biztos benne, hogy hazánkat érinti. Az eltérés oka, hogy a menekülthírek sűrűsége üzembiztosan felülírja a személyes tapasztalást: „ha ennyi probléma van a migránsokkal, akkor én biztos csak kivétel vagyok”. (Hogy mi történt azzal a 36 százalékkal, aki úgy érzi, befolyásolta életét a menekültválság, azt keretes írásunkban olvashatja.). Illetve az intenzív médiajelenlét válthatja ki azt az érzést, hogy a menekültek köztünk járnak. A Publicus azt mérte, hogy az utóbbi egy évben a polgárok 70 százaléka nem találkozott menekültekkel, 29 százalékuk viszont igen. Ráadásul meghökkentő módon a 18–29 év közöttiek 51 százaléka, illetve a budapestiek 35 százaléka találkozott velük. Ez pedig gyakorlatilag képtelenség: ugyanis egyrészt a menekültek zöme elzárt gyűjtőtáborokban kénytelen tartózkodni, másrészt Budapesten utoljára 2015-ben vonultak át (lásd tömegjelenetek a Keleti pályaudvaron) menekültek. Azaz valószínűleg csak az emlékek élnek a mai napig, illetve a sulykoló kommunikáció eredményeképpen a legálisan – egyébként szép számban itt élő arab és ázsiai bevándorlókat vagy a turistákat – is menekültként azonosíthatja az átlagember.


Rákapcsolnak

Ugyan a többség nem hiszi, hogy a jelenleginél rosszabb lesz a menekülthelyzet, de az emberek 35 százaléka attól tart, hogy nagyobb menekülttömeg érkezik Magyarországra (megjegyzendő: ez a vélekedés a Fidesz szimpatizánsai között a legerősebb, 47 százalék). Hogy ez a félelem miből táplálkozik – hiszen a jelek szerint a magyar határon két éve alig tévednek át menekültek –, azt senki nem tudja. Alapot leginkább a kormány mondása adhat, miszerint az EU menekültek sokaságát készül Magyarországra küldeni (ami egyértelmű hazugság). Hogy Soros György mennyire vethető be a „betelepítő gonoszként”, az korántsem ennyire egyértelmű. Tény, a legtöbben úgy gondolják (40 százalék), hogy az amerikai üzletember évente egymillió menekültet akar rászabadítani Európára (lásd diagramunkat). Majdnem ugyanekkora arányban hiszik az emberek, hogy a kormány Soros György korábbi szövegeinek torzításával, összeollózásával állította elő a Soros-tervet, hogy lényegi ügyekről terelje el a figyelmet. És elképesztően nagy a kérdésre válaszolni nem tudók/nem akarók aránya. Hogy a Fidesz és a Jobbik tábora parázott rá legjobban Sorosra, és az MSZP hívei félnek tőle a legkevésbé, nos, ez a papírforma. Ami elgondolkodtató, az a bizonytalanok aránya. A szocialista-szimpatizánsok után ez a választói kör tart legkevésbé az amerikai üzletembertől, illetve ebben a tömegben a legmagasabb azok aránya (uszkve egyharmad), akik nem tudnak vagy nem akarnak válaszolni arra a kérdésre, hogy valósak-e vagy sem a kormányzati Soros-félelmek.

Mint arról szó volt, a bizonytalanok jelentik (pontosabban jelenthetik) a kormány választói tartalékát, így a kabinetnek nincs választása: erősítenie kell a Soros-kommunikációt, ha meg akarja győzni a bizonytalanok bizonytalanjait (az említett válaszolni nem tudó/nem akaró egyharmad sok százezer embert jelent).


Roncsolt lélek

Hogy a gyűlölet fokozása mennyire roncsolja a társadalmi pszichét, azt még becsülni sem lehet.

Ugyan első pillantásra úgy tűnik, hogy a többség szembemegy a kormányfővel, aki szerint nagyon helyes, hogy az őcsényiek olyan karakánul kinyilvánították a véleményüket, amikor a helyi panziós menekülteket akart üdültetni a falujukban. És tényleg, az emberek 82 százaléka szerint nem elfogadható valakit életveszélyesen megfenyegetni, autójának kerekeit pedig kiszúrni. (Még a Jobbik szavazói tolerálják a legnagyobb arányban – 21 százalék – az ilyesmit.) Csakhogy amikor a személyes érintettségről van szó, akkor hirtelen alábbhagy a morál. Az emberek 39 százaléka vállalja fel, hogy ő bizony tiltakozna, ha pár napra menekülteket akarnának beköltöztetni egy lakóhelyéhez közeli panzióba. 31 százalék pedig önmaga nem protestálna, de megértené, ha a szomszédja igen – ez valójában énképőrző, álszent hozzáállás, aminek üzenete az, hogy ez a kör sem tolerálná a menekültek jelenlétét. Következésképpen az emberek 70 százaléka nem akar menekültet látni a környezetében.

Ez az arány az MSZP-nél a legalacsonyabb (55 százalék) és a Fidesznél a legmagasabb (85 százalék). Mindenesetre a kormánynak azt mutatja: valóban az egyetlen szavazatmaximáló/kárminimalizáló kampányirányt követi.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!