Újra megnyitotta a gázcsapot a Tigáz a 18 milliárdos adósságot magáénak tudó – a földgázszolgáltatóval szemben ebből vagy százmilliónyi a sara – Pest Megyei Önkormányzat előtt, miután a belügyminiszter beavatkozása nyomán aláírták az adósság állami átvállalásáról, illetve törlesztőrészletéről szóló „háromoldalú megállapodást”. Így a jövő hét elején már fűtött osztályok, folyosók és tanműhelyek várják a gyerekeket abban a 18 megyei fenntartású iskolában is, amely a héten áldozatául esett a Tigáz Zrt. és a hivatal anyagi huzavonájának.
Gödöllőn hétfőtől negyven kollégista, keddtől már ezer diák volt kénytelen otthon maradni kényszergázszünet miatt a nem a város, hanem a megye által fenntartott intézményből. Pénteken a fűtők, karbantartók már rajta voltak a fűtési rendszereken. Startra készen – gázstop utánra. Várták – ahogy Kocsi Tamás történelemtanár, a gödöllői Madách Imre Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium igazgatója fogalmazott –, hogy „végre felszáll a füst”, s előbb-utóbb csak lesz döntés arra az ígéretre, hogy a jövő héten – pár nappal az őszi szünet előtt – már lesz fűtés 18, a Pest Megyei Önkormányzat által fenntartott iskolában. Lett. Pintér Sándor belügyminiszter „kormányintervenciót” megvalósítva még az ’56-os rendezvényeket megelőzően intézkedett. Így a gázszolgáltató, a Tigáz a megyével történt október 1-jei megállapodás után elfogadta „további garanciaként” a megyei közgyűlési elnökök és a kormány közötti, az intézmények januári 1-jei átadás-átvételéről szóló államosítási szándéknyilatkozatot. S azt, hogy az állam „majd” leperkálja a pénzt is.
Az aszódi, gödöllői, örkényi középiskolában a héten nem volt tanítás; nyolc iskolában – többek közt a péceliben, szigetszentmiklósiban – rövidített, 30 perces órákat tartottak forró teával-pokróccal, bemelegítő mozgással a suli „naposabb, déli fekvésű” oldalán, másutt ideiglenes átköltözéssel igyekeztek oldani a hideggondon. A fűtők – akárcsak a szülők, nagyszülők – felemlegették a ’60-as, ’70-es évek szénszüneteit, amikor telente egyszer-kétszer pár napon át szünetelt a tanítás szénhiány okán, a gyerekek legnagyobb örömére. Kocsi Tamás a harmincas éveinek legelején jár. Neki nem, legfeljebb szüleinek van szénszünet-tapasztalata. Úgy látja, nem is volt olyan nagyon szuper dolog a ’80-as években a gázfüggőségre való átállás: ha most másmilyen fűtési rendszer lenne az „ezres iskolában” – mert náluk hol több, hol kevesebb, de e szám körüli diák tanul –, akkor mindenki hozna egy kosár fát vagy szenet, és semmi gáz nem lenne… Hát igen. A „batyubuli” megoldás lehetne. Mert Ambrus Andrásnak, a Pest Megyei Önkormányzat szóvivőjének véleménye szerint a megyének egyetlen fillére sincs a Tigázzal szembeni tartozás megfizetésére. Két másik, kisebb gázszolgáltató – náluk a megye 6-10 milliós adósságot tudhat magáénak – eleve elfogadta garanciának az intézmények januári átvételéről szóló állami szándéknyilatkozatot. A Tigáz nem: ezért nem volt hajlandó idáig kinyitni a gázcsapot. A központi beavatkozás segített Szűcs Lajos, a megyei közgyűlés Fidesz–KDNP-s elnöke „forráshiányán”. Tavasz óta ismétlődően fennakadások voltak az óvodai, iskolai, idős otthoni étkeztetésben is a pénzügyi gondok miatt – a szolgáltató cégeknek elegük lett a kifizetetlen számlákból, így az intézmények többször koszt nélkül maradtak. A legnagyobb tartozás – 1,2 milliárdos(!) a HunGast Kft.-t érinti – ők a fő közétkeztetők a megyében. Történetesen a madáchosok ételhez-italhoz hozzájutottak – máshol voltak szerződve, nem ott, ahol a nemfizetés bedöntötte a közétkeztetést.
A Madáchban egyébként e hideg napokon érettségiztetés is folyt. A folyosókon várakozó vagy kilencven diákon sapka, sál, nagykabát és kesztyű volt, odabenn, a termekben viszont nem csak a vizsgadrukk hozott rájuk meleget: légbefúvásos elektromos fűtőeszközökkel biztosította az iskola azt, hogy 20-22 fokban tudjanak vizsgázni a kint még didergő gyerekek. A gázstop – a nagy területű parkban fekvő iskola-tanműhely-kolesz együttesben – elektronikai, gép-, könnyű-, szolgáltató- és építőipari szakterületen folyik képzés – a varró-tervező textiles diáklányoknak külön nehézségeket okozott: országos versenyre készülésüket akadályozta a hideg.
Sokak szerint a megyében már évek óta borítékolva volt a csődhelyzet, amit nem a hazardírozó gazdálkodás, hanem a fokozatos feladatbővüléssel járó forráscsökkenés okozott. Mások szerint azért a hazai és európai uniós pénzeket ésszerűbben is fel lehetett volna használni – akkor most az októberi hideg nem a diákokon adná ki erejét. Az igazgató nézi a tévéadók fórumműsorait, s úgy véli, az emberek pártállástól függetlenül a privatizációt hibáztatják, a fórumozók szerint tisztességtelen, hogy „ki meri kapcsolni” a szolgáltató közintézményeket, mert nem lehet ellehetetleníteni őket – önhibájukon kívül. De csodát nem lehet várni az állam újra belépésétől sem. A netes oldalakon diákok és szülők jelezték kiakadásukat: Szafika – egy véleményező – ezt írta ki: „Ezek után már ne az legyen a legfontosabb, hogy a képviselők havi járandósága 750 ezer legyen...”
A suli földszintjén régi római Marcus Aurelius-idézet a szakmák szeretetéről, mellette panaszláda. A hónap végén biztos lesz benne elég a gázmizéria miatt. Pedig a diákoknak – amúgy – sosincs ellenére egy kis hivatalos lógási lehetőség. Baráth Esztella 11. osztályos a szakközépiskolában – a történelem és a matek a kedvence. A főváros XV. kerületéből jár ki, mert a Madách nagyon jó suli. Hétfőn még bent volt mind a 28 osztálytársával együtt a suliban: a rövidített órákat kabátban, pufidzsekiben élték át/túl... Aztán jött a szünet. Két testvére a helyi, kerületi önkormányzati suliba jár Pesten – ott nincs gond. A kényszerszünetben most a témazárókra készült. Esztella szerint – aki most élt meg először, s reméli utoljára ilyet – a gázszünetnek jó és rossz oldala is van. A pihenés, ejtőzés, az otthoni olvasgatás kellemes. De félő, hogy a közelgő kisérettségi előtt egy kiesés lemaradást jelenthet a diákok, s felkészítő tanáraik számára. Pedig ők igazán nem tehetnek semmiről...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
