A Titanic kevés magyar vonatkozásainak egyike a túlélőket mentő Carpathia egyik hajóorvosa, az akkor 25 éves dr. Lengyel Árpád. Unokája, Völgyi Péterné dr. Reich Márta magyar-francia szakos tanár éveken át kutatta nagyapja történetét, amelyről könyvet is írt.
Dr. Lengyel Árpád fül-orr-gégészként dolgozott a budapesti Rókus Kórházban, amikor 1912-ben felfigyelt egy hirdetésre – kezd a történetbe dr. Reich Márta budai otthonában, nagyapja orvosi táskáját szorongatva. A Carpathiára magyarul beszélő orvost kerestek. Akkoriban annyian vándoroltak ki itthonról Amerikába, hogy magyarul beszélő személyzetet is alkalmaztak a hajón. Egy olasz és egy ír mellett így lett a harmadik hajóorvos a 25 éves dr. Lengyel, akinek egyetlen útja volt az, amelyen a Titanic túlélőit mentették. Amikor 93 kilométer megtétele után, 1912. április 15-én hajnali fél négykor a Carpathia a helyszínre ért, a Titanic már elsüllyedt. Bátyjának írt levelében az orvos arról számol be, hogy a vízen lebegő hatalmas barna folt és ripityára tört bútordarabok jelezték csupán, hogy hol merült el a hajó. Lengyel Árpád többéves mentőorvosi tapasztalatának is köszönhető, hogy az életben maradt 705 utas megfelelő orvosi ellátást kapott. A hideg ellenére meghűléses beteggel alig találkoztak, sokakat töréssel, ficammal kellett kezelni, ám a legtöbben azok voltak, akik sokkos állapotba kerültek. A Carpathián utazók élelemmel, ruhákkal látták el a Titanic túlélőit, és New Yorkba érkezésükig, április 18-án estig gondoskodtak róluk.
Dr. Lengyel visszatérve Magyarországra, alig beszélt a történtekről. A katasztrófa évében tartott egy előadást a Budapesti Orvosi Kaszinóban, majd a 20. és 25. évfordulón rádióműsorban beszélt emlékeiről. „Nagyapám ilyen volt. Inkább eltemette a problémáit, minthogy kibeszélje azokat. Életében két nagy tragédia érte. A Titanic katasztrófája, illetve 6 éves kisfia, Bálintka halála, aki 1927-ben torokgyíkban hunyt el. El tudja képzelni, micsoda traumát okozott egy fül-orr-gégésznek az, hogy a saját fiát a diftéria viszi el?” – kérdezi Márta. A Carpathiáról hazatérve dr. Lengyel megállás nélkül dolgozott.
Mentőzött, magánpraxist látott el, iskolaorvosi és üzemorvosi szolgálatot is teljesített. Az első világháború idején katonaorvosként mentővonatokon dolgozott, amelyek a frontvonalak közvetlen közelében jártak, hogy a sebesülteket minél hamarabb ellássák. Temérdek munkája mellett rengeteget publikált. 1940-ben, 54 éves korában halt meg: szívrohamot kapott álmában.
Márta 1957-ben, a Titanic elsüllyedésének 45. évfordulóján, általános iskolás korában szembesült az édesanyja birtokában álló történetek jelentőségével. „Akkoriban azonban nem volt szokás Amerikát megjárt rokonokról beszélni. Anyám arra kért, az iskolában se nagyon beszéljek arról, hogy interjút adott az egyik újságnak a nagypapáról.” Aztán a 80-as években elkezdte reneszánszát élni a Titanic története iránti érdeklődés. „1982-ben egy agilis tengerészkapitány kereste meg a családunkat, hogy nagyapám sírját felújíttatná, és emléktáblát helyezne rá. Csak ekkor kezdtem el faggatni anyukámat nagyapámról” – meséli Márta. Amikor 2007-ben Magyarországra érkezett a Titanic-kiállítás, Márta felkereste a szervezőket és kilobbizott egy sarkot a nagyapja emlékére. A kutatást végül 2010-ben kezdte el, a Széchényi és az Orvostörténeti Könyvtárban, valamint levéltárakban. Többször járt dr. Lengyel szülőhelyén, Pilismaróton, ahol azóta emléktábla őrzi az orvos történetét, amelyet most már könyvben is elolvashatunk. Kevés emléke maradt: a féltve őrizgetett orvosi táska mellett köszönőlevelek, egy, a Titanic túlélőitől kapott aranyérem, valamint a Liverpooli Hajótöröttek Társaságának ezüstérme és díszoklevele tanúskodik nagyapja tetteiről. A mentősök vas érdemérmét is megkapta a nagyapja, de ez sajnos elveszett.
Majd egy elsárgult levelet vesz elő a gyűjteményből. Ebben József főherceg invitálja vacsorára Lengyel Árpádot. „Talán ez volt az egyetlen hivatalos kitüntetés, amit kapott: egy vacsora a főherceggel.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
