Egy szocialista politikus mondta egyszer: nagy különbség van a Fidesz és az MSZP között, a Fidesz egy kaszárnya, az MSZP kupleráj. A kaszárnya fegyelmezettebben működik, de – így ő – kuplerájban jobb lenni. Kaszárnyából mindenesetre nehezebb információhoz jutni. De az újságíró beszélget. A politikai újságíró politikusokkal beszélget, meg kormánytisztviselőkkel, elemzőkkel és mindenféle holdudvarbeli jólértesülttel. Elejtett mondatok, megsúgott vélemények, kiszivárogtatott tények – sok-sok információmorzsa. Időről időre érdemes összesöpörni ezeket a morzsákat. Ezúttal a kaszárnya viszonyairól.
Van egy név, ami újra és újra előbukkan: Kaczyński. A néhai lengyel elnök és ikertestvérének, a volt miniszterelnöknek a neve. Az Orbán Viktorral szembeni kritikusok szerint a kormányfő könnyen lemásolhatja volt lengyel kollégájának sorsát. A komoly támogatással megválasztott Kaczyński ikrek közül a miniszterelnök két év alatt megbukott, mivel demokráciaellenes, autokrata döntéseik és stílusuk miatt szembekerültek az Európai Unióval és az országuk gazdaságának erejét meghatározó külföldi befektetőkkel is. Az Orbánnal szemben felállt európai politikai és gazdasági frontok kísértetiesen másolják a lengyel példát. Igen ám, de a Kaczyńskik megbuktatásához kellett Donald Tusk, a jelenlegi lengyel miniszterelnök, aki a jobbközép politikai táborból kínált eurokonform, gazdaságilag reális alternatívát. Tudja ezt Orbán is, ez lehet az egyik oka a lehetséges „magyar Tuskok” kiszorításának.
Ennek egyik leglátványosabb jele a jó külföldi kapcsolatokkal rendelkező, hazai diplomáciai körökben felkészültnek és Orbánhoz képest mind stílusában, mind nézeteiben konszolidáltabbnak tekintett Navracsics Tibor látványos kegyvesztése. A közigazgatási és igazságügyi miniszter törvényben rögzített feladatait is képtelen ellátni a jogalkotás felügyeletében akkor, amikor tudta és beleegyezése nélkül, képviselői módosító indítványok tucatjai kerülnek a parlament elé. Emiatt Navracsicsnak állítólag rengeteg konfliktusa van Lázár János frakcióvezetővel, még úgy is, hogy szinte nincsenek is beszélő viszonyban. Navracsics egyszer vállalt nyílt konfliktust a frakcióval, amikor a Rogán Antal nevén futó, a Médiahatóságnak alkotmányban rögzített hatósági jogkört biztosító képviselő indítvánnyal ment szembe. Tette ezt annak tudatában, hogy ebben a miniszterelnök támogatja – számára a délelőtti kormányülésen legalábbis úgy tűnt. Eljött a délután, Orbán pedig külföldről megüzente: ő bizony a frakció pártján áll. Navracsics hoppon maradt. Az is állandó problémát okoz neki, hogy Orbán az ő megkerülésével tárgyal államtitkárával, Gál András Leventével, aki a kormány igazi szürke eminenciása. Főosztályvezetőtől felfelé minden személyi döntés esetén „árumegállítási joga” van, vagyis ő véleményezi a kinevezni kívánt személyek alkalmasságát. Ha netán olyan személyi dosszié kerül elé, amiből kiderül, hogy a jelölt valamilyen kormányzati megbízatást az előző kormányok idején is teljesített, akkor őket szinte kizárólag Gyurcsányhoz és Bajnaihoz fűződő viszonyáról kérdezi. Köztisztviselők állítják: elsősorban Gál miatt uralkodik a félelem légköre a minisztériumokban.
Navracsics háttérbe szorításához tartozik, hogy az elmúlt hetekben kiderült: sok millió forintos megbízásokat adott a családtagjait is foglalkoztató médiafigyelő cégnek. A „korrupciógyanús” ügy kiszivárogtatóit nyilvánvalóan a Fidesz környékén lehet keresni.
A Fidesz egyik nagy reménysége (volt) a már említett Lázár János is, akit viszont a miniszterelnök szinte az összes kontrasztív ügybe belerángat. Nevéhez kötődik az Alkotmánybíróság jogkörének megcsonkítása. Ezek után aligha lehet rá, mint a jogállami viszonyok esetleges feltámasztójára tekinteni.
Szintén az ifjú törökökhöz sorolták Rogán Antalt, akire viszont hónapok óta a mindentudó szerepét kényszerítették. Neve ugyanis tucatszám szerepel képviselői indítványokon, legyen szó gazdaságról, médiáról, nyugdíjról, vagy szinte bármiről. Ugye azt senki nem gondolja, hogy Rogán ehhez mind ért, és belvárosi polgármestersége mellett van módja éjszakánként törvényszövegeket gyártani? A neve alatt futó javaslatokat a kormányapparátus készíti, az pedig, hogy ő a beadó, nem minden esetben tükrözi saját szándékát. Egyértelműnek tűnik: Orbán ily módon „kompromittálja bele” Rogánt a kormányzásba, hogy maradjon, ami: az örök reménység. Rogán egyébként az elmúlt hetekben élesen szembekerült Tarlós István főpolgármesterrel, személyi ellentétükről Tarlós, a maga keresetlen módján, időről időre hangot is ad.
A szintén potenciális ellenfélnek számító Kósa Lajost azzal szerelte le Orbán, hogy gazdasági ügyekben küldte ringbe, amihez ő – lásd még a forintárfolyam és a Kósa-nyilatkozatok összefüggéseit – csak igen keveset konyít. Kósa fénye így már a Fideszen belül is erősen megkopott, amolyan rozsdalepte.
A „nagy öregek” közül Áder Jánosnak esze ágában sincs hazatérni Brüsszelből, ahol európai parlamenti képviselőként élvezi a hazai viharoktól mentes politikai szélcsendet, és a mandátuma lejárta utáni civil életét tervezgeti. Ennek egyik oka, hogy többször, több ügyben csapott össze Orbánnal a színfalak mögött, és mindannyiszor alulmaradt. Miként a neki fontos ügyekben – nemzetpolitika, titkosszolgálatok felügyelete, Fidesz-szervezet – Kövér Lászlót is legyűrte az orbáni akarat. Kövérről tudható, hogy végletekig lojális ugyan Orbánhoz, ám neki a Fidesz az elsődleges. Innen eredeztethető a sajtóban már közölt, a kormányalakítás környékén elmondott állítólagos véleménye is: ez a kormány Orbán kormánya, nem a Fideszé, a felelősséget is ő viseli.
Ha Tuskok nincsenek is, problémák bőven vannak: a tömeges, politikai indítékú elbocsátások, a végletekig feszített politikai bizalmatlanság, valamint a zavaros átszervezések miatt az állam működése gyakorlatilag szünetel. Ehhez járul az újonnan kinevezettek teljes tapasztalatlansága és a döntéshozatali bizonytalanságok. Ez ügyben már az Európai Uniótól is érkezett kritika a kormányhoz, és folyamatos a panasz a kormánnyal kapcsolatban lévő külföldi gazdasági szereplők körében is. Ez utóbbiak számára követhetetlen Matolcsy György gazdasági és Fellegi Tamás fejlesztési miniszter rivalizálása, amiben a kormányfő hol egyikük, hol másikuk javára dönt. Így egyik hónapban úgy tűnik, egy terület felügyelete egyikhez tartozik, majd átkerül a másikhoz, végül vissza. Ennek egyértelmű következménye: leállt az érdemi munka sok fontos területen.
Kormányzati körökben legkésőbb a magyar uniós elnökség végére kormányátalakítást valószínűsítenek. A kabinetben a legnépszerűtlenebb ember toronymagasan Matolcsy György. Menesztése a piacokat és a gazdasági szereplőket megnyugtatná ugyan, de jelentős presztízsveszteség lenne Orbánnak. Már csak azért is, mert a kormány teljes gazdaságpolitikája Matolcsy némiképp hagymázas, a realitásokkal élesen szembenálló gazdaságpolitikai elképzeléseire épül. Az unió illetékesei a döbbenettől kerek szemekkel szokták hallgatni Matolcsy fejtegetéseit a világgazdaság trendjeiről. A gazdasági miniszternek állítólag sikerült kifejezetten rossz viszonyba kerülni az uniós pénzügyi apparátussal is.
Valószínűsíthető Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter távozása; a 71 évesen kinevezett szakember számára nyilvánvalóan nem valaminek a kezdete a humán csúcstárca vezetése, inkább életpályája lezárásának szánta a miniszterséget. Az idős, tanáros stílusú professzor nem is vette fel a kormányzáshoz szükséges tempót. Tárcáján belülről konfliktusok sora került nyilvánosságra, elsősorban az oktatás területéről. Hoffmann Rózsa közoktatási és felsőoktatási terveit is „leverte” a Pokorni Zoltán vezette fideszes szakmai lobbi. Volt, aki ezt a konfliktust Fidesz–KDNP ellentétként olvasta. Szőcs Géza kulturális államtitkár lényegében eltűnt. Időnként feltűnik Sanghajban, vagy Kazahsztánban, de a kultúrafinanszírozás problémáit már a jobboldali holdudvar is erősen fájlalja. Meg is kapja a nyakába a tőle némileg eltérő munkastílusú Andy Vajnát filmügyi kormánybiztosként. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár elől eltakarították ugyan a belső ellenlábasokat – Mikola István Párizsba megy OECD-nagykövetnek, Pesti Imre a fővárosi kormányhivatalt vezeti –, az egészségügyi átalakítások mégsem akarnak felgyorsulni.
Martonyi János távozásáról szóló hírek alapja, hogy a külügyminiszter állítólag eleve az uniós elnökség végéig vállalta a megbízatást. Martonyi nehezen viseli az európai bokszzsák szerepét, és azt, hogy több külügyi személyi döntés a tudta nélkül született a kormányfői dolgozószobában. Ha megy, lehetséges utódja mégsem az örök második Németh Zsolt fideszes államtitkár, hanem a miniszterelnök személyéhez kötődő Győri Enikő Európa-ügyi államtitkár. Feltéve persze, ha az EU-elnökséget megússzuk ennél is nagyobb botrány nélkül. Feltűnő, hogy a külügyből mintha kipróbált fideszes káderek is menekülnének: szokatlan módon már néhány hónapos regnálás után külszolgálatba készül Bába Iván közigazgatási államtitkár és más újonnan kinevezett helyettes államtitkárok is.
Az átalakított kormány a mostani tervek szerint a választásokig maradhat. Csak nem a 2014-es választásokig. Ugyanis a ciklus közepére, 2012-re előrehozott választás lehet. Fideszes körökben azok támogatják ezt a forgatókönyvet, akik szerint a Matolcsy és Orbán által vizionált 4-5 százalékos gazdasági növekedés irreális, enélkül viszont összedőlhet a kormány által építgetett gazdasági program, ami miatt éppen a 2014-re esedékes választások előtt kényszerülhet drasztikus megszorításokra a kormány. Hogy a Matolcsy-féle gazdasági ötletelésnek van-e bármi köze a realitásokhoz, az már idén látszani fog. Ha nincs, akkor játszhat időnyerésre Orbán. Kétharmados többség és az államfő aláíró tollának birtokában ugyanis előrehozott választás kikényszerítése nem okoz gondot Orbánnak, aki – feltéve, hogy igaz, amit remél: 2012-ben még a Fidesz tarolhat újra – nyer még két évet tervei megvalósításához. Ehhez szükséges a választókerületek Fideszre szabott áttervezése is. A 200 fősre csökkentett Országgyűlésről szóló döntés elkerülhetetlenné is teszi a választójogi szabályok átdolgozását. A hírek szerint a Fideszhez közeli elemző intézetek már gőzerővel dolgoznak annak szociológiai modellezésén, hogyan lehetne a kormánypártnak leginkább kedvező módon meghúzni a választókerületek határait.
Addig is van még, amin muszáj lesz csiszolni: a központosított kommunikáció egyértelműen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Szijjártó Péter által irányított csapat nem bírja a hatalmas mennyiségű munkát, amit jól mutat, hogy a hazai és a külföldi sajtó is rendre panaszkodik a megválaszolatlanul maradt kérdések sorára. Közben nyilvánvalóvá vált az is: az ellenzékben itthon hatékonynak bizonyult kommunikációs stílus kormányon, külföldi szereplők előtt egyszerűen nem működik. A kommunikációs bénázás áldozata mégsem Szijjártó lesz, hiszen ő összenőtt bálványával, Orbán Viktorral, hanem valószínűleg Kovács Zoltán államtitkár. Még akkor is, ha már jó rég megtanulható lett volna: rossz politikát nem lehet jól kommunikálni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
