Tolmács híján

„Tolmácsot szeretnék kérni” – NAV-elnökünk elhíresült mondata akár a magyarok 63 százalékának szájából is elhangozhatna, a 25–64 éves korosztályból ugyanis ennyien egyáltalán nem beszélnek idegen nyelvet. Az uniós összehasonlításokban és más nemzetközi felmérésekben rendre az utolsók között végzünk, ha nyelvtudásról van szó, és bár a fiatalabb generációknak már jobbak az eredményei, még nagyon messze vagyunk a kívánt céltól. Árulkodó, hogy hazánkban 2006 óta 50 ezren nem kapták meg a diplomájukat nyelvvizsga hiányában, ezért volt szükség a kormány diplomamentő csomagjára, amelynek hasznosságát sokan vitatják. Abban ugyanis minden szakember egyetért, hogy a nyelvtudás elengedhetetlen, a társadalom angoltudása és a gazdasági teljesítőképesség között pedig bizonyított összefüggés van.

Bár az elmúlt évtizedekben valóban javult a felnőtt lakosság nyelvtudása, ami a fiatalabb generációknak köszönhető, még az ő nyelvtudásuk is elmarad az európai átlagtól és a környező országokétól is – ismerteti a helyzetet Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. A rossz eredményt sok tényező összejátszása eredményezi, például hátrányban vagyunk olyan szempontból, hogy a magyar nyelvnek gyakorlatilag nincs valódi, közeli rokona. Hiba lenne azonban ezzel takarózni.

A szakértő szerint az egyik legfontosabb probléma biztosan a tanárképzés színvonala. A fiatal nyelvtanárok még mindig úgy kerülnek ki az egyetemről, hogy elsősorban elméleti képzésben részesültek, és a tanteremben, különösen felnőtteket oktató nyelviskolai környezetben, nem állják meg a helyüket. „Az évtizedek óta berögzült gyakorlatok nem változnak, a képzések szerkezete sokszor elavult és átgondolatlan, gyakran az oktatók személyes prioritásait tükrözi, miközben éppen az elérendő cél sikkad el” – mondja Rozgonyi Zoltán. De emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyelvek elsajátítása szempontjából valóban nagy előnyben vannak azoknak az országoknak a polgárai, akik többnyelvű környezetben nőnek fel. „Ahol él más nyelven beszélő kisebbség, ott a többnyelvűség sokkal jobban beivódik a társadalomba” – teszi hozzá a szakértő, aki úgy gondolja: a mobilitás is nagyban befolyásolja a nyelvtudást. Hiszen aki eltölt hosszabbrövidebb időt más országokban, akár tanulás, akár munka céljából, sokkal könnyebben sajátít el egy nyelvet alap- vagy középfokú szinten, onnantól kezdve pedig már a második nyelv is sokkal könnyebben megy. Ebből a szempontból várhatóan nálunk is egyre jobb lesz a helyzet, hiszen egyre többen igyekeznek külföldre, más kérdés, hogy az ott megszerzett nyelvtudást nem biztos, hogy itthon kamatoztatják majd.

A legtöbb azonban mégiscsak a diák motivációján múlik. Ha nem csupán azért tanul, mert a szülei vagy a tanárai azt mondták neki, hogy ez fontos, hanem ő maga szembesül azzal, hogy az idegen nyelvekre igenis szüksége lesz, a nem is annyira távoli jövőben, akkor akár a nem tökéletes nyelvtanárok mellett is meg fogja tudni tanulni a nyelvet. Tény azonban, hogy sokan vannak, akik ma is úgy élik meg az angol (ami a leggyakrabban tanult első idegen nyelv) tanulását, mint a korábbi generációk az orosztanulást: kötelező unalmas tantárgyként, amelynek nem látják a majdani gyakorlati hasznát.

Az oroszoktatás sok korábbi generáció idegen nyelvekhez való viszonyát pecsételte meg – meséli Haraszti Klára, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium angol–orosz szakos tanára. Sokan az „elnyomó nyelve” elleni tiltakozásképpen nem fektettek túl nagy hangsúlyt az orosztanulásra, és ebből az okból a szülők sem kapacitálták a gyerekeiket erre. Utána azonban a legtöbben végül soha nem tanultak meg egyetlen idegen nyelven sem. A rendszerváltás, a határok megnyitása után azonban hirtelen fellépett a gazdasági és a kulturális igény más nyelvek, főleg az angol, és a német elsajátítására, de a nyelveket nem beszélő szülők gyermekeinek nem volt egyszerű dolga, és az oktatásnak is alkalmazkodnia kellett az új elvárásokhoz. Haraszti Klára szerint rengeteget javult a helyzet az elmúlt évtizedekben, diákjai ma már úgy nőnek fel, hogy folyamatosan használják az internetet, ahol az idegen nyelvű, főleg angol tartalmakat is fogyasztják. És a hosszú, bonyolult és sokszor jobbára irreális oktatáspolitikai vízióknál sokkal egyszerűbb és magától értetődőbb módszerek is vannak, amelyekkel könnyebbé lehetne tenni a nyelvtanulást Rozgonyi Zoltán szerint. Hiszen a határok megnyitása és az internet elterjedése óta már nem a kazettás magnóba berakott rossz minőségű hanganyagokon találkoznak a gyerekek először idegen szóval. Régóta pedzegetik azt is, hogy oly nagy büszkeségünk, a magas színvonalú szinkron, hogy minden filmet magyarul nézünk a tévében és jórészt a moziban is, nem könnyíti meg a nyelvtanulást. Azokban a környező országokban, például Lengyelországban, ahol szinte az összes amerikai film felirattal megy a tévékben, nincs is ekkora probléma az angoltudással. „Nem az lenne a cél, hogy soha többé nem szinkronizáljunk semmit, hiszen ez egy értékes kulturális hagyomány. De ha például a rengeteg egyéb szabályozás mellett előírnák a filmforgalmazóknak, hogy a valóban használatos élő idegen nyelvű filmeket a bemutatás után két hétig csak feliratosan vetíthetik, akkor sok olyan fiatal is kapna egy kis ízelítőt az idegen nyelvből, akiknek eddig ez hiányzott az életükből.” Úgyszintén nagy lépés lenne, ha a ma már szinte minden háztartásban elérhető digitális adásokban valóban lehetne a műsorokat és filmeket eredeti nyelven nézni.

Mindehhez a technika már megvan, és mégsem működik, pedig az ilyen apróságnak tűnő lépésekkel is nagy eredményeket lehet elérni. Ezt a helyzetet persze megoldhatja a letöltés terjedése, ami ugyan illegális, mégis jelentősen megnövelte a fiatalok „idegennyelv-fogyasztását”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!