Egy szervező dobozzal: ötforintosokat gyűjtött a tűzoltóknak, hogy kifizethessék a tűzcsapnyitogatás után a vízdíjat, és a kárt megállapító szakértők díját. Kónya Péter mondta be a mikrofonba: pártok is osztogatnak itt szórólapokat, de ez nem pártrendezvény, ne dőljön be nekik senki.

A tömegben több politikus is feltűnt, köztük Gyurcsány Ferenc és a kordonnál Mécs Imre, aki azt mondta: – Én is munkavállaló voltam, villanyszerelő a szakképesítésem eredetileg, ezért itt kell lenni. – Kovács Lászlóval, az MSZP alelnökével is a tömegben találkoztunk. Szerinte jó, hogy az ellenzéki pártok nem telepedtek rá a kezdeményezésre, és politikusaik csak magánemberként jelentek meg. Ő maga is civilként érkezett a demonstrációra, egyrészt mivel a vezetők által benyújtott követelés mind a kilenc pontjával egyetért, másrészt vegyész végzettségű emberként a vegyészszakszervezet tíz éven keresztül az ő érdekvédelmi szerve is volt.

A Himnusz után a két műsorvezető, Nagy Navarró Balázs és Dopeman nyit, aki közölte: semmilyen kormánynak nincs kétharmada, csak a népnek. Ismertették az Akcióegység kilenc követelését – mindegyik után dobszó, szirénahang, sípok és tapsorkán, a sztrájkjog visszaállítása után óriási éljenzés is. A csatlakozó, több mint száz szervezet listájának felolvasása után a D-Day követeléseit támogató üzenetek következtek a Nemzetközi és az Európai Szakszervezeti Szövetségtől a német és a katalán szakszervezeti mozgalmakig. A kormány em­­lítésére azt skandálta a tömeg: „Orbán, takarodj!” A D-Day operatív törzse nevében Székely Tamás, a vegyész- szakszervezet elnöke a szegényellenes, esélymegvonó politikát tette szóvá, s azt mondta: „Merjünk nagyot ébredni!”

Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke felelevenítette: az ország legfontosabb embere azt mondta, senki nem fog rosszul járni. „Hazudik, hazudik” skandálta a tömeg, „A Nyug­­díjasok Országos Képviselete először vesz részt demonstráción, éppen október 1-jén, az Idősek Világnapján” – jelentette be egymillió nyugdíjas nevében Hegyesiné Orsós Éva. S meg is indokolta miért: szolidaritást vállalnak az aktív korúakkal, és itt az idő, hogy magukért is kiálljanak. A diákok nevében felszólaló Polgár Dóra nevezte a felsőoktatási koncepciót az első betűjétől az utolsóig ostobaságnak, szóvá téve: a felsőoktatás a gazdagok kiváltsága lesz.

Árok Kornél, a tűzoltók szakszervezetének elnöke így beszélt: ha Orbán Viktor forradalmi láztól égve nem az országot verné szét, akkor ma nem kéne partra szállnunk. – Háború van. Ezt tisztán és világosan megfogalmazta a számunkra a miniszterelnök. Háborút folytat a szegények ellen, a hajléktalanok ellen, az adófizető dolgozók ellen, a devizahitelesek ellen, és mindenki ellen, aki nem az ő táborában van. Egyedül a gazdagok ellen nem folytat háborút. A világ szégyene a visszamenőleges törvényalkotás, a szerzett jogok elvétele – mondta Árok, mire ismét zengett az „Orbán, takarodj!”. – Egyedül mi vagyunk azok a civilekkel együtt, akik képesek még harcolni az életükért, és képesek felemelni a hangjukat, akiktől van félnivalója bármelyik politikai hatalomnak – hangoztatta.

Székely Sándor, a Civil Kontroll – Egymillióan a Demokráciáért Egyesület társelnöke a civilek nevében arról beszélt: veszélyben a jogállam, nem akarnak új egypártrendszert, s felhívott mindenkit: védjék meg jogaikat, jövedelmüket, a demokráciát, csatlakozzanak az újonnan életre hívott társadalmi kerekasztalhoz és hozzák létre a szabadság kis köreit.
Majd felcsendült a Radetzky Mars.

S hogy miért éppen az, erre a D-Day operatív törzséből Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége elnöke szolgált magyarázattal: a zenével tisztelegnek a lengyel Szolidaritás mozgalom előtt. – Az akkor sztrájkba lépő hajógyári munkásokhoz egy év alatt tízmillió lengyel állampolgár csatlakozott. Nekünk is össze kell fognunk. Azt javaslom, hogy a mai napon – 2011. október 1-jén – alakuljon meg a Magyar Szolidaritás Mozgalom. „Igen!” – harsogta tömeg, s kibontották a színpadon a zászlót, a felirata annyi: szolidaritás. A nagygyűlést után a demonstrálók átvonulnak a Clark Ádám térre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!

„Életükben nem voltak gyárban”

Ica – vagy hivatalosan Tibor Sándorné – nem először tüntet a Parlamentnél. Tizenegy éve dolgozik a komáromi Nokiánál, előtte vendéglátózott. Két felnőtt fia van, vállalkozók. Ica a szerencsésebbek közé tartozik: az érdek-képviseleti irodán dolgozik, de azok, akikért mindezt teszi, a gyártósoron állnak napi 12 órát havi 80-90 ezerért. „Az adójóváírás és az éjszakai pótlék emeli egy kicsit a fizetésüket, de az új Munka törvénykönyve ezeket csökkentené vagy megszüntetné. Van közülük, akinek kávéra sincs pénze” – meséli a Vasasszakszervet tagja, aki szerint a kormány megszorításai a munkásokat érintik a leginkább. „Ezek a döntéshozók életükben nem voltak még gyárban! Nem nézhetjük tétlenül, hogy csak azokkal tárgyalnak, akikkel nekik kellemes. Ha ismerné a kormány a dolgozó ember helyzetét, nem hozna ilyen törvényeket. Oda kéne jönniük hozzánk, hogy megismerjék a valóságot. Ne helyettünk, hanem velünk együtt hozzanak döntéseket. Értelmes, tisztességes kormány nem lehetetleníti el a szakszervezeteket, mert azokra nagy szükség van. Közöttünk is sok a Fidesz-szavazó, de senki sem erre szavazott” – magyarázza felháborodottan. Icáék már a magyar és európai szakszervezetek áprilisi demonstrációján is részt vettek. Az asszony ezúttal már rutinosan, szendvicsekkel és ásványvízzel felpakolva érkezett. Egy papíron pedig összegyűjtötte az érveit. „Nem félek, bár nagyon sok a vesztenivalóm. Ha megszűnik a munkánk, végünk van, ennyi idősen semmi esélyünk állást találni. És ha nyugdíjunk sem lesz, mihez kezdünk? Én optimista vagyok és bízom abban, hogy sikerül nyomást gyakorolni a kormányra, de a többség nagyon borúlátó” – mondja.

(K. V.)

„Hova menjek, közmunkást felügyelni?”

„Életekkel játszanak!” – Kiss József, nyugdíjas tűzoltó szerint ez a legnagyobb baj, ezért ment ki a tüntetésre. Már a péntekire, a Clark Ádám térre. Rutinosan egy fa árnyékában vár, hogy beszélgessünk egy kicsit. Széles mozdulatok, fejcsóválás, néhány cinkos kacsintás, de leginkább az elkeseredett értetlenség süt a szavaiból. Nem csak saját egzisztenciáját félti, bár van, lesz mit vesztenie. „A saját nyugdíjamról is szó van, de vannak itt kollégák, fiatalok, idősebbek, az ő helyzetük is nagyon nehéz lesz.” Tizenhárom évig volt tűzoltó. Munka közben, a tűz mellett érte a szívinfarktus. Józsefnek, ha minden a kormány tervei szerint megy, vissza kell mennie dolgozni. „48 éves vagyok. Ha nem történik velem az, ami, még mindig tűzoltó lennék. De hova menjek vissza, a közmunkásokat felügyelni? Más a habitusom, nem is lennék rá alkalmas” – meséli, miközben látszik, tényleg szerette a munkáját. „Nem értem az embereket. Látniuk kéne, hogy mi folyik itt. Hova akarnak visszaterelni minket? Milyen munkahelyekre?”

A kilátástalan helyzetet magyarázva széttárja a kezét. „A legnagyobb baj az, hogy nem vesznek bennünket komolyan. Pedig már márciusban, áprilisban is szóltunk, így nem lesz jó. Félek, most nincs sok értelme a demonstrációnak, de azért reménykedem. Sokan eljöttek, többen, mint amennyire számítottunk. Ez jó jel. Talán, de csak nagyon talán, azok is felkapják a fejüket, akiknek ez az egész szól” – elköszön, aztán felölti a rikító zöld láthatósági mellényt, és beveti magát a tömegbe.

(D.-H. N.)

„Nem levegõreszelés folyik”

Bálaszám hordta társaival papírgyáraknak a szociális konzultáció kérdőíveit, hogy nehéz sorsú gyermekek étkeztetésében segítsen. De szórólapozott már másokkal összeláncolva, a Kossuth téri eseményeknek pedig már-már törzsvendége. Bors József fiatal kora ellenére nem most csöppent bele ebbe az olykor virrasztást is megkövetelő szakszervezeti világba, a 31 éves fiatalember ilyen irányú munkáját immár tizedik éve végzi – szerelemből és szabadidejében. – Szeretném, ha megdőlne az a tévhit, hogy a szakszervezeti munka csupán levegőreszelés – mondta a Vegyész Dolgozók Szakszervezete (VDSZ) Ifjúsági Tagozatának elnöke pénteken, miközben körülöttünk maroknyi ember készülődött a Nagy Imre-szoborhoz szervezett társadalmi kerekasztal-beszélgetésre. Míg a felszólalók az oktatáspolitika, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a munkanélküliség problémáiról társalogtak, Józsi magáról mesélt. Naponta 30 kilométert ingázik a munkahelyére, de néhány utat megspórol ezekben a napokban: csütörtökön egész éjjel kint volt a Clark Ádám téren, és ezt pénteken, valamint szombaton is folytatta. – Próbálom fenntartani az emberek érdeklődését és még a mély apátiába süllyedteket is valamilyen cselekvésre ösztönözni. A Demokrácia napja fel kell, hogy nyissa az emberek szemét: nincs idő várakozni, most kell lépni – mondja egy szuszra. Szerinte a mostani hatalmi arroganciával szembeni fellépés eredményessége csak azon múlik, mekkora tömegeket tudunk megmozgatni, és a következő időkben mennyire lesz kitartó a mozgalom. Bors József abban biztos, hogy megéri időt és energiát fektetni mindebbe, azt viszont csak reméli, hogy a változásra nem kell a gazdaság összeomlásáig várni.

(Á. J.)