- Semmi értelme a választási bojkottnak: a baloldal belehalna, a Jobbik erősödne, kamupártok élednének
- Balos zsúfoltsággal, potenciális halottakkal, fals szavazatszámítással őrzi hatalmát a Fidesz
- Minden ellenzéki párt az arányos választási rendszerre hajt, de esély sincs a változásra
Ha a baloldal netán ugyanannyi voksot szerezne a 2018-as választáson, mint a Fidesz, akkor a versengő felek közül vajon melyik alakíthatna kormányt? Hát a jelenlegi kormánypárt. Ugyanis ahhoz, hogy a balpártok ugyanannyi parlamenti mandátumot söpörjenek be, mint a jobboldal, nos, ahhoz 150 ezer szavazattal többre van szükségük. Hogy miért?
Mert a választási rendszert úgy formálta a Fidesz, hogy a baloldal ne startkőről, hanem gödörből induljon a voksokért folytatott versenyben. Ha úgy tetszik, könnyebbé, értéktelenebbé tette a baloldali szavazatokat, és egy olyan szisztémát dolgozott ki, amelyik gyakorlatilag bebetonozza a győztest – így az országgyűlési választásokon a leadott voksok nem egészen ötven százalékával kétharmados parlamenti többséget lehet szerezni.
Ez praktikusan annyit tesz, hogy 2,3-2,5 millió szavazattal az ország korlátlan ura (kétharmados többség birtokában az alkotmányt is szabadon átírhatja) lehet egy párt – miközben az összes, mintegy 8,2 millió választópolgár harmada sem támogatta.
Azaz egy jól mozgósítható bázissal a kisebbség a többség fölébe kerekedhet és büntetlenül csorbíthatja a szabadságjogokat.
Éppen ezért annak, aki vissza szeretné állítani a hétköznapok demokráciáját, a választási rendszert kell újraformáznia.
Ezt sürgeti most Gulyás Márton is, akit festékdobálással nyomatékosított véleménye miatt garázdaságért ítéltek (erősen megkérdőjelezhető módon) 500 órányi közmunkára.
És naná, hogy az ellenzéki pártok is próbálkoztak ezzel, készült az arányos (a politikai preferenciákat érdemben tükröző) választási rendszerről MSZP-s, Együtt-es és DK-s javaslat is. Amelyek persze eltérnek egymástól (lásd keretes írásunkat), de mindegyik balos párt állítja: össze tudnák csiszolni a verziókat. Sőt tavaly év végén még arról volt szó, hogy a Jobbikkal is összekapaszkodhat a demokratikus ellenzék a rendszer arányosítása érdekében.
(Ez persze nem választási együttműködést jelentett volna.)
Csakhogy azóta a Jobbik úgy döntött: a néppártosodás önmagában megviseli a tábort, egy „balos közösködés” durva bázisvesztéssel járna (és tényleg: csúnyán erodálja a Jobbik bázisát, hogy a pártvezetés kiállt a CEU mellett).
A Jobbik nélkül azonban esély sincs a választási rendszer korrekciójára: a demokratikus ellenzék még azt sem tudja elérni, hogy erről szóló javaslatait tárgyalja a parlament. Épp ezért immár semmi értelme a választási bojkottnak: a Jobbik ugyanis úgysem venne benne részt, illetve számos kamupárt is rajthoz állna, következésképp a Fidesz minden valószínűség szerint kétharmados többséget szerezne, a baloldal pedig megszűnne.
Kerületformázás
A választási eredményeket legdurvábban a választókerületek átrajzolása torzítja (lásd ábránkat). Az egyik alaptechnika, hogy a baloldali szavazókat „tömbösítik” – így míg egy jobbra húzó vagy billegő kerület mintegy 70-75 ezer szavazót számlál, egy balos 80-85 ezret. Ennek két előnye van.
Egyrészt mivel a „balkerületek” nagyobbak, kevesebb van belőlük, így – egy szuperoptimista forgatókönyvet feltételezve – ha többségüket meg is nyeri a demokratikus ellenzék, akkor is érdemben kevesebb parlamenti helyet szerez. Másrészt a 15 ezres szavazatkülönbség brutális, hiszen a 2014- es 61 százalékos választási részvételi arányt alapul véve egy egyértelmű (feles) győzelemhez egy „jobbkerületben” mintegy 21 500 szavazat kell, míg egy balos „placcon” mintegy 26 ezer. Azaz bizonyos esetben egy balos diadalhoz 20-25 százalékkal több voks szükségeltetik. Amit nem könnyű összehozni, hiszen a baloldal töredezett, illetve a Fidesz arra játszik, hogy a saját táborán kívül mindenkit otthon tartson.
Ez a példa azt modellezi, hogyan lehet a választókerületek torzításával alapvetően befolyásolni a végeredményt. A 30 kék és 20 piros szavazóval játszó variációkból még az is kiderül, hogy a kisebbség is lehet többség.
Kirekesztés és külső tartalék
Mintegy 300-400 ezer embert tart távol a választásoktól, amikor roppant mód megnehezíti a külföldön élő/dolgozó hazánkfiai szavazását (csak egyes képviseleteken és személyesen voksolhatnak). A kirekesztés tudatos, mivel zömmel az Orbán-kormány „gazdasági menekültjeiről” van szó. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a választók majdnem 5 százalékát tolták „rendszeren kívülre”. Miközben a hatalom külső bázist épít: a kettős állampolgárok közül mintegy 150 ezer regisztrált potenciális szavazóként, és 80-90 százalékuk a Fideszre voksolt. (Ez egy pluszmandátumot ért.) Ám a voksok hitelessége kérdéses, hiszen a kettős állampolgárok levelezőlapon is szavazhatnak, és regisztrációs jegyzéküket tízévente frissítik. Így – elvben – sem nem szavazók, sem halottak nevében nem nehéz voksolni, és viszonylag könnyű szavazatot is hamisítani.
Győzteskompenzáció
Alapjaiban változtatta meg a választási matematikát a Fidesz, amikor bevezette a győzteskompenzációt. A 2010 előtti gyakorlat szerint az úgynevezett töredékszavazatok (azokat a voksokat, amiket képviselővé nem emelkedő jelöltekre adtak le) leginkább az ellenzéki listát erősítették. A Fidesz viszont úgy alakította a rendszert, hogy egy győztes képviselőnek is legyenek töredékszavazatai.
Magyarán: a mandátum megszerzéséhez szükséges 50 százaléknyi (plusz 1) voks fölötti szavazatok – mondjuk, ha egy kormánypárti jelölt 63 százalékot kap, akkor 13 százaléknyi – töredékszavazattá váljanak, és a listát erősítsék.
Így a 2014-es választásokon a Fidesz több mint 764 ezer töredékvoksot söpört be az új szabályok segítségével (ez 6 többletmandátumot jelentett volna), míg a régi rendszerben 190 ezer sem járt volna neki.
Voksmodellek
Együtt: A fővárosi kispárt a német modellt szereti, ennek lényege, hogy a parlamenti ülőhelyeket a listára leadott szavazatok aránya alapján osztják szét. Azaz, aki a voksok mintegy 44 százalékát szerezte meg, az a jelenlegi 199 fős parlamentben 87-88 helyet kapna (a 2014-ben ugyanilyen arányban győző Fidesz 133 képviselői helyet szerzett). Továbbá az Együtt lehetővé tenné a választóknak, hogy átrendezzék a listát, azaz nemcsak egy kész „pártnévsorra” voksolhatnának, hanem azt is bejelölhetnék, hogy a lajstromban melyik politikust szeretik a legjobban. Amennyiben pedig egy jelölt sok lájkot kap, akkor bekerül a parlamentbe, akkor is, ha nem a lista elején szerepel. Félreértés ne essék, ez nem egy bonyolult szisztéma: a falvakban úgynevezett „kislistás” rendszerben szavaznak az önkormányzati választáson, és az emberek ott is ki tudják alakítani a favorit sorrendet.
MSZP: A szocialisták egy megyei listás rendszerben gondolkodnak, azaz minden megye – lakosságszáma alapján – adott képviselőt delegálna a parlamentbe (átlagosan ötven-párezer választóra esne egy honatya). Ez a rendszer a nagypártok felé lejt, ugyanis a kis és közepes megyékre egyszerűen nem jutna elég kiosztható mandátum. Éppen ezért az MSZP beiktatna egy kompenzációs rendszert, ami különböző algoritmusok alapján annyi képviselői helyet osztana ki a kicsiknek, amennyi az országos átlaguk (a megyék összesített eredménye) alapján jár. Így megeshet, hogy ott is lesz kispárti honatya, ahol nem szerzett mandátumot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!