Évente több ezer gyerek lépi át illegálisan a magyar határt.
- Jelentős részük kísérő nélkül érkezik hazánkba.
- A családjuktól, rokonaiktól elszakított fiatalok könnyen elvesznek a menekültügy bürokratikus útveszőjében.

 
További sorsuk ismeretlen - illusztráció - Forrás: ICRC

Egy alig nyolcéves kisfiú, az Afganisztánból édesanyjával és testvéreivel menekülni kényszerülő Mohamed egy idegen afgán férfival érkezett hazánkba. Útközben találkoztak, a kisfiú valahol Görögországban szakadt el a rokonaitól. Magyarországon a békéscsabai őrzött szálláson került neki hely. Családtagjai Ausztriáig jutottak, ott indult meg menekültügyi eljárásuk. A Vöröskereszt keresőszolgálatának segítségét kérték, hogy Mohamed nyomára bukkanjanak.

A kisfiú három hónappal később tudott először telefonon beszélni az édesanyjával. Eljárás indult, hogy a család újra együtt lehessen, ám hónapokig húzódott, a gyerek pedig – akit lelkileg nagyon megviselt a helyzet, hiszen alig néhány száz kilométer választotta el rokonaitól – a debreceni befogadó állomáson várakozott. A nyolcéves Mohamed végül bejelentés nélkül távozott Debrecenből. Hogy hova ment, és végül megtalálta-e a családját, nem tudni.

Nem ő az egyetlen, aki nem várja meg, amíg megszületik a döntés az ügyében. Magyarországra csak tavaly körülbelül ezer kísérő nélküli kiskorú érkezett, általában 14–18 év közöttiek, többnyire fiúk. Szüleik, rokonaik elvesztek útközben vagy eleve egyedül indultak útnak. Sokuk még azelőtt továbbáll, hogy ez kiderülhetne.

Csak a kor számít

Nem véletlenül. A magyar menekültügy nehézkesen kezeli a fiatalkorúak ügyeit. A legfontosabb kérdés ilyenkor: valóban 18 éven aluli személyről van-e szó – hiszen közülük sokaknak nincsenek iratai. Ezért a menedékkérőket vizsgálatnak vetik alá, ám ezeknek módszertani okokból nem megbízhatóak az eredményei. A kormeghatározást általában egy, a helyi rendőrség által kirendelt orvos végzi el. Ha kétely merül fel, a fiatalt levetkőztethetik, testalkat, testszőrzet alapján saccolják meg, hogy hány éves lehet.

Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki elmúlt-e 18 vagy sem. Ha idősebb, akkor őrizetbe, vagyis tulajdonképpen rács mögé kerülhet. Somogyvári Zoltán, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa elmondta: rengeteg panasz érkezik hozzájuk olyanoktól, akiket ez a vizsgálat – a valósággal szemben – idősebbnek talált 18 évesnél. A Szegedi Határrendészeti Kirendeltségen dolgozó orvos (aki nem szakértői véleményt alkot a gyerekek koráról, hanem csak egy előzetes véleményt) a Helsinki Bizottság munkatársainak mondta el, hogy azokat a fiatalokat, akik nem fogadják el az előzetes véleményt a korukról, a tolmács meggyőzi, hogy mégis csak fogadják azt el, és ne kérjenek új véleményt. A tolmács arról tájékoztatja a fiatalokat, hogy az új vélemény több százezer forintba kerül, amit nekik kellene fizetni, és hónapokig tart, mire elkészül. Azonban sem az nem igaz, hogy több százezer forint, sem az, hogy nekik kellene fizetni (a BÁH állja a költségeket), és az sem, hogy hónapokig tart az új procedúra (az orvosszakértőnek 30 napja van arra, hogy a kormeghatározásról szakvéleményt adjon). Az orvosszakértő pedig már röntgen vizsgálatok alapján nézi a csontozatot, aminek még így is egy több éves hibahatárral járó vélemény lesz az eredménye. „Azt az orvos nem mondta, hogy a tolmács miért tájékoztatja félre a gyerekeket, de gondolhatjuk, hogy nem magától találta ezt ki” – vélte Somogyvári Zoltán.

Különleges védelem

Már csak azért sem mindegy, hogy hány évesnek találják a fiatalt, mert az ezután következő menedékjogi kérelmét vizsgáló eljárás akár 6-8 hónapig is húzódhat. És ha a kérelmét elfogadják, de időközben betölti a 18-at, más szabályok vonatkoznak rá, mint fiatalkorúként. A hivatal azonban nem siet – ennek oka lehet az is, hogy a tapasztalat azt mutatja, a fiatalok sem várják meg, míg döntés születik az ügyükben, mennek tovább, legtöbbször a családjuk után, más országokba. Aki mégis marad, annak sem könnyebb a helyzete, még annak ellenére sem, hogy a Dublini Rendelet, illetve a Gyerekjogi Egyezmény értelmében az államok különleges védelmet és támogatást kötelesek nyújtani minden, felnőtt hozzátartozóitól elszakított gyermeknek.

Magyarországon jelenleg két helyen, Fóton és Hódmezővásárhelyen lehet a kísérő nélküli kiskorúakat elszállásolni. Óriási ezeken a helyeken a zsúfoltság, kevés a férőhely, a szociális munkás, a nevelő, alig akad tolmács és kevés figyelem jut ezekre a traumatizált gyerekekre.

„Ott jó lenni, ahol nem kell félni” – olvasható egy menekült kisfiú válasza az UNICEF kérdőívén, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a Fóti Gyermekközpontban elhelyezett gyerekek mit tartanak fontosnak, hogyan szeretnének élni, ahogy azt Lux Ágnes, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi igazgatója mesélte. „Mi arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy elsősorban gyermekként és csak másodsorban menekültként gondoljunk rájuk. A kiskorúaknak ugyanis szükségük van arra, hogy koruknak megfelelő ellátásban részesüljenek. Ők épp ugyanolyan gyerekek, mint bármelyik másik. Ugyanúgy szeretnének játszani a barátaikkal, vagy iskolába járni. Csak sokkal nehezebb – számunkra elképzelhetetlen – körülmények közül jöttek, ezért olyan helyen szeretnének élni, ahol biztonságban érzik magukat” – magyarázta Lux Ágnes.

Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkatársa külön felhívta a figyelmet arra is, hogy az olyan, már-már mindennapinak számító problémák mellett, mint az ágyi poloska, hatalmas hiányossága a magyar menekültügyi rendszernek, hogy a lelki problémákkal küzdő emberek számára nem tudnak segítséget nyújtani. És arról, hogy a kiskorúak hogyan találkozhatnak újra a családjukkal, nem beszéltünk.

Szinte lehetetlen

Ne felejtsük el, hogy gyerekekről van szó! Olyanokról, akik többnyire háborús övezetből érkeznek, néha több ezer kilométert tesznek meg, hogy elmeneküljenek a besorozás, az üldöztetés, a halál elől, és miközben lélekvesztőkön vagy éppen gyalog róják a kilométereket olyan országokon át, amelyeknek nyelvét nem beszélik, és kiszolgáltatottak az ember- és gyerekkereskedőknek.

És aztán megérkeznek hozzánk. Egyedül. Azt talán mondani sem kell, hogy egy gyermek mindenek felett álló érdeke az, hogy a család újra együtt lehessen. Lefolytatják tehát a menedékjogi eljárást. Ha a gyerek pozitív elbírálásban részesül, lehetőség van a családegyesítésre, de itt is az idő az, ami korlátokat szab. Hátramaradt családtagjainak 6 hónapjuk van, hogy a vízumkérelmeiket benyújtsák, csak így részesülhetnek egyszerűsített eljárásban. Ez például Afganisztánban és Szíriában nem lehetséges, mert nincs magyar konzulátus, tehát a családnak ahhoz is utaznia kell, hogy egyáltalán benyújthassák a vízumkérelmeiket és elindulhasson az eljárás. Ha kicsúsznak az időből (ami gyakori), akkor szigorúbb eljárás alá esnek: mielőtt egyáltalán megérkeznének, igazolniuk kell, hogy van elég pénzük, biztos szálláshelyük, egészségbiztosításuk. Vagyis szinte lehetetlen feltételek elé vannak állítva.

Nem csoda hát, hogy a Helsinki Bizottság az elmúlt évekből mindössze egyetlen olyan esetet ismer, amikor egy afgán gyermeknek sikerült a családját is Magyarországra menekíteni, de erre a döntésre is három teljes évet kellett várni, miután a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) kétszer is elutasította a családegyesítési kérelmet.

Akiknek sikerült

A Vöröskereszt nemzetközi keresőszolgálata évente nagyjából 200 esetben segít menekülteknek megtalálni a családjukat, és ez a szám egyre emelkedik. „Egy család elindul például Afganisztánból, egyikük eljut Németországba, rokonai pedig szétszóródnak Európában. A németországi menekült elkezdi a Vöröskereszt hálózatán keresztül keresni a családtagokat, akik 10-15 európai ország keresőszolgálatával veszik fel a kapcsolatot, és mindenütt elindul a kutatás. Ha kiskorú gyermekek keresésére vonatkozó kérelmet kapunk, azt mindig sürgősséggel kezeljük” – mondta Domonkos Erzsébet, a Magyar Vöröskereszt munkatársa.

Tavaly a legemlékezetesebb esetük egy hároméves szír kislány szüleinek megtalálása volt. Shakirah a család ismerőseivel érkezett hazánkba repülővel, ám kiderült, hogy a papírjaik nincsenek rendben. A felnőtteket kiutasították az országból, a kislányt pedig a gyermekvédelem fővárosi, Alföldi utcai befogadó otthonában helyezték el. Édesanyja egy nappal korábban érkezett meg Svédországba, ahol menedékjogot kért. Mindeközben az apa, aki Irakban rekedt, felvette a kapcsolatot a Magyar Vöröskereszttel, és a szükséges dokumentumokat is elküldte, hogy igazolja a kislány és az édesanyja közti rokoni kapcsolatot. Így minden adott volt a családegyesítéshez, ám az ügy még így is három hónapig húzódott, mire végül a kislányt – a Magyar Helsinki Bizottság segítségével – sikerült eljuttatni az édesanyjához.

És miközben a gyermekek mindenek felett álló érdeke, hogy bárhová is menjenek, ott biztonságot találjanak, addig nálunk leginkább nehézségekbe és értelmetlen, hosszú és körülményes eljárási rendbe botlanak. Talán így nem csoda, hogy tovább akarnak menni, bármi áron. És nekik – a felnőttekkel ellentétben – annyi előnyük legalább van, hogy ha egy másik országban is megállítják őket, akkor nem toloncolják vissza ide, ahol először bekerültek a menekültügyi rendszerbe. Mert az uniós jog feltételezi: ott vannak a legjobb, legbiztonságosabb helyen, ahová meg akartak érkezni.

13 ezer
Csak tavaly, csak Líbiából 170 ezer bevándorló érkezett Olaszországba a Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint. Közülük 13 ezren gyermekek voltak, akik kísérő nélkül menekültek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!