Nehezen feledhető szavakban részesítette az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump a brüsszeli NATO-csúcstalálkozó résztvevőit, érvei valószínűleg emlékezetesek maradnak – és csak remélhetjük, hogy tettei nem hagynak majd ugyanennyire maradandó nyomot kontinensünk térképén. Mert arra is komoly esély van.
Hogy a lényeggel kezdjük: Donald Trump határozta meg a tárgyalások hangvételét és témáját a csúcstalálkozón, mégpedig igen negatív módon. Sejthető volt, hogy nem bájcsevegésre készül, ugyanis mielőtt elindult volna mostani körútjára – melynek állomásai a NATO-csúcs, London és végül Vlagyimir Putyinnal fog tárgyalni hétfőn Helsinkiben – megjegyezte: „Szóval lesz a NATO, lesz NagyBritannia – ott éppen felfordulás van. És lesz Putyin. Őszintén szólva az lehet a legkönnyebb találkozó.” Különös ízlésre vall, hogy valaki a politikai ellenfelével jobban szót ért, mint a szövetségeseivel, de ne feledjük: Trump már tudta, mit fog mondani Brüsszelben. Tudta, hogy nem akar semmi jót mondani a katonai szövetség vezetőinek – így hát érthető, hogy arra számított, nehéz tárgyalások következnek.
„Túsz” lett Németország
Nehezek is voltak, csak épp nem neki. Ő megmaradt abban a szerepében, melyet előre elhatározott és amelyben a legnagyobb gyakorlata is van: ő volt a csúcstalálkozó provokátora. Még a tárgyalások előtt felborzolta a kedélyeket és felszította az indulatokat egy megjegyzésével, mely szerint „Németország Oroszország túsza”, ezt később részletesebben is kifejtette Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak közös reggelijükön:
„Németország teljesen az oroszok irányítása alatt van. (...) Az energiájuk 60-70 százalékát Oroszországtól kapják majd egy új vezetéken keresztül, és azt mondja nekem, hogy ez normális, de én meg azt gondolom, hogy nem az. (...) Azt mondják, hogy nekünk kellene megvédeni Európát Oroszországtól, miközben a németek sok-sok milliárd dollárt fizetnek ki az oroszoknak évente.”
Duplázást kérnek
Donald Trump mondandója tulajdonképpen annyi volt az Észak-atlanti Szövetség vezetői számára, hogy azt kéri tőlük: minden tagállam fordítsa katonai kiadásokra GDP-jének legalább 4 százalékát. (Jelenleg a szövetségben a 2 százalék elérése a cél.) Ellenkező esetre ugyan nem helyezett kilátásba konkrét válaszlépéseket, de az utóbbi hetekben egyre többször említette az amerikai csapatok kivonásának lehetőségét Németországból és egyéb európai területekről. A követelés amerikai szemszögből nézve lehet jogos, hiszen a tagállamok örülnek, ha a GDP két százalékát képesek katonai célokra elkülöníteni, ám ne feledjük, hogy mekkora különbség van az amerikai gazdaság és a tagállamok többségének teljesítménye között. De lássunk néhány számot, és gondolkodjunk ezek fényében.
A két százalékot jelenleg az Egyesült Államok teljesíti (3,6 százalék), Görögország (2,4 százalék, bár ebben benne van a görög gazdaság bezuhanása is), Nagy-Britannia (2,2 százalék) és Észtország (2,1 százalék) haladja meg – Lettország, Litvánia, Románia és Lengyelország pedig már jövőre teljesítheti a 2 százalékot. Németország 1,2 százalékon áll, Magyarország 1,1 százalékon. Mint Jens Stoltenberg megjegyezte: „A védelmi kiadások növelése modern és hatékony védelmet biztosít, ez erősebb Európát jelent, ami jó Amerika számára is.”
Ez komoly kérdéseket vet fel: nem kétséges, hogy ha tetszik, ha nem, növelni kell a védelmi kiadásokat, Magyarország esetében majdnem a négyszeresére. A csúcstalálkozó résztvevői elfogadták az ultimátumként is értelmezhető kérést, és lényegében véve erről is szóltak a tárgyalások – ez volt a legelső kérdés, amit elővettek.
Természetesen más döntések is születtek, például megállapodtak a szövetség parancsnoki struktúrájának megerősítéséről, amely hozzájárul ahhoz, hogy a jelenleginél rövidebb idő alatt legyen megvalósítható a csapatok és a katonai eszközök Észak-Amerika és Európa közötti utánpótlása és európai mozgathatósága. A parancsnoki struktúra megerősítése révén az évtized végén szükség esetén 30 gépesített zászlóalj, 30 repülőszázad és 30 csatahajó 30 napon belül vagy akár ennél rövidebb idő alatt bevethető lesz az eddig 90 napos határidő helyett.
Keleti veszély
A csúcson magyar részről többek között Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter vett részt, és nem mulasztották el biztosítani az amerikai tárgyalópartnereket az anyagi kérdéseket illető maximális egyetértésükről. Mint Orbán Viktor nyilatkozta:
„Magyarország a világ egyik legbiztonságosabb országa, ezért különösen figyelnie kell arra, hogy amit már végre megteremtettünk magunknak, azt ne veszítsük el. Magyarország támogatja az amerikai elnöknek azt az igényét, hogy a mostaninál ésszerűbb, tehát magasabb összeggel támogassák a hadseregeket és a biztonságot az európai országok. Ebben van jogos igény, mert a világban ma a legfontosabb dolog a biztonság, a legnagyobb veszély pedig annak elvesztése.”
Azt is mondta Orbán:
„Keleti és déli veszélyekről beszélünk, de tudnunk kell, hogy a két veszély természetrajza jelentősen különbözik egymástól. A keletit úgy hívjuk, hogy Oroszország, a délit pedig úgy, hogy terrorizmus.”
Tehát nem volt ellenvetésünk a költségnövekedés ügyében, de kérdés, mit szól a csúcs eredményeihez Vlagyimir Putyin, Trump leendő tárgyalópartnere? Szólni nem szól, csak cselekszik.
A NATO-csúcs első napján Oroszország hadgyakorlatot hajtott végre. Mivel pedig tudjuk, hogy Trump és Putyin Helsinkiben fog találkozni, nem lehet véletlen, hogy az orosz egységek pont egy sziget elfoglalását gyakorolták a Finn-öbölben, alig 35 kilométerre a finn határtól. A hadgyakorlat üzenetértékű, és nem késett rá az amerikai válasz sem: nagyszabású ukrán–amerikai haditengerészeti gyakorlat kezdődik hétfőn a délukrajnai Odessza és Mikolajiv megyében, továbbá a Fekete-tenger északnyugati részén.
Egyszóval, amint Trump meghatározta a brüsszeli NATO-csúcs hangvételét, úgy Vlagyimir Putyin sem tétlenkedik: a helsinki csúcs hangulatát már mindkét fél előre biztosította.
Meglebegtetett kilépés?
A NATO-találkozó zárónapján különös események hozták lázba a világot: egyes információk szerint Donald Trump amerikai elnök az Egyesült Államoknak a szövetségből való kiléptetésével fenyegetett, amennyiben a tagországok záros határidőn belül nem emelik meg védelmi költségvetésüket a kívánt mértékben. A Reuters szerint azonban a kemény szavak ellenére Trump nem fenyegetőzött kilépéssel a katonai szövetségből, amelynek fő ereje az Egyesült Államok védelmi erején alapszik. Ezek után tartotta meg Donald Trump rendkívüli sajtótájékoztatóját, melyen a korábbi állításaival szemben kijelentette, hogy a NATO-tagok elismerik a védelmi kiadások emelésének fontosságát, sőt készek két százalék fölé menni. Szerinte ezt a NATO főtitkára is támogatta. (Jens Stoltenberg viszont nem ezt mondta, hanem hogy a két százalék elérése a célkitűzés továbbra is.) Elkerülte viszont a választ arról, valóban felvetette-e a kilépést: szerinte az Egyesült Államok nagyon nem örülne, ha a tagok nem tartanák be ígéreteiket. Végül hozzátette: a kilépést elrendelhetné akár a kongresszus hozzájárulása nélkül is, de nem hiszi, hogy ez felvetődne.
A rendkívüli sajtótájékoztató után Emmanuel Macron francia elnök is megcáfolta Trump kijelentéseit: szerinte ugyanis csak annyiban egyeztek meg a tagállamok képviselői, hogy 2024-re a GDP-jük két százalékát érik majd el katonai kiadásaik.
Hogy mekkora a zűrzavar Trump elnök kijelentései körül, azt illusztrálja az Index egy rövid félmondata, mely az egész csúcs mottója lehetne: „...az erről szóló névtelen forrásokat később névtelen források visszautasították”.
Nem könnyű ebben a helyzetben optimistának lenni. De azért próbáljuk meg!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
