A Visegrádi Négyek együtt rajzolnak közös európai jövőképet, és lehetnek olyan együttműködések, amikből hazánk kimarad.
- Nem jogi szempontok miatt fontos a népszavazás, hanem politikai ereje miatt.
- Interjú Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével.

 
Németh Zsolt (Fidesz) - Fotó: Lakos Gábor

– Az Európai Bizottság úgy számol, hogy 2017-ben startol az EU újjászervezése, és ezt követően az unió gyakorlatilag „kétszintessé” válik: lesz mag- és perem- Európa. Miközben egyes kormánytagok arról beszélnek, hogy nem is kell EU, ön szíve szerint hova pozicionálná Magyarországot?

– Szögezzük le: Magyarország alapvető érdeke, hogy ne legyen újra periférián, minél inkább a belső körhöz tartozzon, minél intenzívebben élvezhesse az integrációból fakadó előnyöket. És igen, nagyon lehetséges forgatókönyv, hogy megkezdődik egy szorosabb együttműködés, amiben egyes országok aktívabban vesznek részt, más államok pedig kimaradnak belőle.

– Mitől függ a hajlandóság?

– Nem mindegy, hogy mi lesz a tartalma ennek a magegyüttműködésnek. Vannak, akik szerint egy föderalizálódó Európa készül, mások úgy vélik: nagyon sok fajta, megerősített együttműködés alakulhat ki, és ezek közös halmaza adja ki végül a mag- Európát. Magyarország érdeke, hogy minél több ilyen kooperációban vegyen részt.

– Mit ért megerősített együttműködés alatt?

– Például azt, hogy a tagállamok a schengeni övezet megtartása érdekében dolgoznak össze, vagy az eurózóna problémáit próbálják hatékonyabban orvosolni, vagy közös védelmi politikát dolgoznak ki – itt van többek között a közös hadsereg gondolata, amit Orbán Viktor vetett fel Tusnádfürdőn.

– A föderáció irányába mutat, hogy a miniszterelnök közös hadseregről és hírszerzésről beszél, hiszen eddig ezek az ügyek szigorúan nemzeti hatáskörbe tartoztak?

– Amikor a jövő Európájáról gondolkodunk, és szövetségest keresünk a víziónkhoz, akkor nem feltétlenül a föderalista és nem föderalista fogalomrendszerben definiáljuk céljainkat. A mi jövőképünkben nagyon fontos szerepe van a nemzetnek, a nemzeti identitásnak, szuverenitásnak – csakhogy ezeket a fogalmakat a föderalisták zöme meghaladottnak tartja. De Magyarország a visegrádi országokkal vállvetve beszáll a jövőképversenybe, és egy olyan víziót tesz le az asztalra, amelyben a nemzeti identitás és szuverenitás méltó szerepet kap. Eddig egyiknek sem jutott kellő tisztelet, többek között
emiatt került válságba az unió, illetve ez az egyik
oka a Brexitnek.

– Az már eldöntött tény, hogy Csehország, Lengyelország, Magyarország, illetve Szlovákia egységesen érvel az EU újraformázásakor?

– Úgy látom, a Visegrádi Négyek közösen gondolkodnak egy európai jövőképről, és ennek kimunkálása érdekében – a négy miniszterelnök döntése alapján – évente egy magas szintű konferenciát tartanak majd, bevonva a tudományos világ és a közélet személyiségét is.

– A német és francia víziók közös adópolitikát, közös ügyészséget stb. vetítenek előre, ön miképp rajzolná fel a nemzeti szuverenitás kereteit: mely terület kerülhet közösségi irányítás alá, illetve mely ügyeket kell mindenképpen nemzetállami szinten intézni?

– Nyilvánvalóan vannak a nemzeti szuverenitásnak abszolút korlátai – ezeket a tagállami alkotmányok rögzítik, teljesen világosan. A hagyományos szuverenitás ügye a biztonság kérdésében tűnik meghaladhatónak, holott az utóbbi évtizedekben pont erről gondolták, hogy mindenképp nemzetállami hatáskörnek kell maradnia. Most mégis létrejött egy közös parti- és határőrség, kifejezetten erős hatáskörökkel. Így amikor az egyes tagállamok képtelenek ellátni a feladataikat, akkor színre lép az új szervezet.

– Ami felfogható kvázi közös hadseregnek is. Nem sérti ez a tagországok és a NATO szerződéseit, vállalásait?

– Nagyon fontos szempont, hogy ez az európai hadsereg kompatibilis legyen a NATO-val. A magyar javaslat semmiképp nem akarja a NATO-t gyengíteni, sőt. Úgy gondolom, hogy az európai államok a NATO-val kapcsolatban eddig „oldalvizeztek”.

– Úgy érti, a GDP-arányos pénzügyi NATO-vállalásoknak nem tettek eleget?

– Igen. Illetve nem volt olyan ambíciójuk, hogy megfelelő vállalásokat tegyenek. Pedig az európai országoknak bele kell adniuk a maximumot a NATO- ba. Ennek eszköze a közös hadsereg.

– De Magyarország sem jeleskedett a NATO-vállalásokban.

– Most viszont kimondtuk, hogy meg kell emelni a honvédelmi költségvetést, 2020-ra megduplázzuk a jelenlegi honvédelmi büdzsét, illetve 2026- ra már a GDP 2 százalékát (jelenlegi áron mintegy 680 milliárd forint) szeretnénk a seregre költeni.

– Az egységes parti- és határőrséget gyakorlatilag a menekült-, bevándorlóáradat hívta életre. Mikorra várható, hogy az EU kidolgoz egy egységes, a menekültek befogadását, elhelyezését szabályozó rendszert? És miképp viszonyul ehhez a magyar kormány?

– A kulcskérdés az, hogy fel tudunk-e mutatni olyan hatékony erőt, ami legális csatornába terelheti, megfékezheti az illegális migrációt. Ha ez sikerül, akkor jönnek be az alkotmányos szempontok. Magyarország alkotmányos hagyományának a része, hogy eldöntse, kivel kíván együtt élni. És ezt a jogát minden tagállamnak elismerjük.

– A többi ország mégis hajlandó beengedni, elhelyezni menekülteket.

– Megeshet, hogy kialakul egy megerősített EU-s együttműködés ebben a kérdésben, és adott esetben Magyarország nem feltétlenül vesz részt benne. De ezt sem lehet kizárni, hiszen a népszavazás lehetővé teszi, hogy parlamenti jóváhagyással Magyarország részese legyen egy ilyen együttműködésnek.

– Tegyük fel, hogy a referendum – noha olyan EU-döntésre reagál, ami nem létezik – érvényes és eredményes. Mi a következő lépés, miképp emeli be eredményét a kormány a külpolitikába, a jogrendszerbe?

– Egy nagyon erős üzenetet akarunk ezzel a népszavazással küldeni, és nem is annyira a jogi legitimitása fontos a referendumnak, hanem a politikai ereje. Hogy világos legyen: nem lehet az önkéntesség elve helyett kötelező betelepítési kvótával felülírni az említett alkotmányos hagyományokat.

– A politikai üzenetet az EU majd dekódolja valahogy, de mit mond a kormány az embereknek, mi történik most, hogy kiálltak a kormány álláspontja mellett?

– Ha Magyarország egy erős üzenetet fogalmaz meg, akkor azt meghallja az európai közvélemény – és talán Brüsszel is. Ehhez persze elegendően kell lennünk. Mert az a célunk, ha úgy tetszik, arra gyúrunk, hogy egy érvényes és sikeres népszavazás eredményét Brüsszelben is többségi állásponttá tegyük.

– Hát az Európai Bizottság éppen a magyar kormány véleményével ellentétes álláspontot képvisel.

– Van még feladat bőven, addig, amíg a Bizottságra hatással tud lenni az európai népek közössége.

– Az a meggyőzési hadjárat része volt, amikor a miniszterelnök deklarálta, hogy ő Trump elnökjelölt menekültpolitikájával ért egyet?

– Azt gondolom, sokan félreértették, amikor Orbán Viktor mondatait úgy értelmezték, hogy a magyar miniszterelnök nem bír a vérével, és most Amerikának is meg akarja mondani, ki legyen az elnök. Ez egy súlyos szereptévesztés lett volna, de a miniszterelnök semmi ilyet nem csinált, sőt világossá tette, hogy nem akar beleszólni az amerikai politikába. Nem ő állt be Trump mögé, ahogy ez számos nyugat-európai sajtóorgánumban megjelent, épp ellenkezőleg. Ugyanis Európának van egy nagyon súlyos problémája, amivel kapcsolatban a jelenlegi amerikai adminisztráció az európai érdekekkel ellentétes álláspontot képvisel. Orbán mindössze örvendetesnek minősítette, hogy van egy, a hivatalos amerikai hangtól eltérő álláspont, azaz van még remény. Ezért mondom, ha úgy tetszik, hogy valójában Trump állt be Orbán mögé, amikor megfogalmazta a biztonságról szóló három pontját.

– És Trump méltatása nem rejti annak veszélyét, hogyha nem a republikánusok jelöltje győz, akkor befagynak a most is meglehetősen hűvös kapcsolatok a demokrata elnöki adminisztrációval?

– Nézze, a jelenlegi amerikai kapcsolatok sokkal rosszabb színben tűnnek fel, mint amilyenek. Én tényleg nem tartozom azok közé, akik rózsaszínre próbálják festeni ezeket a kapcsolatokat, hisz az utóbbi években például megromlott házassághoz hasonlítottam a magyar–amerikai viszonyt…

– …illetve putyini retorikával vádolta az Amerikai Egyesült Államokat.

– Így van. Szóval Amerika értékeli azt a megközelítést, szerepvállalást, amit Magyarország számos kérdésben felmutat. Meghatározó szempont, hogy ott vagyunk Irakban és segítünk a pesmergák kiképzésében, hogy a NATO reneszánszában támogatóan veszünk részt. Ez egy felívelő időszak, ami pont egybeesik az elnökválasztási kampánnyal, amikor mindenféle kijelentések hangzanak el Trump és Hillary Clinton részéről, de ha pontosan értelmezzük Orbán Viktor mondandóját, az semmiféle félreértésre nem ad okot.

Németh Zsolt
szociológus-közgazdász, 1987 és 1990 között az MTA tudományos ösztöndíjasa a Magyarságkutató Intézetben. Ott van a Fidesz alapításánál, a párt meghatározó „külpolitikusa”. 1998 és 2002 között a Külügyminisztérium politikai államtitkára, majd a második Orbán-kormány alatt a tárca parlamenti államtitkára.
Jelenleg az Országgyűlés külügyi bizottságát vezeti.


"Azt gondolom, sokan félreértették, amikor Orbán Viktor mondatait úgy értelmezték, hogy a magyar miniszterelnök nem bír a vérével, és most Amerikának is meg akarja mondani, ki legyen az elnök. Ez egy súlyos szereptévesztés lett volna, de a miniszterelnök semmi ilyet nem csinált, sőt világossá tette, hogy nem akar beleszólni az amerikai politikába. Nem ő állt be Trump mögé, ahogy ez számos nyugat-európai sajtóorgánumban megjelent, épp ellenkezőleg."


"Az orosz olajvezeték előnyben részesítése pedig mélységesen ellentétes az unió érdekeivel és megpecsételi Magyarország egyoldalú függését Oroszországtól. A kormányfő nyilatkozatával ráadásul Magyarországot orosz ügynökként állítja be a tagországok előtt."
(Németh Zsolt a Déli Áramlatról; 2007)


"A hagyományos diaszpóraközösségek és az új migránsközösségek helyzete eltérő. Az utóbbi években új migránsközösségek jelentek meg: vélhetően 3–500 ezerre tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldön találtak állást."
(Németh Zsolt az Állami és civil kapcsolattartás a diaszpórával című nemzetközi konferencián; 2013)


"Feltételezések, vádak fogalmazódnak meg kölcsönösen. Amerikai részről például az, hogy Magyarország kiemelt partnere Oroszország lenne. Ugyanakkor az Amerikáról szóló hazai retorika vészesen kezd emlékeztetni a putyini retorikára. Gondolok azokra a kijelentésekre, miszerint Amerika legfőbb törekvése az, hogy megossza Európát és Oroszországot."
(Németh Zsolt a magyar–amerikai viszonyról; 2014)


"Visegrád szitokszó lett nyugati liberális körökben, de Kelet-Európában is van egy előítélet a hanyatló Nyugattal szemben. Megerősödtek a sztereotípiák, ahogy magyarul mondjuk, süketek párbeszéde folyik."
(Németh Zsolt és Matthew Bryza amerikai külpolitikai szakértő pódiumbeszélgetése; 2016)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!