Trump győzelme sokkoló, de túlélhető. Sok nő még mindig nem tud elképzelni női elnököt. Fontosak a first ladyk, de Melania legfeljebb a divatra lehet hatással – állítja Kati Marton.
– A világ lassan kezd magához térni abból a sokkból, amit Donald Trump győzelme okozott. Már a magyarázatok magyarázatai is megszülettek a témában. Úgy hallottam, ön azok közé tartozik, akiket meglepett Trump diadala. Mi az ön magyarázata minderre?
– Az eredmény teljesen váratlan és sokkoló volt. Az emberek többsége még most is csak próbálja megérteni, mindez miért történhetett. Az igazság az, hogy mindenki tévedett: a média, az elemzők, a politikusok. És akkor még nem is beszéltünk az egész elavult, régimódi, rossz elektori rendszerről, amely lehetővé tette, hogy bár Hillary Clinton csaknem 2 millióval több szavazatot kapott, mint Trump, mégis veszített. Szóval mindannyiunknak van mit tennünk ebben az ügyben. A másik ok Trump abszolút dominanciája a közösségi médiában, amely lehetővé tette számára, hogy gyakorlatilag ellenőrizetlen hazugságokkal bombázza a publikumot. A kampány bebizonyította, hogy a közösségi média már a hagyományos újságírás fölé nőtt, és szinte megfojtotta azt. Remélem, hogy ez bár viharos, de elég rövid fejezete lesz az amerikai történelemnek, és négy év múlva az emberek majd a fejükhöz kapnak, és azt mondják: „Úristen, mire gondoltunk, amikor megválasztottuk ezt az embert?!” Szóval ma még úgy gondolom, hogy ez az egész sokkoló, de remélem, túlélhető.
– Európából nézve Trump – hogy is fogalmazzak? – különös, excentrikus figura. Úgy tűnt, politikai tapasztalatlanságát kiválóan ellensúlyozta mindent elsöprő médiajelenlétével.
– Trump valóságos televíziós celebritás, és a média ennek megfelelően foglalkozik vele. Tulajdonképpen erre az erősen megkérdőjelezhető ingyen médiára építette az egész választási kampányát. Minden reklámszünetben őt adták, a csapból is ő folyt, akármilyen ostobaságokat is beszélt. Trump felháborító karakter, de talán éppen ezért az emberek nem bírnak ellenállni annak, hogy őt nézzék. Olyan, mint egy hatalmas vonatbaleset: tudjuk, hogy szörnyű, de azért megnézzük.
– A tévében valóban szörnyű személyiségnek hat, de mennyit tudnak róla valójában az amerikaiak?
– Donald Trumpnak semmiféle politikai háttere nincs és nem is volt. Úgy tűnik, nem áll érdekében, hogy bárkin is segítsen, kizárólag saját magán. Szinte minden, az eddigi elnökjelöltekre vonatkozó szabályt felrúgott. Még azt sem tudjuk pontosan, mennyire gazdag, hiszen nem mutatta be a vagyonnyilatkozatát, amelyet eddig minden jelölt megtett.
– Ön kiváló újságíró, közismert demokrata, az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb külpolitikusának, Richard Holbrooknak volt a felesége. És mint ilyen, nyilván az átlagembernél jobban belelát a Demokrata Párt belső életébe. Ez a választási vereség milyen hatással lehet a pártra nézve?
– A Demokrata Pártnak, akárcsak mindannyiunknak, szembe kell néznie önmagával. Számot kell adnia arról, hogyan fordulhatott elő, hogy az amerikaiak egy ennyire képzetlen, a politikai életben járatlan embert válasszanak meg elnöküknek. Az amerikaiak nagyon nagy része érezhette úgy, hogy a politikusok, és általában „a politika” nem törődik vele. Vagyis a szavazatok többsége valódi „protest vote” (ellenszavazat) volt. Ez nem annyira Trumpról szólt, hanem arról, hogy sokan érzik úgy, ők a globalizáció vesztesei, és nincs, aki megvédje őket.
– Pedig a demokraták hagyományosan a „vesztesek”, a kisebbségek érdekeit képviselik…
– Úgy látszik, nem elég jól. Vagy ha igen, akkor kiderült, hogy több a vesztes, mint amennyit gondoltak. Vagy máshol vannak, mint ahol gondolták.
– Egy amerikai mondás szerint, ha csak a nők szavaznának, akkor mindig demokrata elnöke lenne az Egyesült Államoknak. Ehhez képest az amerikai lányok és asszonyok 42 százaléka Trumpra szavazott. Miért?
– A demokraták jelöltje, Hillary Clinton most is megkapta a hagyományos női voksokat: az afroamerikai nők 94 százaléka, a latinok 67 százaléka szavazott rá. De – és ez jelentős változás az elmúlt évekhez képest – a közepesen iskolázott vagy iskolázatlan fehér nők 62 százaléka ellene szavazott. Azt gondolom, a nők, különösen az idősebb nők többsége még ma is nehezen tudja elképzelni, hogy egy nő üljön az elnöki székbe. Bár most volt esélyes női jelöltünk, felmérések szerint az amerikai férfiak és nők többségében még mindig van némi ellenállás egy női elnökkel kapcsolatban. Hillary lehetett volna az első, aki megtöri ezt. Neki most nem sikerült, de a következő jelöltnek – remélem – sikerülni fog.
– Susan Sarandon, az Oscar-díjas színésznő azt mondta egy interjúban, amikor arról kérdezték, örül-e, hogy női elnöke lehet az Államoknak, hogy „ő nem a vaginájával szavaz”.
– Igen, de ezzel nem általában a női jelöltek ellen beszélt, hanem Hillary ellen, aki sok egyébként demokrata szavazó szerint sem volt a megfelelő jelölt. Azt mondta: inkább szavaz az esélytelen zöldpárti Jill Steinre, aki egyébként szintén nő. Ez a mostani választás azt mutatta meg, hogy az emberek nem feltétlenül szavaznak nemi, faji vagy szociális státuszuk szerint, ahogy azt korábban megszoktuk. Sokkal bonyolultabb a helyzet.
– Ön egy egész könyvet szentelt korábban Amerika legbefolyásosabb asszonyainak, a first ladyknek. Mit gondol, mekkora szerepe lehet Melania Trumpnak a most következő elnöki ciklusban?
– A first ladyk szerepe bonyolult kérdés. Minden elnöki pár más és más. Abban azonban szinte biztos vagyok, hogy Melania Trumpnak semmilyen komoly politikai szerepe nem lesz. Hatása persze valószínűleg lesz a következő négy évre, de inkább csak a divat világában.
– Mit gondol, mennyiben változnak az amerikai–magyar kapcsolatok a következő négy évben? Teljesülnek-e a magyar miniszterelnök reményei a két ország politikai kapcsolatainak rendezéséről?
– Nem hinném, hogy Mr. Trump akár csak egyetlen percet is gondolkozott volna ezekről a kapcsolatokról. Fogalma sincs Európáról, a történelemről vagy a kultúráról általában. Magyarország közel sincs annak a listának a tetején, ami őt foglalkoztatja. Ő egy üzletember, és talán nem is a „jobb” fajtából való. A saját brandjét, a nevét árulja. Üzleti tevékenységét csődök és perek kísérik. Épp a napokban került nyilvánosságra egy 25 millió dolláros csalás, amely a nevéhez fűződik. Ahogy mondtam: teljességgel alkalmatlan erre a feladatra, és megválasztása őt éppen annyira meglepte, mint az amerikaiakat. Egy tehetséges, de demagóg szónok, híján minden állandó értéknek. Volt ő már demokrata, most republikánus. Kiállt a nők abortuszhoz való joga mellett, most meg ugyanezért büntetné őket. Egy hit nélküli opportunista. Amerikában példa nélküli az ilyen elnök. Európában és Afrikában viszont már nem egyet láthattunk belőlük.
Kati Marton
író, újságíró. Marton Katiként született Budapesten, 1949-ben. Újságíró szüleivel 1956 után hagyták el az országot. Dolgozott az ABC Newsnál, a Nemzeti Rádiónál, írt cikkeket a többi között a The Washington Postnak, a The New Yorkernek és a Newsweeknek. Csaknem egy tucat történeti vagy életrajzi tárgyú könyv szerzője. Könyvei magyarul is megjelennek, rendszeresen dedikál Magyarországon.
Legutóbbi könyve, A kém – a Rajk-per titkos amerikai koronatanúja idén jelent meg. Két gyermeke (Elisabeth és Christopher Jennings) első férjétől, a világhírű televíziós újságírótól, Peter Jenningstől született. Második férje Richard Holbrooke üzletember és diplomata volt. Ő hozta tető alá a délszláv háborút lezáró Daytoni békemegállapodást. Jól beszél magyarul, de írásban inkább az angolt választja. Ezt az interjút is angolul készítettük vele, írásban.
„Az egyik legpozitívabb first lady szerintem Nancy Reagan volt. Neki igen nagy szerepe volt abban, hogy Ronald Reagan véget vetett a hidegháborúnak Kelet-Nyugat közt és a peresztrojka és glasznoszty támogatása mellé állt. Nancy férje legfontosabb feladatának tekintette a béketeremtést, és igen keményen dolgozott férje meggyőzésén, hogy kiegyezzen a szovjetekkel (akiket a Gonosz Birodalmának hívott Ronald). (…) Hillary Clinton first ladyként szereplése elsősorban későbbi politikai karrierjének építése szempontjából volt érdekes. Az egészségügyi reform irányításának vezetése a férje kormányában olyan félresikerült próbálkozás volt, amit nem is tudott teljesen helyrehozni. Azért ebből a fiaskóból úgy sikerült kilábalnia, hogy a hagyományos first lady szerepéhez tért vissza, és végül is az egészségügyi reform kudarca vezette arra, hogy New Yorkban a szenátori posztért induljon harcba, és végül is szenátor legyen.”
(Részletek a www.konyv7.hu interjújából Kati Marton a Titkos hatalom – avagy amikor az elnök felesége beleszól a történelembe című könyvéről)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
