Dán felmérés szerint az egészséges populáció átlagos spermaszáma 1938 és 1990 között 113 millió/milliliterről 66 millióra esett vissza. A csökkenést egy francia kutatás is alátámasztja; eszerint is az utóbbi harminc évben jelentősen csökkent az egy milliliterben mért „normális” ivarsejtszám. Ma már az orvostudomány azzal is megelégszik, ha ez az adat eléri a 15 milliót.

Kérdéses: meddig csökkenthető ez az érték, hogy még nemzőképességről beszélhessünk? Ilyen változások láttán nem lehet azon csodálkozni, hogy egyre nagyobb az igény a még egészséges ivarsejtek tárolására, mondván, soha nem lehet tudni…

És donorok is szükségesek, akik felajánlják életképes spermiumukat. Olyanoknak, akiknek nincs más lehetőségük a gyermekvállalásra.

Bármily hihetetlen, egy olasz kutató már a 18. szá­zadban kísérletet tett spermafagyasztásra – fejlett esz­közök híján a hóban. Mert csakis fagyasztással érhető el, hogy a későbbiekben hasznosítható legyen az ivarsejt. Hamarosan felvetődött a spermabank ötlete is, kifejezetten inszemináció céljára. Ennek az eljárásnak a során egy egészséges nő méhüregébe vagy közvetlenül a petevezetékébe juttatják a spermiumokat, hogy azok megtermékenyítsék a petesejtet. Az első inszeminációt 1790-ben végezték el Skóciában, egy vászonkereskedő feleségén, a férj ondójával, sikeresen.

A 20. század egyértelműen igazolta, hogy az emberi spermium jól tűri a fagyasztást, genetikai változást nem okoz. Az első lefagyasztott, majd felengedett spermiummal előidézett terhesség az USA-ban történt 1953-ban. A hivatalos bejelentéssel közel egy évtizedet kellett várni, mert akkor még a donorinszemináció ellentétes volt a közerkölccsel és a morállal”.

Aztán fölgyorsultak az események: 1977-ben két amerikai orvos megalapította az első spermabankot. A kiindulási koncepció egyszerű volt: mindazon férfiak, akik olyan terápiás vagy műtéti beavatkozásra vártak, ami veszélyeztette a nemzőképességüket, lehetőséget kaptak ondójuk lefagyasztására és tárolására. A törvényi könnyítéssel élve egyre több nőgyógyász kezelt terméketlen párokat úgy, hogy friss ondót használt in­szeminációra. A valódi áttörés éve 1985 volt, amikor felfedezték korunk pestisét, az AIDS-t. Ezután csak fagyasztott ondót lehetett használni, előzetesen hat hónapig tárolni kellett.

Magyarországon a Krio Intézet 1998-as alapításáig nem volt hagyománya a spermabanknak. Az intézet, hasonlóan kaliforniai elődjéhez, először a saját célra történő bértárolást végezte. Két év múlva hozzákezdtek a donorbanki tevékenység kiépítéséhez.

– Indulásunk után nem sokkal egy országos hetilapban és a közszolgálati tévében is hirdetni szerettük volna magunkat, de elzárkóztak tőlünk. Még a szó kiejtése is szentségtörésnek számított – idézi az alig tíz évvel ezelőtti eseményeket Balogh István, az intézet orvos vezérigazgatója. Azóta sok minden megváltozott. Ma már más megítélés alá esik a szolgáltatás. – Tudomásul kell venni, hogy a férfiak spermaképe folyamatosan romlik. Ezt leginkább olyan tényezők befolyásolják, amelyek ellen szinte tehetetlenek vagyunk. Első helyen állnak a környezeti ártalmak. Fűben, fában, vízben, levegőben tobzódnak a káros anyagok; a mérgezőanyagok, a sugárzás és a tengerszint feletti magasság mind hatnak a spermaképződésre. A stressz is rengeteget árt a nemzőképességnek, ahogy számos betegség is. De sokszor éppen a betegség kezelésére adott gyógyszer a ludas, például az ártalmatlannak hitt antibiotikumok. A genetikai tényezők ellen sincs orvosság.

A spermabankok egyrészt az ügyfelek saját céljára fagyasztott mintákat őriznek, másrészt donorokat gyűjtenek, akik meddő házaspárok és egyedülálló nők részére ajánlják fel ivarsejtjeiket. A donorok nyilvántartása hazánkban teljesen anonim. A Krio Intézetnél számok rejtik őket, az adományozóról 30-40 adat tudható meg. A külső jegyek mellett a dossziék utalnak az iskolai végzettségre, a foglalkozásra, a vércsoportra és a vallási hovatartozásra. Elég nehéz a választás, amikor az ember elé odanyomnak egy fénymásolt papírt, és az egyszerű ábrákat böngészve el kell dönteni, hogy milyen „apajelöltet” szeretne? A párok legfőbb szempontja az, hogy a donor a nevelő apára emlékeztessen.

– Jött egyszer egy vendéglős házaspár, azt kérték, hogy a donor is vendéglős legyen. Hiába mondtuk, nem örökölhető genetikailag, hogy kiből mi lesz, ragaszkodtak hozzá. Éppen volt egy ilyen donorunk, sikerült – meséli Balogh István mosolyogva. Előfordult, hogy valaki fekete apát szeretett volna. Ha az intézetben épp nincs megfelelő donor, akkor Dániából hozatnak. Ott van Európa legnagyobb spermabankja.

Több kritériumnak meg kell felelni ahhoz, hogy valaki donor lehessen. Csak 18 és 35 év közötti férfiak jelentkezhetnek. Először úgynevezett spermaanalízisen esnek át, aztán következik az orvosi vizsgálat, a virológiai, majd a genetikai szűrés, és végül a pszicholó­giai vizsgálat. Ezután hat hónapig lefagyasztott állapotban, karanténban tartják az ivarsejteket. Ha ezután is alkalmasnak bizonyulnak, akkor kerülnek a katalógusba.

– Tíz emberből egy felel meg minden feltételnek. 2000-ben még a jelentkezők 25 százaléka alkalmasnak bizonyult – teszi hozzá az igazgató, ezzel is alátámasztva a negatív tendenciát. Főleg egyetemisták jelentkeznek donornak, és leginkább őket kapacitálják világszerte. A fiatalok főleg a pénzért vállalják. Évente mintegy 400-an jelentkeznek, a donor egy-egy alkalommal 15 ezer forintot kap.

Magyarországon legfeljebb négyszer lehet „apa” egy donor. A névtelenség sok esetben mindkét fél számára védelmet jelent: egyrészt a meddő párok többsége szívesebben fogad el „személytelen” segítséget – adományt egy kicsiny fiolában –, másrészt a donornak sem kell attól tartania, hogy tizennyolc-húsz év múlva felkeresi majd egy fiatal, aki édesapjának szólítja.

Leginkább meddő párok élnek a lehetőséggel, mert azt szeretnék, legalább „félig” – anyai oldalról – legyen az övék a gyerek. Csak 2005-től van törvény adta lehetőség arra, hogy egyedülálló nő is kérhet donort, ha gyereket szeretne. Ők főleg budapesti, magasan kvalifikált, 35 év feletti nők. Egyelőre tíz százalék alatt van az arányuk.

– Sokáig kísérleteztünk, hogy saját gyerekünk legyen. Végül öt évvel ezelőtt örökbe fogadtunk egy pár hónapos kislányt. Úgy neveljük, mintha a sajátunk lenne – meséli a 40 éves Enikő. – Szeretném megélni az anyaság örömét, ezért fordultunk spermabankhoz.

Még a szüleik sem tudják, hogy donorral próbálkoznak. Ez kettőjük titka. – Azt akarjuk, hogy a szüleink önfeledten szeressék majd az unokájukat, ne legyen bennük semmi ellenérzés – indokolja Enikő a titkolózást.

A Krio Intézetet évente 300-400 meddő pár keresi föl. Az intézetnek jó kapcsolata van a meddőségi központokkal, de hogy hány donoros baba jön a világra, arról nincsenek adatok. Hiszen a legtöbb pár a spermabankot hátrahagyva visszatér a meddőségi központba, majd a beavatkozás elvégzése után a nőgyógyászához, és ugyanúgy hordja ki a gyermekét, mint bármelyik nő. Az átlagot tekintve jobb képességűek azok a gyerekek, akik donortól fogantak, mert az apa számtalan olyan szűrőn megy át, ami egy egészséges házaspárnál elképzelhetetlen. Egy hazai donor ivarsejtjeiért 46 ezer, külföldiéért pedig 56 ezer forintot kell fizetni.

Azok, akik saját célra fagyasztatnak le ivarsejtet, a legkülönfélébb okok miatt döntenek így. Évente közel 300 férfi tart erre igényt.

– Én már semmin sem csodálkozom – mondja Imre Emese laboratóriumi vezető, biológus. Nem egyedi eset, hogy férfiak megváltoztatják a nemüket, és mielőtt nővé operálják őket, lefagyasztatják az ivarsejtjüket. Persze a legtöbben súlyos betegség vagy kemoterápiás kezelés miatt keresnek föl bennünket. Az sem ritka, hogy egy férfinak veszélyes a foglalkozása, és ezért igényli a szolgáltatásunkat. A bértárolásért évente 15 ezer forintot kell fizetni, és korlátlan ideig lehet igénybe venni. A mínusz 150–196 fokon tartott ivarsejtek bármikor felhasználhatók.

„Sokasodjatok és szaporodjatok” – azt gondolom, ma már nincs benne semmi rendkívüli, ha valaki spermabank igénybevételével képes eleget tenni az utódnemzés ősi vágyának. Eszembe jutnak Enikő szavai: – Sok ismerős azt kérdezte korábban, miért nem válok el, ha a férjem miatt nem lehet gyerekem. Ez soha nem jutott eszembe. Már nem várom el, hogy megértsék a döntésünket azok, akiknek „simán” megadatik a gyermekáldás. Fogalmuk sincs a hányattatá­sainkról. Inkább titkolózunk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!