Túlélni a tanévkezdést

Bár a tavalyihoz képest talán egy kicsit könnyebb, de még mindig fényévekre van az ideálistól – nagyjából így értékelhető az idei tanévkezdés. Meg nem érkező tankönyvek, leálló e-naplók, bizonytalan finanszírozási rendszer, a jövő miatt aggódó pedagógusok – még a szeptember elseje előtti hétvégén is bőven volt ok az aggodalomra. Iskolánként változó, hogy milyen problémákkal szembesültek a dolgozók, de akadálymentesen sehol sem kezdődik meg a tanítás.

A mindenkit leginkább érdeklő kérdés most természetesen az: odaérnek-e időben a tankönyvek az iskolákba vagy sem. Hogy a csomagok kiszállításáért felelős Kello Könyvtárellátó Nonprofit Kft. sem teljesen bízott a végső sikerben, azt talán az is bizonyítja, hogy még a közmunkások, a postások, sőt a rendőrség segítségét is kérték – így péntekre a tankönyvek 96 százalékát sikeresen célba juttatták. Mármint a diákok számára szükséges könyveket, mert a pedagógusok több iskolában sem kapták meg oktatási segédanyagaikat. Sok tanárral beszélgettünk, hogy megtudjuk, mire számítanak az idei tanévben. A helyzetet jól jellemzi, hogy senki nem merte a nevét adni a véleményéhez.

„Egészen pontosan augusztus 21-én tette elérhetővé az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) az új tankönyvekhez kapcsolódó tanmeneteit. Persze ilyet tud írni a pedagógus is, kell is neki, már ha van miből. De ennyi idő alatt…
Arról nem is beszélve, hogy ugyan a diákok számára valóban megérkezett már az egységcsomag, mi még nem kaptuk meg a sajátunkat, így bár elképzelésünk lehet arról, mit fogunk a jövő héten csinálni az órákon, valójában azért vannak kétségeim.”

A nagy kapkodás okait csak sejteni lehet, mindenesetre a Kello igyekszik hárítani: nyilvánosságra hozta, mely beszállítóktól nem kapták meg ők maguk sem a tankönyveket. A probléma valódi oka a sietség lehet, hiszen a kísérleti tankönyvek megírására rettentően kevés idő állt rendelkezésre, sokan voltak, akik időben figyelmeztettek: ebből csúszás lesz. Hát, lett is. Van azért kedvező fejlemény is, mégpedig az OFI nyitottsága: a kísérleti tankönyvek letölthetőek a honlapjukról, így bárki szabadon böngészhet bennük, a problémákat jelezheti, a tankönyvekben található esetleges hibákat pedig „menet közben” is lehet javítani. Tegyük azért hozzá: bár szépen hangzik az OFI ígérete, kérdés, hogyan lehet kijavítani azokat a tankönyveket, amelyek (jó esetben) hétfőn a diákok kezében lesznek.

„Érdemes lapozgatni ezeket az új tankönyveket. Az irodalomtankönyvben például éppúgy megjelenik a vallás, mint az erkölcstanéban, ráadásul ott az 5. és a 6. évfolyam is kap minimum egy fejezetnyit a témából. Dicséretes, ha a klasszikusok mellett megjelennek a modern kor, vagyis napjaink kiemelkedő szerzői is, de például Szőcs Géza volt államtitkárt nem biztos, hogy már most be kell vezetni az egyetemes kánonba” – mondta el egy középiskolai irodalomtanár.

De nem csak a tankönyvekkel volt baj, néhány nappal a tanítás megkezdése előtt több száz iskolában leállt az e-napló rendszer is. Emiatt a diákok adatait nem sikerül időben rögzíteni, laikusnak sem nehéz elképzelni, mekkora gond is ez pár nappal a tanév kezdete előtt. Van olyan iskola, ahol a tanárok azt az utasítást kapták, hogy papíron vezessék a naplót (igazi, „kézzel fogható” már nincs), aztán, amikor majd lehet, átvezethetik az adatokat, jegyeket az e-naplókba, ellenőrzőkbe. És ez csak egy kis szelete a szervezetlenség miatti pluszfeladatoknak, miközben még folynak a javító- és osztályozóvizsgák, szintfelmérők, és a bukott diákokat is ezen a héten vizsgáztatták.

„Pár nappal a tanévkezdés előtt nincs még végleges osztálynévsorom, van, aki még mindig nem biztos, hogy hozzám fog járni. De ez a kisebbik gond, órarend sincs, ugyanis, mert a tantestület névsora sem végleges, nem sikerült minden, nyáron megüresedett állást betölteni. Ettől eltekintve viszont jobb a helyzet a tavalyinál, mivel idén legalább jogszabályi változások nincsenek, így nem kell kapkodva bemagolnunk, mit lehet és hogyan csinálni” – fejezetek egy általános iskolai tanár tanévkezdés előtti napjaiból.

Ami viszont szinte minden pedagógus számára a legnagyobb kérdés: mi lesz az életpályamodell következő lépése? Bár lehetne örülni is ebből a szempontból az idei tanévnek, hiszen a besorolásoknak köszönhetően várhatóan sokak fizetése emelkedik majd, ám ehhez el kell készíteni a portfóliókat (ami nem kevés időt és energiát von el a pedagógusok életéből), emellett jóformán semmit sem tudnak arról, kik és milyen szempontok alapján értékelik majd a munkájukat. Márpedig az ellenőrzés 2015-ben megkezdődik.

„Mindenki aggódik, hogyan fog kinézni a tanfelügyeleti rendszer, miközben a portfóliókkal van elfoglalva a tanárok körülbelül harmada. Igaz, a novemberi leadás már egyszerűsített formában zajlik, de még így is nehéz minden követelménynek megfelelni. Emellett pedig mindenkiben ott a félsz, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül a besorolás, és nem kerül feljebb a minősítési rendszerben” – hallottuk egy másik pedagógustól.

Ha mindez nem lenne elég, sok helyen bizonytalan az is, miből és hogyan gazdálkodhatnak majd az iskolák. Továbbra sem zökkenőmentes az együttműködés az intézmények és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) között: a KLIK merev szabályozási rendszerében az egyéni problémák megoldása sokszor rengeteg időt vesz igénybe. Ez a gyakorlatban valahogy így néz ki egy fővárosi középiskolában: „Minden egyes beszerzést, bármilyen eszköz megvételét a KLIK-en keresztül kell intézni, ami nem elég rugalmas, másrészt néha egyszerűen azt mondják, hogy nincs pénzük, így nem is tudnak adni. Az iskola finanszírozási rendszere kész katasztrófa. Papír a nyomtatóban nincs, igaz, tinta sincs, de talán a hónap végére lesz. A gólyatáborokhoz semmilyen kisegítő pénzt nem kaptunk.”

És ha már KLIK: a szakképzési rendszer helyzete is egyre bizonytalanabb. Akár nyílt kritikának is felfogható a bejelentés, miszerint több száz szakiskolát is elvehetnek a Klebelsberg Központtól. A Nemzetgazdasági Minisztérium közölte, hogy munkacsoportot hoznak létre, amely a szakképzésben részt vevő tanulók létszámának növelésének, valamint az ehhez szükséges irányítási rend megteremtésének lehetőségeit vizsgálja majd. A zűrzavar elérte tehát a szakiskolákat is. Csak egy példa: a mezőhegyesi szakiskola és diákotthona nem került át időben a Földművelésügyi Minisztériumhoz, így a 2014/2015-ös tanévben már nem iskolázhattak be diákokat mezőgazdasági gépész szakra, lovászképzésre viszont igen. „Ez a lebegtetett helyzet nemcsak a szakiskolának, de az országnak is hátrányos” – fogalmazott nyílt levelében Mezőhegyes polgármestere. A sor pedig még hosszan folytatható, ahány intézmény, annyi egyéni probléma…

Nem nevezhető tehát egyáltalán zökkenőmentesnek az idei tanévkezdés sem, pedig a rendszer már több mint egy éve felállt. Az azonban bizonyos, hogy mindettől függetlenül hétfőn reggel diák és tanár számára is becsöngetnek.

Alig lehet kitörni

A legutolsó PISA-jelentés, illetve a tavalyi országos kompetenciamérés (OKM) adatai is bizonyítják, egyre nőnek az egyenlőtlenségek a közoktatásban. Vagyis az, hogy ki hova, milyen iskolába jár, alapvetően meghatározza, merre tud (ha egyáltalán tud) tovább lépni. A PISA-felmérésből kiderült, hogy Magyarország világviszonylatban is a sor végén kullog, ha azt vizsgáljuk, jelent-e az oktatás kitörési lehetőséget a szegénységből. A számok és adatok évek óta arról tudósítanak, hogy az oktatási rendszerünk újratermeli a társadalmi különbségeket. A 2013-as OKM is felhívta a figyelmet például a nyolcosztályos gimnáziumok és a szakiskolák közti ordító különbségekre éppúgy, mint arra, hogy a lányok hátrányosabb helyzetben vannak a hazai közoktatásban a fiúknál, és hogy a legrosszabb szociális helyzetű tanulók hátránya egyre fokozódik. Gimnázium vagy szakiskola, fiú vagy lány, gazdag vagy szegény – nálunk már az iskolapadban eldől a gyerekek sorsa.

„A jobb társadalmi helyzetben lévők jobb eredményeket érnek el a teszteken, míg azok, akiknek a családja gazdasági vagy társadalmi szempontból hátrányos helyzetben vannak, rosszabbakat. Ez jelenleg a legnagyobb probléma az oktatásban” – magyarázta lapunknak Nahalka István oktatáskutató, aki rámutatott arra is, az OECD-országok közt Magyarország rendre a legszélsőségesebb eredményeket produkálja, vagyis az esélyegyenlőtlenség hazánkban óriási. A szakértő szerint ugyan a jelenlegi diákok helyzetét nem lehet a jelenlegi kormány intézkedéseinek számlájára írni, hiszen korábban kerültek be az iskolába, mint ahogy a köznevelési reform megkezdődött, ám úgy véli, hogy a változások a jövőben tovább mélyíthetik a szakadékot az egyes társadalmi rétegek gyermekei között.

„A centralizálás egyértelműen hátráltatja az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének lehetőségeit. Már az, hogy minden gyermek számára egységes és részletesen előíró tantervek szerint kell tanítani, jelentősen rontja a helyzetet. Hiszen a pedagógia lényege az lenne, hogy minden gyermek egyéni képességeihez, igényeihez mérten tudjon fejlődni. Az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének alapfeltétele, hogy személyessé tudjuk-e tenni az oktatást, ki tudjuk-e használni a gyermek sajátos erősségeit azokban a dolgokban, amikben ő igazán jó. Ebben a rendszerben ez lehetetlen, hiszen olyan erősen le van szabályozva, hogy miből mennyit és hogyan kell tanítani, hogy az egyéni igények teljesen elvesznek. Nagyon erősen korlátozott a pedagógusok mozgástere ebben a kérdésben” – mutatott rá a legfőbb problémára Nahalka István. A központosítás tehát rossz irány, ami a továbbiakban beláthatatlan problémákat okozhat. Még tovább nő az a tanulói réteg – vélte a szakértő –, amelyik úgy kerül ki az iskolából, hogy nem tanul meg tanulni sem – ma nagyjából 20 százalék körül lehet az arányuk.

Ez viszont rontja az esélyeiket a munkaerőpiacon is, hiszen ők nem lesznek képesek alkalmazkodni munkahelyükön az esetleges változásokhoz, ezért sebezhetővé válnak. De nő majd a korai iskolaelhagyók aránya is, miközben az uniós törekvések ennek épp az ellenkezőjét szorgalmazzák. Ma nagyjából 12 százaléka a tanulóknak ebbe a körbe tartozik, 10 százalékra kellene csökkenteni az arányukat, ám ez aligha fog sikerülni. Már csak a tankötelezettség korhatárának lecsökkentése miatt sem, ami szintén az esélyegyenlőtlenségeket tovább rontó intézkedése volt a kormánynak. De ugyanitt lehet említeni a szakképzési rendszer szétzilálását is, ahol a gyerekek általános képzésben alig vesznek részt, így versenyképességük gyakorlatilag egyáltalán nem lesz, mire befejezik az iskolát, alacsony tudásszintjük miatt végletesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

„Azt mondja a kormány, hogy éppen a centralizálás az, ami megoldja az esélyegyenlőtlenség problémáját az oktatásban, hiszen egyenlő feltételeket teremt minden gyerek számára. Mi, legalábbis a szakértők egy része, azt mondjuk, hogy éppen így nem lehet megoldani ezt a gondot, mivel képtelenség csökkenteni az egyenlőtlenségeket, ha nem figyelhetünk oda a gyerekek igényeire. És hogy akkor mi a központosítás célja? Mondják, hogy a kormány a társadalom elbutítására törekszik. Én nem tudom, hogy ez így van-e, ám az biztos, hogy a közoktatás ma ebbe az irányba tart” – fogalmazott a kutató.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!