Túlélni a válságot

– Hogy érzi magát az új szerepkörében?

– Nagyon élvezem. Jövök-megyek egész nap, beszélgetek, tárgyalok, sajtótájékoztatót tartok. Már a könyvhét központi rendezvényterületén, a Vörösmarty tér bódésorainak építésénél ott voltam, ha vita alakult ki a vendéglátósok és a könyvárusok helyigénye kapcsán, igyekeztem lenyugtatni a kedélyeket, és megoldást találni.

– Sikeres íróként mi motiválta, hogy elfogadja a patinás, 222 éve alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatói posztját, ráadásul egy nagyon is mozgalmas, válságos időszakban?

– El akartam szakadni az íróasztalomtól – legalábbis a nap egy időszakára. Olyan pluszfeladatot kerestem, ami kifejezetten üdítő, jóleső foglalatosság egy ismerős – de nem fiktív – világban: a könyvek és kiadók végül is az én hazám. Ez a munka egészen más kreativitást igényel, mint az írás. Régebben, míg egyetemen tanítottam, mindig azt éreztem, hogy az oktatás, ahol szintén nagyon oda kell tennie magát az embernek, az írástól veszi el az energiámat. A tárcaírással is azért hagytam fel egy ideje, mert az új regényem megírására szerettem volna koncentrálni, ráadásul, amit el akartam mondani közéletipolitikai témában, azt megtettem, ezt reprezentálja a gyűjteményes Mindentől keletre – avagy román kém a Weiss-családban című kötet (melyben a Vasárnapi Híreknek írt tárcák is szerepelnek, itt találja összegyűjtve– szerk.). És hát a könyvhetet megnyitni igazi álommunka – gyerekkoromtól alapvető élményem, hogy a könyvhéten vásárolt olvasmányokkal tömött szatyorral tartok hazafelé. Van ennek valami varázsa. Ráadásul érdemben beleszólhatok az egyesülés másik két rendezvénye  – a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és a Frankfurti Könyvvásár magyar standja – programjának  alakításába is. Már most az októberi németországi magyar jelenlét részleteit tervezzük, jövőre pedig számos újítással készülök a könyvfesztiválra és könyvhétre, amivel még közelebbivé, üdébbé tehetjük az olvasóközönség számára a rendezvényeket.

– A szervezet elnökségében ott ülnek a nagy kiadók és terjesztők erős emberei, lesz lehetősége valóra váltani a terveit, nem csak egy ismert és elismert írót akartak az egyesülés arcának?

– Azt látom, hogy a sokféle értékszemléletű és politikai hovatartozású kiadóvezetők és könyvterjesztők valódi érvekkel vitatkoznak egymással, melynek végeredménye egy vállalható konszenzus, ami alapján az elnökség stratégiai döntéseket hoz – ezek végrehajtása az én feladatom. Miközben érzékelem, hogy nagyon is számítanak rám, várják az ötleteimet.

– Szenvedélyes, szókimondó embernek ismertem meg, aki nem kertel, az érdekvédelmi szervezet igazgatójaként viszont jelentős diplomáciai érzékkel kell bírnia. Vissza kell majd fojtania a temperamentumát?

– Ezek után is hangot adok majd a véleményemnek, ha úgy érzem, szükséges. Az MKKE-beli feladatom azonban nem politikai, hanem nagyon is szakmai természetű. Különféle emberek érdekeit kell képviselnem, akiket a könyvkultúra szeretete köt össze.

– Sokan közülük egészségtelennek tartják a hazai könyvpiaci helyzetet, mert a nagy könyvkereskedő hálózatok (Líra, Libri–Bookline, nem sokkal ezelőttig az Alexandra) maguk alá vonták, megvásárolták a könyvkiadókat, és így gyakorlatilag ők uralják a könyvkiadást is, csakúgy, ahogy megszabják az 50-60%-os terjesztői díjakat?

– Ebben a kérdésben egyelőre nem látom az elmozdulás lehetőségét. Ez egy öröklött struktúra, magyar sajátság, amivel együtt kell tudni élni. Máshol, ahol jobban funkcionál a piacgazdaság, kiegyensúlyozottabban, tagoltabban működik mindez. Ugyanakkor nem érzem, hogy a magyar modell a könyvek minőségének akadálya lenne. A nagy konglomerátumoknak is elemi érdeke, hogy sokszínű legyen a könyvkínálat, de az MKKE által képviselt, saját arculattal bíró kis és független kiadók garantálják az igazi sokszínűséget, ezért is különösen fontos, hogy ezt a válságot túléljék.

– A válságot, amit a Matyi Dezső által vezetett Alexandra-birodalom csődje okozott. Az MKKE feljelentést is tett az Alexandra-bolthálózatot ellátó nagykereskedő Könyvbazár Kft. és a könyvesboltokat üzemeltető Rainbow Üzletlánc Kft.  ellen. Mi várható az ügyben?

– Remélhetően minél előbb felderíti a nyomozóhatóság, hová és hogyan tűnt el az a több milliárd forint, amit a cégek nem fizettek ki, illetve hogyan váltak köddé könyvkészletek, amelyekkel nem tudtak elszámolni a könyvkiadók felé – azzal együtt, hogy ki a felelős mindezért.

– 2014-ben az MKKE hozzájárulásával kapott haladékot Matyi Dezső, hogy rendezze az akkor is már jelentős adósságait és konszolidálja a cégeit.

– A könyvforgalom majdnem 40 százaléka felett rendelkezett akkor az Alexandra. Szerzőként és könyveim kiadójának vezetője elbeszéléseiből napi szinten értesültem arról, mekkora kockázatot kellett vállalnia hónapról hónapra, évről évre a kiadóknak, mert az Alexandra már megint nem fizetett, vagy csak jelentős késéssel, de nem lehetett megtenni, hogy nem ad nekik könyveket a kiadó, mert hiszen a boltjaikon keresztül lehetett eljutni a vásárlókhoz. Az MKKE akkor konszenzus alapján bizalmat szavazott a cégnek, mert mindenki érdekelt volt abban, hogy elkerülje az összeomlást. De nem is tűnt valószínűnek, hogy  ez megtörténhet, hogy egy ekkora hálózat bedőlhet – nem hazárdjáték volt, hanem racionális számítás a döntés mögött. Hogy aztán hogyan történt meg mégis, azt a nyomozás feltehetően kideríti.

– De hogy addig is kikerüljön a csávából a könyvszakma, az MKKE hat pontból álló törvénymódosítási javaslatcsomagot juttatott el a miniszterelnökhöz még márciusban, mindeddig válaszra sem méltatták a szervezetet.

– Pedig ezek egyenként is, egymással kombinálva is nagyon jó ötletek, kézenfekvő megoldások lennének. Rengeteg nyugat-európai példa van arra, hogy az állam a támogatásával megkönnyítheti a dolgát azoknak, akiknek napi  létszükséglet vagy munkaeszköza könyv. Olaszországban például a tinédzsereket serkentik könyvvásárlásra utalvánnyal. De fura az is, hogy a tao-pénzekkel sportot, színházat, filmeket lehet támogatni, a minőségi magyar irodalom kiadását meg nem.

– Nem tartanak attól, hogy mindezekért cserébe megnőhet az állami befolyás?

– Ilyen kis nemzeti kultúra nem képes állami szerepvállalás nélkül, pusztán a piacból felépülni. Lexikonok, albumok, verseskötetek, tudományos kiadványok, első kötetes szerzők művei állami támogatás nélkül csak biztos veszteséggel tudnak megjelenni. Ráadásul az Alexandra-csőddel most iszonyú sok pénz kikerül a rendszerből. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állam direkt módon beleszólna, mi jelenjen meg, mi nem. Ha ez megtörténne, rettenetes lenne.

– Azért van rá példa, hiszen a Kerényi Imre-féle Nemzeti Könyvtár, az Orbán János Dénes fémjelezte Előretolt Helyőrség íróakadémia, vagy a Magyar Művészeti Akadémia milliárdos mértékben támogatott…

– Nagyon visszás dolog baráti szervezetekbe pénzt pumpálni, a demokrácia látszatát is kerülve. Az általunk tett javaslatok viszont az egymással szolidáris könyvszakm egészét befolyásolnák. Ez több mint 110 kiadót és forgalmazót takar, köztük bal- és jobboldali, liberális és konzervatív értékrendűeket is.

– És ha nem érkezik válasz? Vagy elutasító? Netán lojalitást elváró?

– Akkor nehéz helyzet lesz: rengeteg kis kiadó megy csődbe, munkahelyek szűnnek meg, a nagyok letarolják a piacot… Ez nem lehet senkinek az érdeke.



+1 kérdés
– A könyvheti kínálatból mi az, amit már kinézett magának?
– A lista nem rövid. Az olvasást Tompa Andrea Omerta és Kemény Zsófi Rabok tovább című regényeivel kezdtem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!