Egyáltalán nem hallott a CEU-ügyről a Fidesz-választók 27 százaléka – ezt mérte a Publicus Intézet ( /fokusz/az_oroszokkal_toltak_el ). Azaz mintegy 500-600 ezer embernek sikerült „süketnek és vaknak” maradnia úgy, hogy online portálokon, televíziós hírműsorokból, rádiós hírblokkokból, nyomtatott újságokból áradt, miképp akarja kinyírni a kormány az egyik legfontosabb magyarországi oktatási intézményt. „Természetesen” nem mindegyiken: ezért is lenne hiba a „nem tudókat” kárhoztatni. Ugyanis a Fidesz hosszú évek kemény munkájával információs karanténba zárta az országot.

A fideszes médiagépezet egyik módszere, hogy semmilyen ellenvéleményt, számára kínos tényt nem enged átjutni a csatornáin, a másik, hogy dezinformációk áradatával fedi el a valóságot. Illetve bulvárral – minden mennyiségben. Politikát, pontosabban politikai üzeneteket csak a pestisracok.hu-n, a 888.hu-n, illetve a Magyar Időkben helyez el tisztán, minden más felületéről ömlik a bulvár, legyen szó a Ripost cikkeiről vagy épp a TV2 hírműsorairól.

És ehhez minden eszköze adott. Tehát nem igaz, hogy Magyarországon létezne/érvényesülne a sokszínű tájékoztatáshoz való jog – meglétének bizonygatása a budapesti és nagyvárosi értelmiség öncsalása. Mert ezek a települések – szaknyelven –: információs buborékok. Olyan védett helyek, ahol mindenki megtalálja a számára fontos médiumot. ahol van még Klubrádió vagy InfoRádió, ahol soksok ember olvas internetes portálokat, néz alternatív hírműsorokat. Csakhogy ökölszabály szerint a települések lélekszáma egyenesen arányos a sokszínű információhoz jutás lehetőségével – magyarán: ahol sokan laknak, ott adatbőség van, ahol kevesen, ott információs ínség.


Lappolip

Mert az ország egy jelentős részét karanténba zárta a Fidesz, amely a kistelepüléseken élők összes információs csatornáját lenyúlta. Mészáros Lőrinc, aki még nyolc hónapja nem tudta, hogy rádiókat, újságokat vásárol majd, mára 192 újságot, illetve különböző kiadványt tulajdonol. Vannak persze országos lapjai is, de igazán a megyei, illetve helyi kiadványokra koncentrál. Eddig 12 megyei újságot gyűrt maga alá, és tervei szerint nemsokára a hiányzóak is meglesznek. Ez majdnem egymillió olvasót jelent. Nem véletlenül: a vidékiek körében a megyei lapok továbbra is a legnagyobb elérésű hírforrások a nyomtatott sajtón belül. További 800 ezret pedig a helyi lapokkal „kerít be”, azt sem bánja, ha ingyenes újságról van szó. Lapjainak a profittermelés nem feladata ugyan, de az állami, önkormányzati hirdetések miatt így sem kell a veszteségek miatt aggódnia.


Minden hullámhosszon

Mészáros hálójához hasonló sűrűségű a közmédia – különös tekintettel az MTI-re – hírszövete. Ami – többek között – a helyi rádiókból áll. Ezek ugyan külön- külön kevés hallgatóhoz jutnak el, összességében mégis több embert érnek el, mint az összes megyei és országos és megyei napilap együttvéve. (A TNS Hoffmann–Mediameter legfrissebb kutatása szerint naponta országosan 5 és fél millióan hallgatnak rádiót – ebből Budapesten több mint 1 millióan fülelnek.)

A kisebb kereskedelmi és közösségi rádiók költségvetése szűkös, legtöbbször mindössze néhány munkatárssal működnek. Mivel a technikán és a zenén lehet a legkevésbé spórolni, így ezt a hírforrások válogatásával teszik meg. A Független Hírügynökség 2008-as megszűnése óta ezek a rádiók kizárólag az internetről, illetve az MTI-től vesznek át híreket. (Ahol nincs hírszerkesztő, ott az MTI hangos hírszolgáltatását használják. Ez lényegében óránként közvetített kormánypropaganda, hasonlatos az M4 sportcsatornán, a mérkőzések szünetében közvetített egyperces hírblokkokhoz.) Az Átlátszó összesítése szerint a közmédia frekvenciáin kívül 27 magánrádióban hallható a központosított hírfolyam. Többek között az „MTI szól” a budapesti Juventus Rádión, a székesfehérvári Fehérvár Rádión, a miskolci Csillagpont Rádión, a békéscsabai Csaba Rádión, a Kecskeméti Gong Rádión.


Hirdetéssel öl

A televíziós piacon más a stratégia, hiszen itt az országos adók uralják a nézőket. Akikhez egyre kevesebb valós hírtartalom jut el, mivel a politika az utóbbi tíz évben folyamatosan kurtította a kereskedelmi tévék közszolgálati kötelezettségeit. A tévék nem ágáltak a folyamat ellen, mivel a közszolgálati műsorok nagyon sokba kerültek (egy ideig reklámokkal sem szakíthatták meg őket), másfelől nagyon káros versenyre kényszerítette a televíziókat. „Egy parlamenti háttérműsor, akármilyen nívós is, nehezen versenyez a késő esti sávban egy vetkőzős show-val” – magyarázza Kotroczó Róbert. Az RTL Klub hírigazgatója szerint csatornájának nincs szégyellni valója: a kötelezőnél és a konkurenciánál is lényegesen több úgynevezett közszolgálati tartalmat ad a nézőinek. (A törvény megelégszik napi 20 perc egybefüggő hírműsorral, miközben az RTL Híradó majdnem egy órás – és a közszolgálatot erősíti a Házon Kívül, a XXI. század vagy a Fókusz.)

Mára egyértelmű lett: a televíziók egyáltalán nem piaci alapon versenyeznek egymással. A tévéknél egy évben hirdetésre elköltött 55-60 milliárd forint csaknem 10 százaléka fölött a kormány diszponál: ezt kénye-kedve szerint szórja ki a számára kedves médiumoknak. És bár a nagyok közül egyedül a TV2 nem hozta nyilvánosságra, hogy az állam mekkora összeggel támogatta tavaly, becslések szerint ez a summa akár 6 milliárd forint is lehet. Ezzel pedig a kormány gyakorlatilag megöli a valódi versenyt.


Visszafelé sülhet el

Azonban az, hogy a Fidesz látványosan telepszik rá a médiára és „túltolja” a propagandát, kontraproduktívvá válhat – állítja Urbán Ágnes. A Mérték Médiaelemző Műhely elemzője szerint hiába nem kímél pénzt és fáradságot a hatalom, és hiába van sok olyan médiafogyasztó, akinek szinte mindent el lehet adni, hiába hatékony politikai fegyver a gyűlöletkeltés – az ilyen (propaganda)tartalmak fogyasztásába is bele lehet fáradni. A jövő évi választásokig azonban érdemben aligha változnak a médiafogyasztási szokások, vélekedett a médiakutató, mert a „fogyasztók” – a piac dinamikus változásai ellenére is – konzervatívak. Így alapvetően jelenleg is igazak és a közeljövőben is azok lesznek a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián tavaly ősszel végzett átfogó kutatásának megállapításai.

Márpedig annak alapján jó döntés volt, hogy Andy Vajna megszerezte a TV2-t: minden második, magát tájékozódónak valló ember valójában rendkívül kevés forrásból szerzi információit, és médiafogyasztásában a televíziónak van a legnagyobb szerepe. Itt pedig nem a közszolgálatinak ma már nem nevezhető közmédia a lényeges, hanem a lejárató riportjairól elhíresült, tendenciózus, olykor a hírhamisítástól sem visszariadó Tények hírműsor. Szintén erős húzás volt a Népszabadság bezárásával összekapcsolt lépés, mellyel Mészáros Lőrinc érdekeltsége megszerezte a megyei napilappiac javát.

Urbán Ágnes szerint ugyanakkor nem biztos, hogy átütő sikert hoz a 2018-as választáson a médiapiac bekebelezése, illetve az, hogy jogi vagy hirdetéspiaci eszközökkel ellehetetlenítik a kritikus, ellenzéki hangoknak teret adó versenytársakat. Mindezzel ugyanis inkább a Fidesz-hívek befolyásolhatóak, a bizonytalan szavazók nagy számban nem szólíthatók meg – főleg akkor nem, ha a kormányzati befolyás alatt álló média gyakorlatilag naponta teszi nevetségessé magát a „túltolt” propagandával, vagy az ellenségképgyártással.


Félig se hiszik

És megeshet, hogy a médiakutatónak igaza van: tudósítóink a Dunántúlon próbálták feltérképezni, ki mit néz és mit hisz el. „Semmit! Érti? Semmit! Nincs időm híreket nézni vagy olvasni. Családi vállalkozásban visszük a vendéglőnket, dolgozunk hajnaltól éjfélig. De egyébként se érdekelnek a hírek. Az összes hírműsor azzal van tele, hogy megölte, kirabolta, megerőszakolta. Elegem van ebből! A politikai hírek meg azért nem érdekelnek, mert mind hazugság” – így reagált kérdésünkre a görcsönyi Zsuhuka vendéglő pultjánál csapoló, határozott mozgású szőke asszony. Még hozzátette, hogy náluk a Petőfi rádió megy, annak híreit hallja, de nem maradnak meg benne.

A Pécstől autóval negyedórára lévő, másfélezer lelkes Görcsönyben tucatnyi emberrel beszélt tudósítónk, de úgy tűnt: senkit nem érdekelnek a hírműsorok.

„Minek nézzem őket?” – kérdezett vissza a falu benzinkútjánál dolgozó Béla. A 62 esztendős férfi nem tagadja, hogy megy ugyan náluk az m1, de azt állítja, nem figyeli, mert tudja, a fele se igaz. „Fel is izélik vele az agyamat”, mondja. Másik adót meg azért nem néz, mert ott is csak a fele igaz. Bélának két fia van, az egyik jogász, a másik biztonsági őr, őket nem érdekli a köztévé, a netet olvassák. Hogy mit, azt nem tudja a benzinkutas.
Nemcsak ő nem hiszi, a „felét sem”, a fiatalabbak is így vannak ezzel – ellenpontozza a híreket a valóság.

Az egyik pécsi klinikán ápolóként dolgozó, 38 éves Anikó és vele egykorú, szintén ápolóként szolgáló férje, Zoltán bevallotta, hogy csak azért megy náluk a köztévé, mert valaminek menni kell. „Arra alszunk el, De azt, amit mond a tévé, nem hisszük el” – mosolyodott el az asszony. „Előttem annyira hiteltelenek a vezetőink, hogy inkább viking lennék, mint magyar” – legyintett Zoltán. Azt nehezményezi, hogy amíg a politikusok ellenzékben vannak, mindent megígérnek, amikor kormányra kerülnek, semmit jót se csinálnak.
Például mennyit beszéltek az egészségügyi béremelésről. „Végül decemberben adtak is, de nem annyit, amennyiről a hírműsorokban beszéltek. Nekünk addig 120 ezer volt az átlagos nettónk, most 140. Ez is valami, de hát az elmúlt években nem kaptunk semmi emelést, sőt, elvettek tőlünk” – háborog a fiatal férfi.
A házaspár megemlítette, hogy az öregek a faluban csak köztévét nézik, és el is hiszik, ami hallanak. Főleg a kormánypártiak.

„Az m1 hazudik, ezért csak a Facebookot olvasom” – mondta a mezőgazdasági cégnél alkalmazásban lévő, 21 éves Szabolcs. Hogy ott minden igaz-e, azt nem tudja. A szomszédos Baksán 750-en laknak, s kérdezhetünk bárkit, hasonló a kép: az öregek szinte csakis a köztévén nézik a híreket, a fiatalok meg a neten. Az öregek hiszik a hallottakat, a fiatalok félig.

Az ötvenes József segédmunkából él, akárcsak öt gyereke, közülük egy Hollandiában dolgozik. Az esténként sűrűn kocsmázó férfi így beszél: „Nézem az m1-et és az ATV-t. Mindkettő hazudik, én Orbán-párti vagyok, de inkább az ATV-nek hiszek.” A meglepődésre Bánovics József így magyarázkodott: „Azért vagyok Viktor mellett, mert elkergeti a migránsokat.”

És tény: a baranyai falvakban megkérdezettekhez a migránsokról szóló negatív hírek jutottak el leginkább. Abban teljes az egyetértés, hogy ide egy menekült se jöjjön. Az egykor határőrként szolgáló Béla nem titkolja, ő lelőné az összeset, aki engedély nélkül átlépi a határt. Más hír mintha nem is lenne fontos. A CEU kapcsán rendezett tüntetésekről érintőlegesen sokan hallottak, de fogalmuk sincs, „miről szól ez a meccs”, és nem érdekli őket a történet, ahogy azt sem tudják, hogy kik azok a civil szervezetek, és mit akar a kormány velük. Azt, hogy a politikusok nemcsak hazudnak, de lopnak is, hallották valamennyien, és maradéktalanul el is hiszik. De nem izgatja őket, mondván: ilyen a világ. Csak a migránskérdés viszi át az ingerküszöböt. „Ezt Viktor jól kitalálta” – ismerte el a Baksán élő, a Jobbikhoz kötődő, infóit a netről gyűjtő, 21 éves Roland. „Viktor megérezte, hogy ezzel népszerű lehet. Nyert.” De a migránsozás nem csak a jobboldaliak „privilégiuma”.

A fuvarozásból élő Rákóczi Ferenc ki nem állja Orbánt, de migránsügyben teljesen a miniszterelnök mellett áll a 60 éves, baksai férfi. Rákóczi nem olvas újságot, nem néz tévét, nem böngészi a netet. Szerinte ez a nyugalom titka, a hírek tönkre vágják az embert. Az autójában a Dankó rádiót hallgatja. Amíg a hírek megy, dúdol egy dalt.


A köztévéből is jól ismeri Mészárost

Úgy tűnik, a nyugalom egyre fontosabb. „Eddig csak a Somogyi Hírlapot járattam, de nemrég lemondtam, mert elegem lett az utóbbi időben csőstül nyomatott egyoldalú kormánypropagandából” – mondja a somogyvámosi Szépné Rózsa Judit. Pedig az alig 800 lelkes, a Krisna-völgyről ismertté lett faluban egyedül élő nyugdíjasnak vérzik a szíve, mert nagyon szerette a megyei lapot korábban. Betű híján egész nap megy a tévé, mindent fogyaszt, mert azt vallja: tájékozottnak kell lenni, nem elég az óriásplakátokról tájékozódni. „Nézem az ATV hír- és beszélgetős műsorait, újabban kedvelem a Hír Tv-t is, a Duna Tévé híradóját is megnézem. Még az Echo Tévébe is belenézek, de onnan a legtöbbször gyorsan tovább is kell kapcsolnom, hiszen az egészségemre is gondolni kell, nem szökhet egekbe a vérnyomásom…”
Judit asszonyt (akinek van ugyan internete, de csak „óvatosan” használja, tanulgatja) az új elit rejtélyes és hirtelen meggazdagodásán túl az ügynökkérdés bosszantja fel leginkább, mert azt vallja: ne háborgassuk a múltat, minden korszaknak és rendszernek voltak hírszerzői…

A 79 éves balatonszabadi Gyula a somogyi nagyközség szőlőhegyén él, újságot nem járat, internetet nem használ, hét tévécsatornát tud csak nézni, de azt vallja, neki ez is bőven elegendő ahhoz, hogy tisztában legyen vele, ki az a Simicska Lajos és Mészáros Lőrinc. Hallott a CEU-ügyről, figyelte a híreket a tüntetésekről, és ahogy mondja, neki valahogy „antennája” van ahhoz, hogy kiszúrja, amikor a köztévé egyperces híreinek a fele sem igaz…

Attila negyvenes vállalkozó Balatonvilágoson, nagy facebookozó és hírportálolvasó. Jobbikos szavazó lévén az Alfahír a kedvence, de elolvassa a kormánymédia híreit is. Nagyon sok hírről ma már a Facebookon keresztül szerez tudomást, ha valaki azt megosztja, ahogyan ő is teszi a hírekkel, egy nap öttel-tízzel is. Szerinte a papíralapú sajtónak leáldozott, ő már nem kíváncsi arra, mit ír az újság az előző napi történésekről. Tévét csak ritkán néz, mert azt sem mindig tartja már elég frissnek, azonnal értesülni akar róla, mikor mit történik az országban és a világban.

Mária a Somogy megyei Ságváron nemrég vonult nyugdíjba, élőben követi a Lázár-féle sajtótájékoztatókat a tévében, és hiányolja, hogy nem nézhet már élő parlamenti közvetítéseket. Érdekes, hogy a hír- és vitaműsorok viszont idegesítik, egyik politikai oldalnak sem ad igazat, az az elve, hogy hagyják békén a kisembert.


Az utolsó szabad felület

Amíg a tévéműsorok, újságcikkek és on-line anyagok simán kikerülhetőek, akad egy propagandafelület, ami nem iktatható ki, így különösen fontos kampányok idején (főleg úgy, hogy a kereskedelmi televíziók nem sugároznak választási hirdetéseket). A köztéri reklámokról van szó (többek között óriásplakátokról), amiben bizony Simicska Lajos nagyon erős. Így a kormánypárt rögvest újraszabályozná az „utcai kampányt”. Mégpedig azzal az álszent indoklással, miszerint „számos esetben felmerül annak a gyanúja, hogy milliárdosok és hozzájuk kapcsolódó pénzügyi csoportok befolyásolni akarják a demokratikus választási versenyt és torzítani akarják a választáson indulók esélyeit. Ez a gyakorlat amellett, hogy veszélyeztetheti a választás tisztaságát, felveti a burkolt pártfinanszírozás és a korrupció kockázatát is.”

A fennkölt fogalmazás egyetlen célt szolgál: a Jobbik ne tehessen ki plakátokat Simicska-felületeken, baráti áron. Így a javaslat szerint kampányidőszakon kívül jogellenesen szerzett vagyoni előnynek minősülne, ha egy párt a piaci listaárnál olcsóbban vásárolna plakáthelyeket. A szigorítás csak a pártokra vonatkozna, vagyis a kormányzati hirdetésnek álcázott fideszes politikai hirdetéseket továbbra is nyomott áron lehetne terjeszteni. Ráadásul időközben megjelent egy kormányhatározat is, ami teljesen átalakítaná a közterületi hirdetési piacot: júniustól csak önkormányzati engedéllyel helyezhetőek ki közterületre új reklámfelületek, 2021-tól pedig csak azok a már meglévő reklámhordozók maradhatnak köztéren, amelyek megfelelnek a kormány új szabályozásának. Eszerint néhány év múlva szinte csak állami-, önkormányzati felületeken lehet majd közterületen hirdetni.



AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTÉK: FÓNAI IMRE, KÖVESDI
PÉTER, LENGYEL TIBOR, NAGY B. GYÖRGY, UNGÁR TAMÁS
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!