Új határvonalak a választási térképen

Egy választás eredményeinek földrajzi szempontból történő elemzése mindig érdekes feladat. Épp ezért vélték sokan már eleve lejátszottnak a 2014-es voksolás végeredményét, hiszen a Fidesz az újrarajzolt határokkal (és sok minden mással is) a lehető legjobban igyekezett saját maga felé billenteni a mérleg nyelvét.

A papírforma e tekintetben be is jött: április 6-án narancssárgába borult az ország, néhol körömnyi vörös folt oldja a nyomasztó egyszínűséget.

De ha már látvány: az egyéni választókerületekben második helyre befutókat ábrázoló térkép keleten egy szinte egybefüggő barnásszürke, nyugaton ugyanilyen színnel erősen tarkított vörös Magyarországot láttunk.

A választások előtt sok elemzés kutatta – lapunk is közölt ilyet –, hogy a korábbi választások eredményei alapján inkább fideszes, inkább balos, esetleg jobbra vagy balra billenő-e egy-egy újraszabott választókörzet. Ilyenkor szoktak hivatkozni hagyományosan balvagy jobboldali körzetekre, és levonni következtetéseket ezekből a bizonyos hagyományokból, vagyis korábbi szavazások eredményeiből.

A választókörzetek átrajzolása és az ettől nem független mostani eredmény, vagyis a Fidesz döntő fölényének megismétlődése, az MSZP fővárosba szorulása, valamint a sokakat meglepő Jobbik-előretörés után jogos a kérdés: van-e még értelme választási hagyományokról beszélni?

Többé-kevésbé tehát minden kistérségnek, településnek van egyfajta politikai mintázata, és várhatóan ennek megfelelően szavaz – kezdi a választ Hubai László választásiföldrajz-kutató, de hozzá is teszi rögtön: pusztán régiós megközelítéssel nem lehet magyarázni a választási eredményeket.

A biológiai kontinuitás (tehát az otthonról hozott pártszimpátia) szintén meghatározó, sőt gyakorta a területi elhelyezkedésnél is fontosabb szempont. Emellett az sem mindegy, hogy az adott térség jelenleg milyen pillanatnyi gazdasági helyzetben van. Egy jó fejlesztéspolitikával ki lehet emelni egyes városokat korábbi sorsukból, míg például az ipari körzetek lemorzsolódása éppen ellentétes hatást vált ki az emberekből: elkeseredettséget, s így radikális gondolatokatszül.

„A történelem azt mutatja, hogy míg egy friss párt az első megmérettetésén még hatalmas területbeli különbségeket tudhat magáénak, addig a második alkalommal már ezek a markáns eltérések eltűnnek. Kiépül a szervezet, így létrejön egyfajta területi kiegyenlítődés is. Ez történt például a Kommunista Párttal is, amely 1945-ben a Dunántúlon még szinte mérhetetlen, 2–5 százalékos eredményeket hozott, két évvel később viszont már 15 százalék körüli eredményekkel végzett a választáson” – magyarázta Hubai.

A történelmi kontinuitás a Jobbik esetében is megfigyelhető: a nyilasok mindig is Zala megyét tekintették „őshazájuknak”, jelenleg pedig a Jobbik is rendkívül erős pozícióban van ugyanitt. Vagyis eszmék mentén is lehet egyfajta határvonalat húzni az országban.

A Jobbik látványos megerősödésének társadalmi indokoltságát azokban a régiókban lehet a legjobban megfigyelni, ahol van mire építenie a pártnak. A deprimált, leszakadó, a társadalom peremén élő rétegeket könnyebben éri el a szélsőséges hang, a radikalizálódás veszélye épp ezeket a rétegeket érinti közvetlenül. „Hiába ígéri valaki azt, hogy majd szép lassan fejlődni fog az ország, egy szegény ember erre nyugodtan mondhatja azt, hogy neki ennél több kell, hiszen lehet, hogy holnap éhen hal. Ezért gyors megoldásokat vár a párttól, akire leadja a voksát. Ebben valójában nincs új a nap alatt: 1939-ben ugyanígy erősödött meg a szélsőjobb, 1945-ben pedig a Kommunista Párt is hasonló ígéretekkel tett szert gyors népszerűségre” – mutat rá a kutató.

Ami mindezek mellett fontos szempont, az az, hogy miként jutnak el az egyes információk a választópolgárokhoz.

Ebben a Fidesz jelenleg egyeduralkodó, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, minél alacsonyabb a jövedelem és a műveltség, az emberek annál jobban hisznek a médiának. „Márpedig jelenleg épp ezt látjuk, a tévéből árad a pozitív szemlélet, hatalmas eredményeket ér el az ország – csak nem minden tekintetben –, míg például az államadósságról vagy a magánnyugdíjakról nem is esik szó. Így könnyű azok számára jó eredményeket felmutatni, akik egy kistelepülésen élve, internet és napi sajtó nélkül igyekeznek tájékozódni a világról. Ők azok, akik a saját tapasztalataik helyett is inkább hisznek annak, amit a tévében látnak” – magyarázza a szakember.

A kistérségek elérésében egyébként a Jobbik is láthatóan jól teljesít, csak más eszközökkel. Míg a baloldali erők lakossági fórumaikat inkább a kis- és közepes városokra koncentrálták, addig a Jobbik fórumainak típusos helyszínei a néhány száz lakosú kistelepülések voltak. Ráadásul – a Fideszhez hasonlóan – rendelkeznek egy erős hordozó közeggel is, az egyház ugyanis, ha nem is direkt formában, de mind a két párt esetében betölti ezt a funkciót, és rengeteg helyre elér, ahová maguk a pártok talán nem is. Ez a fórum azonban a baloldal számára nem létezik.

Még ez sem elég azonban ahhoz, hogy kimondhassuk egy-egy körzetről, hogy milyen választási eredményekkel zár majd egy választást.

Figyelembe kell venni a véletlent is. Mert hiába mondhatjuk, hogy egyes kistérségeknek, településeknek van stabil politikai véleménye, a bizonytalan szavazókat ettől még a pillanatnyi meggyőződésük, az élettapasztalataik billentik valamelyik irányba. Hubai László szerint ők azok, akik talán most nem is szavaztak volna a Fideszre, ha csak saját „érdemeik”alapján kellett volna mellettük dönteni, de az olyan események, mint például Gyurcsány Ferenc visszatérése (és a Fidesz erre adott válasza, vagyis a „Gyurcsány-veszély” mint toposz beillesztése a választási retorikába) voksolásra késztették őket. Ez azonban nem stabil meggyőződésre épülő elköteleződés, így a jövőben erre nem lehet építeni.

A 2014-es választások eredményeiből valójában nem lehet következtetni a továbbiakra, választási magatartást pusztán racionális alapon megmagyarázni ugyanis nem lehet – mondja Hubai László. És bár a választási körzetek valóban a jelenlegi kormánypártnak kedveznek, nem ez a legnagyobb probléma. A baloldal jelenleg óriási krízist él át, a Jobbik viszont egyáltalán nem kormányképes erő, e pillanatban ez a Fidesz jóformán behozhatatlan előnye.

A politika azonban kiszámíthatatlan, egyetlen esemény is hozhat gyökeres változásokat, amelyek térképen behúzogatott vonalakkal nem írhatóak le.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!