Szavazatvásárlásba kezdett a kormány: a dolgozó szegényekre koncentrál, nem a hiányszakmákra
- A járulékcsökkentés érdemben két év múlva kezdődne – már ha megérik a cégek
- A költségvetés adóbevételei még évekig markánsan nőnek
Inkább szavazatvásárlás, mintsem érdemi gazdaságélénkítés – így „rajzolható körbe” a kabinet beharangozott fizetésemelési, adó- és járulékcsökkentési programja. A kormány a minimálbért és a garantált bérminimumot gyúrná ki. A tervnek számos társadalmi előnye van, és legalább ugyanannyi (ha nem több) gazdasági hátránya. Az mindenképpen pozitív változás, hogy a „legkisebb törvényes fizetés” két éven belül megugraná a mintegy havi 87 ezres létminimumot – így két „kiskereset” esetén már enyhítené a dolgozói szegénységet. (Ez a feltornázott garantált bérminimumra szintúgy igaz.)
Továbbá ha a minimálbér mozdul, megindulnak a fizetések is, felfelé – legalábbis elvben.
A magyar piacra ez nem feltétlenül igaz. Egyszerűen azért nem, mert az utóbbi hat évben zsákutcába torkollott a magyar gazdaság. A kormányzati alapvetés szerint a versenyképességet a munkaerő költségeinek minimalizálásával lehet felpörgetni. Ez az elv azonban gyakorlatilag megfojtotta a gazdasági növekedés lehetőségét. Egyrészt a sorvadó jövedelmek miatt százezrek vándoroltak ki, másrészt azok a multik, akiket az olcsó honi munkaerő csábított ide, simán tovább állhatnak (újak pedig nem jönnek), ha többet kell bérre költeniük.
Amit a kormány akar, az úgy hangzik: 2017-ben a bruttó minimálbér 15 százalékkal legyen több, a garantált bérminimum pedig 25 százalékkal; 2018- ban az előbbi tétel újabb 8 százalékkal hízzon, az utóbbi 12 százalékkal. Ezzel párhuzamosan pedig csökkenjen a munkaadók által fizetendő járulékteher előbb 4, majd még 2 százalékkal az említett két évben. Ha pedig a gazdasági körülállások lehetővé teszik, akkor 2019 és 2022 között minden évben 2 százalékkal csökken a munkáltatók által fizetett járulék. Magyarán a most 28,5 százalékos járulékteher hat éven belül feleződhet – ha minden jól megy.
Ez pozitívum.
Ennyit képtelenség
A kérdés az, hogy eljutnak-e 2022-ig a vállalkozások.
A válasz: korántsem biztos. Az indokok közül az első az, hogy a járulékcsökkentés összegszerűen nem apasztja az egészség- és nyugdíjbiztosításnak utalandó terheket. Azaz nem az történik, hogy egy komoly járulékcsökkentéssel annyi pénzt takarít meg a munkáltató, amit ha hozzácsap dolgozója fizetéséhez, akkor érdemben növekszik a „munkásember” bére. A helyzet ugyanis az, hogy a munkaadó összegszerűen ugyanannyit szurkol le járulékként 2017-ben és 2018-ban egyaránt, mint most (magasabb kereset után, azaz az arányok változnak és valóban kurtítja a kormány a járulékot), de emellett jóval magasabb béreket kénytelen kigazdálkodni. Hiszen a járandóságokat kötelezően emelte a kabinet, ráadásul a munkavállaló adó- és biztosítási terheit nem csökkentette. Így például a jelenleg nettó 73 815 forintos minimálbér összesen majdnem 143 ezer forintjába kerül a munkaadónak, 2018-ban körülbelül 169 ezer forintba (lásd táblázatunkat). Nem véletlen, hogy a munkáltatók érdekképviseletei azt mondják: ennyit képtelenség kigazdálkodni.
És alapvetően nem sírnak, a nagy multik ugyan képesek ezt kigazdálkodni, hiszen például az autóiparban a gyártási költségek mindössze 4-7 százaléka, így egy erőteljes béremelés (lásd keretes írásunkat) sem küldi padlóra a cégeket. A munkavállalók 65-70 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások azonban kénytelenek kitermelni ennyi pluszt – ugyanis ehhez érdemi fejlesztésre és termelékenységnövelésre lenne szükség. És rajtuk az sem segít, hogy a kabinet 9 százalékra redukálná a társasági nyereségadót. Az ok: akinek az éves eredménye kevesebb mint 500 millió, az eddig is csak 10 százalékos „társasági sarcot” fizetett. Persze aki ennél többet kasszírozott, az joggal örülhet, mivel eddig 19 százalékot fizetett társasági adóként. Hogy világos legyen: az érdemi, 10 százalékos adócsökkentés alapvetően a multiknak szól, a kormány így próbálja ellensúlyozni növekvő munkabérköltség beruházástaszító hatását.
Ráadásul miközben a cégeknek is csak hosszú távon kedvező, nem is jó helyre céloz a kormány.
Ugyanis a hiányszakmák zömében már most magasabb a járandóság, mint amennyi a megemelt minimálbérből és garantált bérminimumból „kijön”.
Azaz a munkaerőhiánytól szenvedő iparágak helyzetén ez nem segít.
Ennek ellenére hiba lenne azt feltételezni, hogy a kormány vakrepülést végez. Egyrészt az említett lépésekkel több százezer plusz voksot gyűjthet be, hiszen ebben az országban legalább egymillió szociálistranszfer-szavazó van (értsd: olyan ember, aki gazdasági juttatások alapján választ politikai értékrendet). Másrészt azzal, hogy a járulékok összegszerűen nem csökkenek, a költségvetés ebből származó bevételei sem apadnak. Sőt, az adóbevételek nőnek. Ugyanis a magasabb fizetés után többet adóznak az emberek, illetve a háztartásokban megjelenő pluszpénz pörgeti a fogyasztást. (És majdnem minden megvásárolt portéka 27 százaléka a büdzsét hizlalja).
Az így kigyúrt bevételekből pedig egyrészt futja a közszférát érintő béremelésekre, másrészt a 2019-től feltételesen induló – említett, érdemi – járulékcsökkentésre.
Most ennyit fizetnek a hiányszakmák
Az egészségügyi szakgárda zömét kitevő szakképzett gyakorlott szakdolgozók bruttó alapbére 140-150 000 Ft. Egy általános orvos bruttó 343 000, szakorvos 500 000, egy fogorvos 270 000, egy gyógyszerész 364 000, egy ápoló pedig 207 000 forintot keres havonta. A vendéglátásban egy vendéglős bruttó 148 000, egy pincér 139 000, egy konyhai kisegítő 117 000, egy pultos 181 000, egy szakács 141 000, egy konyhafőnök pedig 204 000 forintot keres havonta. A szakmunkások körében egy kőműves átlagosan bruttó 142 000, egy bolti eladó 140 000, egy cukrász 136 000, egy lakatos 182 000, egy festő mázoló 158 561, egy fodrász pedig 147 659 forintot keres havonta. A diplomások között a legkeresettebbnek az informatikusok és a mérnökök számítanak, ezeken a szakterületeken nagy a szórás a bérekben. Egy informatikus Budapesten körülbelül bruttó 450 000, vidéken 290 000 forintra számíthat. A mérnökök szakterülettől és tapasztalattól függően 280–530 000 forintot kereshetnek, de egy projektfejlesztési mérnök legalább 10 éves tapasztalattal akár 1,5 millió forintot is kereshet havonta.
A kormány proletárjai
Jövőre jelentős, 36 milliárd forintnyi béremelést kapnak a pedagógusok, ez pedig a korábbi lépésekkel együtt az elmúlt 30 év legjelentősebb bérfejlesztése lesz – jelentette be csütörtöki Kormányinfóján a Miniszterelnökséget vezető Lázár János. A hírt egyelőre értetlenség fogadta – az általunk megkérdezett szakszervezeti vezető sem hallott még erről korábban. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint az egyelőre homályos bejelentés nem független attól, hogy ismét akcióra készülnek – szolidaritási sztrájkot szerveznek a szociális dolgozók által meghirdetett időpontra december 5-re. A kormány pedig rendre azzal igyekszik leszerelni őket, hogy az életpályamodellhez kapcsolódó sávos béremelést emlegeti. „Egészen biztos, hogy a bevezetett életpályamodell miatt jövőre még emelniük kell a pedagógusbéreket 3,4-4,5 százalékkal fejenként. De azt nem tudom, hogy a Lázár János által emlegetett 36 milliárd ehhez hogyan viszonyul. Az oktatásban minden fillérnek helye van, de tartok tőle, ez egy kommunikációs trükk” – mondja Mendrey, aki nem elégedett a béremeléssel, és szerinte a Medgyessy-kormány ennél többet adott a pedagógusnak. Ettől függetlenül a PDSZ csatlakozik a Magyar Közalkalmazottak, Köztisztviselők és Közszolgálatban Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) által hirdetett sztrájkhoz, amelynek célja, hogy január elsejétől 30 százalékkal nőjön az ágazatban dolgozók keresete, és november 12-e, a szociális munka napja fizetett munkaszüneti nap legyen. „A tervezett egyórás munkabeszüntetés a szolidaritásról szól, hiszen a szociális dolgozók még a pedagógusoknál is rosszabb helyzetben vannak. A szociális dolgozók felsőfokú végzettséggel is nettó 130-160 ezer forintot keresnek, és embertelenül sokat dolgoznak, kutya kötelességünk kiállni mellettük” – teszi hozzá Mendrey. A sztrájkot meghirdető MKKSZ arra is próbálja felhívni a figyelmet, hogy az ágazatban egyre nagyobb (jelenleg körülbelül 10 százalékos) a munkaerőhiány, miközben a szociális területen dolgozókon egyre nagyobb a nyomás, gyakran napi 10-12 órát töltenek a munkahelyükön. Mindezt még több diplomával is nagyon alacsony bérekért: átlagosan nettó 110 ezer forintért. Az MTI-nek nyilatkozva Boros Péterné, az MKKSZ elnöke arról beszélt, hogy a szociális ágazatban rövid időn belül biztosan ellátási nehézségekre kell számítani, és az általuk követelt 30 százalékos keresetnövekedésre vonatkozó béremelés is csak a jelenlegi munkavállalók megtartására lehet alkalmas. A munkabeszüntetéssel szeretnék elérni, hogy a kormány, mint a terület legnagyobb munkaadója, kezdjen tárgyalásokat velük a keresetek mellett a szakemberhiányról és a munkakörülmények javításáról is.
- A legszegényebbek sorsa egyértelműen hidegen hagyja
a kormányt: a közmunkások bérét egyelőre nem emelik. Így mintegy 1 millió ember továbbra is 51 ezer forintért robotol havonta. Persze nem egész évben, egy közfoglalkoztatott átlagosan évi 4-6 hónapot dolgozik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!