Ki sem kell tenni a lábunkat Londonból, hogy otthon érezzük magunkat – nem csupán az egyre gyakrabban elcsípett magyar szavak, hanem az is hozzájárulhat az illúzióhoz, hogy már jóformán minden szolgáltatás magyaroktól is elérhető.

 
Új magyar város születik - illusztráció

Nemrég került nyomtatásba és az internetre a londoni magyar szaknévsor, a Beenfo, amelyben már most több száz cég sorakozik: az építőipartól az egészségügyig, a szállítmányozástól az informatikáig minden szektorban találunk itt vállalkozásokat. „Olyan, mintha ki sem jöttünk volna – meséli Klára, aki családjával él egy kelet-londoni lakótelepen. – Három éve vagyunk itt, de eddig még nem kényszerültem rá, hogy angolul beszéljek.” Klára otthonában fodrászként dolgozik, természetesen kizárólag magyar vendégkörrel; kozmetikát a Londonban működő kilenc-tíz magyar szalon közül választott magának, de a számítógép- szerelővel sem kell angolul szót értenie. „Vásárolni szinte csak a magyar boltba járunk, ahol beszerezhetjük a kedvenceinket – nem tudnánk, de szerencsére nem is kell lemondanunk a Pick szalámiról vagy a Sport szeletről!” Ha bármelyik kifogyna, valószínűleg megtalálható a további négy-öt londoni magyar bolt valamelyikében. Klára a magyar bulikat és programokat is szívesen látogatja; minden hétre akad egy, lévén, hogy rendezvényszervező cégből öt-hat is szállít hazai fellépőket az Egyesült Királyságba.

Nehéz lenne a piacon rést találni, amelyre még nem csapott le egy vállalkozó kedvű honfitársunk. Van, ahol túlkínálat is mutatkozik – meséli az Alex Corvin néven tevékenykedő üzletember, a szaknévsor ötletgazdája. A szépségiparban és a csomagszállításban például elburjánzottak a kisvállalkozások, és nem mindegyik hozza az elvárható színvonalat. „A szaknévsor remélhetőleg hozzájárul majd a szelekcióhoz – mondja Alex. – Tapasztalatom szerint azonban többségben vannak azok a vállalkozók, akik nagy szakértelemmel próbálják kompenzálni a sokszor gyengébb angoltudásukat.” Nem csoda, hogy az angolul sokszor nehézkesen kommunikáló, szakzsargonban kevésbé jártas magyarok szívesebben bízzák egymásra ügyes-bajos dolgaikat a gyógytornásztól az autószerelőig. Máskor épp a szakfordítás, a cégalapításban vagy adóbevallási papírok kitöltésében nyújtott segítség jön kapóra. A döntő szempont mégis az, hogy a legtöbb cég angol viszonylatban kedvezményes áron kínálja szolgáltatásait: akár hatvan százalék engedményt is ígér például a magyar fogorvosi rendelő, ami nem elhanyagolható egy háromszáz fontos (körülbelül száztízezer forintos) gyökérkezelés esetében, de egy húszfontos hátmasszázs is jobban esik a negyven fontosnál.

A Beenfo Alex szerint egy, a teljes nagy-britanniai magyar közösséget átfogni szándékozó kezdeményezés. A szaknévsor közzététele mellett apróhirdető oldalként is funkcionál és arra is lehetőséget kínál, hogy az egyes cégek egymással vegyék fel a kapcsolatot. A programajánló révén pedig az is kedvet kaphat a magyar közösségi megmozdulásokhoz, hazai hírességek koncertjeihez és fellépéseihez, aki csak lakatost vagy vízvezeték-szerelőt keresett.

Mindez Alex reményei szerint nem csupán praktikusabbá és élhetőbbé teszi a szigetországi hétköznapokat: „Úgy vélem, hogy Magyarországgal ellentétben itt a vállalkozásoknak is közösségformáló szerepe és ereje van. Az egymásba vetett bizalom révén sikerül majd talán egy összetartóbb magyar közösséget kovácsolni, mind gazdasági, mind szociális értelemben.” Minderre követendő példát nyújthat a lengyelek szorosan összefonódó, egymást támogató angliai közössége, amely már megvalósította ezt az elképzelést. A magyarok száma egyre gyarapodik, ahogy mostantól a szaknévsorba regisztráló cégeké is – a többi már csak azon múlik, mennyire akarunk és tudunk együttműködni. Elképzelhető tehát, hogy London – a multikulturális metropoliszon belül – lassan valódi magyar nagyvárossá válhat.

EZT AJÁNLJUK
„Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?”

Márai Sándor 1950–51 között írta meg a Halotti beszédet. Az elvándorlás, az otthon elvesztésének tragédiáját talán legérzékletesebben bemutató mű Olaszországban, a campagnai Posillipóban született, ahová az író a háború befejezése után, 1948-ban költözött családjával. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) honlapján a vers meghallgatható a szerző felolvasásában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!