Alig egy év van hátra a következő, 2019 májusában esedékes európai parlamenti választásig, az azonban már most egyértelmű, hogy komoly átalakulások várhatóak az uniós parlament összetételében. A hagyományos jobbközép és balközép pártok rovására a radikálisok és a protest pártok nyerhetnek teret.
Döntően új viszonyok alakulhatnak ki az EP-voksolás után az unió parlamentjében, a régóta tartó nagykoalíció ugyanis minden bizonnyal véget ér az Európai Néppárt és a szociáldemokraták között, mivel a két pártszövetség együttesen már nem lesz képes abszolút többségre szert tenni. Attól is függ majd, miként alakulnak az erőviszonyok, hogy Emmanuel Macron francia elnök hány európai pártot nyer meg most körvonalazódó európai mozgalmának.
Európára jellemző trend a tradicionális pártok visszaszorulása. Ausztriában tavaly decemberben kormányra került a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), Olaszországban a két populista politikai erő, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a bevándorlásellenes Liga alakíthatott kormányt. Új szelek fújnak Európában, az azonban még nem látható, mibe torkollnak majd ezek a folyamatok.
Süket fülekre találnak
Az Európai Unió állam- és kormányfői számára újra és újra felmerül a kérdés, miként lehetne közelebb hozni az EU-t az emberekhez. Választ mindmáig nem sikerült adni. Sok uniós állampolgár nem érti, miért van szükség egy több száz fős, hatalmas költséget felemésztő EP-re, amelynek törvényhozó funkciója – a nemzeti parlamenttel szemben – lényegében nincs. Talán kevesebben kételkednének az EP értelmében, ha átláthatóbbá tennék.
Az ír Emily O’Reilly, akit 2014 júliusában választottak meg európai ombudsmannak, februárban tette közzé jelentését arról, hogyan válhatna transzparensebbé az EU. Szerinte az unió polgárainak joguk van ahhoz, hogy megtudják, saját vezetőik milyen álláspontot képviseltek egyes EU-s viták során. Az állam- és kormányfők ugyanis bármivel megetethetik saját közvéleményüket. Azt is követelte, az állampolgárok is nyerhessenek betekintést az Európai Tanács dokumentumaiba. A volt ír újságíró felvetései azonban mindeddig süket fülekre találtak.
Pedig nagyon is fontos lenne, hogy „közelebb hozzák az emberekhez” az EU-t, hiszen azzal, hogy az EU-s átlagpolgár számára teljesen megfoghatatlan, mi történik a „brüsszeli boszorkánykonyhán”, a tradicionális pártoknak is ártanak. Az európai parlamenti választások ugyan gyakran nem tükrözik a nemzeti voksoláson végbemenő folyamatokat, hiszen a részvételi arány a parlamenti voksolásénál jóval alacsonyabb, emiatt a protest pártok is jobban szerepelnek az átlagosnál, az azonban már most biztos, hogy az európai trend, a hagyományos jobbközép és balközép pártok térvesztése az EP következő összetételén is érzékelhetővé válik.
Válságjelek a „nagyoknál”
A britek kiválása miatt eleve kisebb lesz az EP, 705 fősre csökken. Ám elsősorban nem emiatt lesz kisebb az Európai Néppárt (EPP) frakciója. A konzervatív pártcsalád 2014-ben 219 mandátumra tett szert, az idén májusban készített, a foderalist.eu honlapja által közölt felmérés szerint azonban a frakció létszáma 178-ra csökken. Az EPP támogatottsága húsz éve nem volt ennyire rossz.
A hagyományos kereszténydemokrata pártok válságba kerültek Spanyolországban, Franciaországban, Romániában, Hollandiában és Bulgáriában. Sovány vigasz az EPP számára, hogy várhatóan jól szerepel majd az a Szlovén Demokrata Párt (SDS), amely első helyen végzett a múlt vasárnapi ljubljanai parlamenti választáson. Az SDS-t a frakció jobbszárnyához sorolják annál is inkább, mert elnöke, Janez Jansa igen szoros kapcsolatokat ápol Orbán Viktorral.
A szociáldemokrata pártok rendre gyengén szerepeltek az utóbbi évek európai választásain. Ha az EP-voksolás is csak megerősíti a folyamatot, a baloldali pártcsalád várhatóan történetének legsivárabb eredményét éri el. Az S&D az előző voksoláson 189 képviselői helyre tett szert, az új parlamentben azonban már csak 137 mandátumra lehet jó. Valószínűtlen az, hogy a következő szűk egy évben a szociáldemokraták hirtelen megindulnának felfelé a lejtőn. Az EPP és a szociáldemokrata S&D frakció együttesen 315 mandátumot szerezhet, ami majdnem százzal kevesebb annál, mint amit a mostani EP-ben magukénak mondhatnak, és 25-tel kevesebb az abszolút többségnél.
Macron keveri a kártyákat
Szembetűnő ugyanakkor, mennyit erősödtek a liberálisok az előző EP-voksoláshoz képest. Akkor 68 fős képviselőcsoportot alakíthattak, jövőre azonban mandátumaik száma meghaladhatná a százat. A feltételes mód azért is indokolt, mert Emmanuel Macron En Marche mozgalma aligha a liberálisokhoz csatlakozik majd: önálló frakciót alapít, amelyhez a spanyol közvélemény-kutatásokat vezető Ciudadanos, a dán szociálliberálisok, a holland D66, illetve egy sor más párt, sőt akár szociáldemokrata és néppárti politikusok is csatlakozhatnak. Macron teljesen újrakeverheti a kártyákat az EP-ben. Daniel Cohn-Bendit, az európai zöldek frakciójának társelnöke felvetette: a környezetvédők teljes frakciója csatlakozzon Macronékhoz. Erre csekély az esély, mégis felvetődhet a megoldás, ha a környezetvédők várakozások alatt szerepelnek. Minden bizonnyal jóval kevesebb mandátumot szereznek, mint öt éve, de az Egységes Európai Baloldal visszaesésével is számolni lehet.
Szintén nem is csekély visszaesést könyvelhet majd el a jobboldali Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója, jelentősen erősödik viszont a jobboldali radikális Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája. A radikálisok térnyerése azonban a felmérések szerint nem lesz annyira drámai a választás során. Egy biztos, a következő EP más lesz, mint az eddigiek.
HOL LESZ A FIDESZ? Az Európai Néppártban is egyre erősebbek azok a hangok, amelyek szerint, ha Orbán Viktor nem változtat eddigi politikáján, akkor semmi keresnivalója az EPP-ben. Különösen a Benelux államok tradicionális konzervatív pártjai körében érzékelhető mozgolódás a magyar kormánypárttal szemben, a holland Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) nyíltan a Fidesz kizárására szólított fel, ha a Fidesz nem tér vissza arra az útra, „amelyen az EPP megbecsült tagjává vált”. Az EPP frakcióvezetője is jelezte, a civilek elleni magyar kampánnyal a Fidesz túl messzire ment. Már a német keresztény demokratáknál sem tabutéma a Fidesz kizárása vagy tagságának felfüggesztése. A berlini Tagesspiegel azt írta, a CDU két feltételt szabott Orbánnak a néppártban maradásra: tegyen meg mindent, hogy a CEU Budapesten maradjon, és várják meg a Velencei Bizottság állásfoglalását a Stop Soros! törvénnyel. Ezek ugyan nem vetítik előre a Fidesz gyors kizárását, de a jövő évi EP-választás után már eldöntendőként merülhet fel a kérdés: megszakítsák a közös munkát a párttal, vagy a nagyobb frakció érdekében továbbra is vállalják a jelenlétét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
