Még élhetnek háborús bűnösök, de a nácivadászok a holnap gyilkosait is figyelmeztetik: sohasem nyugodhatnak.
A hitleri Németország vezetői közül jó néhányat a háború után rögtön felelősségre vontak. Ám a háborút követő káoszban sokan próbáltak elrejtőzni, menekülni. Ezért a szövetséges erők hadseregeiben szolgáló zsidó katonák informális hálózatot alapítottak, hogy a maguk módján szolgáltassanak igazságot a bűnösöknek. A „nokim” (héberül bosszúállókat jelent) tagjai a becslések szerint ezer náci tisztet likvidáltak.
Az Eichmann-ügy biztatást jelentett más nácivadászok számára is. A leghíresebb közülük a holokauszt-túlélő Simon Wiesenthal, aki éppen ezen felbuzdulva nyitotta újra irodáját Bécsben, amely a náci bűnösökről gyűjtött adatokat hivatalos iratok és szemtanúk beszámolói alapján. Legnagyobb fogása Franz Strangl, a lengyelországi sobibori haláltábor parancsnoka volt és a nyomára bukkant a naplójáról híressé váló Anna Frankot letartóztató Gestapo-tisztnek is. Hasonlóan neves nácivadásznak számított a Klarsfeld házaspár. Beate és Serge Klarsfeld bejárták a világot háborús bűnösök után kutatva, ők találták meg Klaus Barbie SS-tisztet, a „lyoni mészárost”, aki Dél-Amerikába menekülve több ország, például az NSZK és az USA titkosszolgálatának is dolgozott. Minden ügyben a hosszú kitartó kutatás játszott szerepet – és a szerencse. Egy idő után a rejtőzködők már úgy érezték, nincs mitől tartaniuk. Ez ma sincs másképp.
Kalandos úton jutottak el például Képíró Sándorhoz, az 1942-es délvidéki razziában részt vevő egykori csendőrhöz is. Képíró egyik volt társa Skóciában lakott, ahol az ottani magyarok találkozóin szívesen dicsekedett azzal, hogy csendőrként személyesen részt vett zsidók deportálásában. A találkozó egyik részvevője értesítette Zuroffot, aki egy helyi újságíróval vette fel a kapcsolatot, hogy az a skóciai magyarokról készítendő riport ürügyével húzzon ki belőle adatokat. Az idős férfi egy fényképre mutatva mesélte el, hogy tartja a kapcsolatot Képíróval. A perben Képírót első fokon felmentették, nem sokkal később meghalt.
Karsai László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető történészprofesszora ugyanakkor megkérdőjelezi Zuroff módszereit, elsősorban azt, hogy a nyomravezetők pénzjutalomban (10 ezer euró) részesülnek. Azt sem tartja szakmailag tisztességesnek, hogy „bizonyos embereket – így Csatáryt is – olyan dolgokkal vádol meg, amelyeket nem tud bizonyítékokkal alátámasztani” – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek. Karsai úgy véli, hogy nincsenek már nácivadászok. Izrael állam évtizedekkel ezelőtt abbahagyta a még élő háborús bűnösök üldözését és célzott likvidálását. „Amíg Simon Wiesenthal Bécsben valódi kutatóközpontot működtetett, ahol levéltári munkával, szemtanúk felkutatásával és kikérdezésével komoly apparátus foglalkozott. Zuroff nem nyomoz, hanem pénzt gyűjt be gazdag amerikai zsidóktól, és ezt a pénzt megpróbálja saját maga reklámozására és fenntartására, illetve informátorok megfizetésére felhasználni” – állítja a történész.
Nem szabad elfelejteni, hogy hiába beszélünk idős emberekről, a háborús bűnök nem évülnek el. „A most szánalomra méltó, agg, beteg emberek nem ilyen állapotukban követték el zsidók kínzását, kivégzését, hanem erejük teljében lévőként, felelős gondolkodásúként” – mondta Pécsi Tibor, aki szerint legtöbbjük még a bíróság előtt sem szokta megbánni tettét. Ez a jelek szerint Csatáry esetében is így van. Ezért mondhatta azt Simon Wiesenthal: „Öt évtizedes munkám legfőbb értéke az, hogy figyelmeztettem a holnap gyilkosait, sohasem nyugodhatnak.”
Segédfogalmazó vagy tömeggyilkos?
„Nagyon örülök, hogy Csatáry Lászlót házi őrizetbe vették, de a legfontosabb lépés az lesz, ha felelősségre vonják” – nyilatkozta lapunknak Efraim Zuroff. 2011. szeptember 22-én rendelték el a Simon Wiesenthal Központ igazgatójának feljelentése alapján a nyomozást. A kutatás négy országot érintett: Magyarországot, Szlovákiát, ahol a 68 évvel ezelőtti cselekmények történtek, Izraelt, ahonnan tanúkat, sértetteket várnak és Kanadát, ahonnan Csatáry 1997-ben tért haza. Csatáry biztosra ment, megérdeklődte a magyar és a szlovák hatóságoktól, hogy vádolják-e valamivel, illetve folyik-e eljárás ellene, és csak a negatív válaszok után utazott Magyarországra. Ezt már csak azért is megtette, mert 1948-ban távollétében halálra ítélték. A vádak szerint Csatáry – rendőrsegédfogalmazói beosztásban – a kassai gettó parancsnokaként felelős
A vita folytatódni fog: ki is volt Csatáry, segédfogalmazó vagy tömeggyilkos, és tudta-e, hova is mennek azok a vonatok?
Garai-Édler Eszter egyike azoknak, akikre százezer forint vérdíjat tűzött ki a kuruc.info, miután Csatáry egykori lakhelyénél a nyomozást sürgetendő, antifasiszta flashmobon vettek részt hétfőn. Az „eredmény” nem maradt el: mobil-, munkahelyi és otthoni száma, lakás- és e-mail címe, valamint a fényképe is felkerült a náci portálra. „Kaliforniából és Nagy-Britanniából is kaptam gyalázkodó SMS-eket, e-maileket, csütörtökön fél óra alatt háromszáz fenyegető, zsidózó komment érkezett a Facebook oldalamra. A hívások mára napi 3-4-re csökkentek, többségük egy mondat után leteszi. A rendőrségen feljelentést tettem, azt tanácsolták, néhány napig csak kísérettel közlekedjek.” (K. V.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!