Céltalanul lődörgő gyerekek, elcsigázott pedagógusok – ezt eredményezte az egész napos iskola előkészítése és anyagi források nélküli bevezetése. Az iskolaigazgatók tanácstalanok, mit is kellene kezdeniük délutánonként a diákokkal, tartalmas programot jobbára csak a fizetős foglalkozások jelentenek a gyerekeknek.
A szülői beszámolók szerint eddig teljes kudarc az egész napos iskola bevezetése, a diákok és a pedagógusok is leginkább csak szenvednek a délutáni órákban az osztálytermekben. Az, hogy mennyire sikerül tartalommal megtölteni az időt, az iskola és a pedagógusok kreativitásán, találékonyságán múlik, semmiféle iránymutatást nem kaptak a Klebelsberg Iskolafenntartó Központtól (KLIK) vagy az államtitkárságtól. Az eredeti törvényhozói szándék az egész napos iskola bevezetésével az esélyegyenlőség előmozdítása, illetve a kétkeresős családok helyzetének megkönnyítése volt. Marekné Pintér Aranka, a KLIK vezetője arról beszélt, a délutánokat tartalmas és színes programokkal kell megtölteni, hogy a szülők maguk is belássák, jót tesznek a gyerekkel, ha nem kérik ki az iskolából. Ennek ellenére anyagi forrásokat egyáltalán nem biztosítottak, pedig még egy egyszerű kézműves szakkörhöz is meg kell vásárolni az eszközöket valamiből. A szakemberek arra panaszkodnak, hogy az esélyegyenlőség ismét a visszájára sül el, vagyis a gyerekek a minőségi, tartalmas időkitöltés helyett teljes egyenlőségben unatkoznak délután az osztálytermekben, szüleik akár meg tudják fizetni a speciális különórákat, akár nem. Pedig az egész napos iskola alapgondolata nem ördögtől való, de a szükséges források biztosítása nélkül nem lehet színvonalasan megvalósítani.
Az egyik budapesti iskolában máris nagy a szülői felháborodás, a gyerekek ugyanis 60-70 fős napköziben ülnek, ha éppen nincs szék, akkor a földön. Ha az időjárás engedi, kimehetnek az udvarra, de mint azt egyikük anyukája meséli, a zsúfolt osztályteremben szinte lehetetlen betölteni még a klasszikus napközi szerepét is, pedig kislányának most, az ötödik osztály elején kellene elsajátítania, mit is jelent igazából tanulni, eddig a házi feladatai inkább csak munkafüzeti feladatok megoldására korlátozódtak. Az iskola a tarthatatlan helyzetet megkérdőjelezhető módon oldotta meg, két osztálytermet bérbe adott két már nyugdíjas volt tanárnőnek, akik tanulószoba címén fizetős napközit üzemeltetnek havonta 30, illetve 40 ezer forintért.
Vannak pozitívabb példák is. Az egyik jó hírű, szintén fővárosi iskolában, ahol már korábban is jól működött a napközi, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a diákok valóban a tanórákra való felkészüléssel töltsék a délutánt. A tartalmas programok szervezése a legtöbb helyen azonban akadályokba ütközik. Ha például múzeumba szeretnék vinni a gyerekeket, ahhoz pénzt kellene szedni a szülőktől, és máris nem teljesülne az ingyenesség követelménye. Azok az iskolák veszik könnyebben az akadályt, ahol már eddig is jól működő napközik voltak az osztályokban. Ercse Krisztina, a Hálózat a Tanszabadságért tagja, az Együtt-PM oktatási szakpolitikusa szerint a legnagyobb probléma, hogy mint minden eddigi intézkedés, ez is a megfelelő szakmai előkészítés és pénzügyi befektetés nélkül történt, mindösszesen kiadták az ukázt, hogy mostantól 4-ig az iskolában kell lenni. Az intézményvezetők pontos, egyértelmű iránymutatás nélkül próbálják kitalálni, hogy mégis mit vár tőlük a minisztérium. A legtöbb helyen csupán gyerekmegőrzőként működik az egész napos iskola, ahol a gyerekek és a pedagógusok egyaránt bezárva érzik magukat. Ahol sikerül többféle foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek, általában követhetetlen, hogy éppen melyik diák hol van, vagy hol kellene lennie. Így sokszor éppen a klasszikus napközi egyik fontos feladata vész el: hullafáradtan úgy érnek haza, hogy még a leckéjük sincs készen.
A legnagyobb káosz a kikérők terén tapasztalható, ugyanis ezek elbírálása szintén az intézményvezetők hatáskörébe tartozik, akik néha maguk sincsenek tisztában azzal, hogy a szülőnek meg kell-e indokolnia: miért kéri el a gyerekét. Egyes iskolákban mindössze egy formanyomtatvány kérdése, máshol meg kell mondani, hogy mikor, kivel, hova és milyen járművel megy a gyerek. Vannak olyan intézményvezetők is, akik túl komolyan veszik ezt a feladatot, és nem engedik el a gyerekeket megfelelőnek tartott indok hiányában.
A frissen bevezetett rendszert az Origónak még maga Hoffmann Rózsa is bírálta, szomorúnak tartja az elmúlt hetek tapasztalatát, mert a törvényből szerinte nem következett volna, hogy egyszerű gyerekmegőrzővé degradálják az intézmények az egész napos iskolát. Azt mondta, mostantól az államtitkárság oda fog figyelni, hogy a jövőben mindenütt tartalommal töltsék ki az iskolában töltendő időt és tanácsokkal látják majd el az intézményeket. Az iskolák azonban sokkal inkább az átgondolt, előkészített, szakmailag megfelelő intézkedéseknek, a pénznek és nem a tanácsoknak vannak híján, így mindezeknek megint a gyerekek látják kárát.
Eközben Hoffmanni Rózsa...
„Minden magyar embernek szóló útmutatást” küldött levél formájában Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár az általános iskolák ötödikes és nyolcadikos diákjainak, akik idén is megkapták a Nemzeti Hitvallást, illetve az Alaptörvényt, s mellé Hoffmann köszöntőjét. A levél így kezdődik: „Közületek a legidősebbek sem éltek még akkor, amikor Magyarország Alkotmánya nem a magyar emberek alapjogait, értékeit, érdekeit, elképzeléseit rögzítette, hanem idegen hatalomét.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!