A nagy visszatérő most végleg elment: a napokban elhunyt kambodzsai uralkodó, Norodom Szihanuk élete során többször volt a csúcson, de megjárta a poklok poklát is. Nyolcvankilenc év alatt volt, hogy országa királyaként elefántokkal kísérték testőrei, és élt hosszú éveken keresztül pekingi száműzetésben. Talán ő a leghíresebb, de nem az egyetlen, kalandos utat átélt uralkodó.
Phnom Penhben a repülőtértől a ravatalig vezető út mentén legalább százezren búcsúztak a Pekingben elhunyt Norodom Szihanuktól, Kambodzsa egykori királyától. Buddhista szokás szerint holttestét elhamvasztják, és a hamvait rejtő urnát – végső óhajának megfelelően – egy stupában helyezik el a királyi palotában. Kambodzsa Szihanukkal modern történetének legbefolyásosabb emberét veszítette el. Még nem volt húszéves, amikor 1941-ben királlyá koronázták. 1953-ban, uralkodása alatt vált függetlenné az ország. Időnként volt kormányfő is. A nagy taktikus stratégiája azonban 1970-ben csődöt mondott. Szihanuk távol akarta tartani országát a vietnami háborútól, ám ezt az amerikaiak nem akarták. Saját kormányfő-választottja Lon Nol tábornok buktatta meg. A király Pekingben keresett menedéket, miközben országának tragikus sors jutott. Előbb az amerikaiak pusztítottak, a kambodzsai dzsungelen áthaladó Ho Si Minh-ösvényt kutatva, aztán öt év múlva a magukat felszabadítónak tartó vörös khmerek gyilkolták a felszabadítottakat. Szihanuk hazatért, ismét államfő lett, házi őrizetben, bábként. 1979-ben a vietnami csapatok leverték a vörös khmereket. Szihanuk nem maradt, újból Pekingbe költözött. Végül sok év huzavona után 1993-ban, minden politikai erő részvételével, átmeneti koalíciós kormány alakult, majd miután az új alaptörvény alkotmányos monarchiává nyilvánította az országot, másodjára is trónra lépett. Véglegesen 2004-ben, betegsége miatt mondott le a trónról, ekkor ruházták fel a „Kambodzsa atyja” címmel.
II. Simeon bolgár cár fiatalkori évei aligha mondhatók olyan sikeresnek, mint Szihanuké. Apja 1943-as halála miatt már hatévesen uralkodóvá választották, ám három évvel később, jóval azelőtt, hogy ténylegesen átvehette volna a hatalmat, a Vörös Hadsereg felszabadította Bulgáriát, őt pedig száműzték. Több mint négy évtizeden keresztül élt külföldön, Egyiptomban, majd az Egyesült Államokban is katonai iskolákat végzett. Nagykorúsága elérése idején, 1955-ben ugyan Bulgária cárjává nyilvánította saját magát, ám hivatalosan az üzleti szférában dolgozott Madridban. 2001-ben hazatérhetett, II. Simeon Nemzeti Mozgalom néven pártot alapított, a szavazatok negyvenkilenc százalékát elnyerve 2001 és 2005 között az ország miniszterelnöke lett. Cári címéről ő maga nem mondott le, ám Bulgária köztársasággá kiáltása, valamint miniszterelnöki státusza miatt címe megszűnt. A 2005-ös választásokon pártja koalícióban kormányzott, 2009-ben azonban már nem jutottak be a parlamentbe. A modern kori történelemnek ő az egyetlen uralkodója, akit demokratikus választások útján jutott miniszterelnökséghez.
Etiópia egykori királyát, Haile Selassie-t először 1936-ban, Etiópia olasz megszállása során mondatták le, 1941-ben visszaszerezte címét, ám 1975-ben a kommunista forradalom kényszerítette távozásra. II. Konstantin egykori görög király két egymással ellentétes politikai rendszernek, a diktatúrának és a demokráciának vált közös nevezőjévé, 1967-ben ugyanis a még diktatórikus rendszerben kiírt népszavazás törölte el a királyságot, majd az 1974-ben, már a demokratikus rendszerben megismételt népszavazás szintén a királyság eltörlése mellett döntött.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!