Üresen álló konyhák - Az alapítványi és magániskolák kivéreztetésétől várták a döntéshozók, hogy a tanulók rátaláljanak az állami szakképzésre. Így végül lesöpörték a porondról a munkaerő-piaci igényekre valóban érzékeny, rugalmas iskolákat, az államiakban pedig a meglévő keretszámokat sem tudják feltölteni. A vesztes a nemzetgazdaság.
Ma már tagadhatatlanul égető a munkaerőhiány az országban, a KSH adatai szerint történelmi csúcs dőlt meg azzal, hogy csak a versenyszférában 48 460 betöltetlen álláshelyet tartottak számon a második negyedévben, és a gazdaságban összesen 65 700 üres hely van. A valós szám ennél is jóval magasabb lehet, a szakértők szerint akár 100-200 ezer képzett embert is képes lenne felszívni a nemzetgazdaság.
A helyzetet a kormány az elmúlt években radikálisan átalakított szakképzés rendszerén keresztül oldaná meg, a változások eredményeképpen tovább mélyülhet a munkaerőválság.
A Magyar Nemzet a héten hosszú cikket közölt arról, hogy a 2018/2019-es tanévre tervezett állami szakképzési keretszámok milyen döbbenetesen alulbecsülik az egészségügyi terület emberutánpótlását.
A tervben ugyanis találni olyan megyéket, ahol jövőre már egyáltalán nem kapnának támogatást a szakképző intézmények például mentőápoló, fogászati asszisztens vagy gyakorló klinikai laboratóriumi asszisztens képzésekre. Azon túl, hogy ezek az adatok valóban meglepőek, sokkal mélyebben gyökerező problémára világítanak rá, amely a szakképzés átalakításának teljes kudarcát mutatja.
Vaktában döntenek
Az úgynevezett szakmaszerkezeti döntés – amely még akár változhatna is a szakmai vélemények alapján, de a korábbi évek tapasztalatai szerint erre kicsi az esély – megyékre lebontva határozza meg, mely intézményekben milyen szakmák oktatására ad támogatást az állam. Ez a rendszer Juhász Ágnes, a Civil Közoktatási Platform szakképzési szakértője szerint teljesen korszerűtlen és idejétmúlt. Egyáltalán nem számol a megyék közötti mobilitással, holott a szakemberek ma már országokat is utaznak egy jobb munkahelyért. „A világon egyébként sem ilyen merev szakmaszerkezetben gondolkodnak. Az élethosszig tartó tanulás korában nem kellene ennyire szigorúan kikötni, hogy ki mit tanuljon, egy cukrász bármikor átképezheti magát például édesipari termékgyártónak, szakácsnak vagy fordítva” – mondja a szakértő, aki szerint ember nincs, aki valójában meg tudja mondani, hogy három év múlva mire lesz szükség, a megyei képzési tanácsokban legfeljebb jósolgatnak. Ráadásul arra kényszerítik az iskolákat, hogy egyik évről a másikra váltogassák a profiljukat, a szakoktatókat és az eszközöket, így pedig lehetetlen minőségi oktatást nyújtani.
Léteznek olyan szakmák, amelyekre gyakorlatilag bármennyi diákot fel lehet venni, az állam támogatja a képzésüket (ilyen például három megye kivételével a gépészeti terület), a többit egyáltalán nem vagy korlátozott számban finanszírozzák – erre vonatkoznak a megállapított keretszámok, de a probléma elsősorban nem is ezekkel van. Juhász Ágnes szerint például az egészségügyi vagy informatikai szakképzések esetében általában még ezeket a helyeket sem képesek feltölteni az iskolák, és akkor még nem is beszéltünk a lemorzsolódásról.
Vagyis a keretszámok gyakorlatilag nem mondanak semmit arról, hogy végül hány szakképzett fiatal került ki néhány év múlva a munkaerőpiacra.
Csak a felcsúti
A szakképzési rendszerben az alapítványi és magánképzőhelyek évek óta lényegében nem kapnak lehetőséget arra, hogy államilag támogatott képzéseket indítsanak, szinte kizárólag a művészeti területen maradt számukra „terep”, illetve néhány megyében lovász, vadász, fegyverműves képzéseket indíthatnak. Juhász Ágnes szerint nyilvánvaló, hogy sok szakmát éppen azért minősítettek csak korlátozottan támogathatónak, mert így megakadályozhatták, hogy a magánintézmények a konkurensei legyenek az államiaknak. És bár nyíltan nem mondják ki, az egyházi intézmények is előbb kapnakkeretet, mint a magánképzőhelyek. „Már a tavalyi döntésnél elsirattam az alapítványi szakképzést – de kifutóban még működnek az iskolák. Ezzel a döntéssel viszont teljesen meg kell szűnni sokuknak. Olyanoknak is, akik igen jó munkaerő-piaci relevanciával működtettek érettségi utáni szakképzést vagy felnőttszakképzést” – mondja a szakértő, aki néhány érdekességre is felhívja a figyelmet: a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány például a korábbi évekhez hasonlóan most is kapott vendéglátóhelyeket.
Juhász Ágnes szerint egyébként az alapítványi és magánintézmények elsősorban az érettségre épülő, kétéves képzések „piacán” voltak jelen és jellemzően nem fizikai szakmákat oktattak, a fiatal felnőttek inkább informatikai, közgazdasági, adminisztratív OKJ-s képzéseket keresték, ha nem tudtak vagy akartak a felsőoktatásban továbbtanulni. A magániskolák emellett rugalmasabbak voltak, jobban tudtak a helyi körülményekhez, a kormány által is sokat emlegetett piaci igényekhez igazodni. Jelenleg az az abszurd helyzet, hogy vannak olyan területei az országnak, ahol egyáltalán nincs lehetőség például informatikát tanulni szakképzésben, még napi többórás ingázás árán sem.
Hiába kergetnek
„A munkaerő-piaci jelentőséggel rendelkező szakmák esetében az alapítványi és magánfenntartók teljesen kimaradtak a rendelettervezetből. Ez a folyamat 2014- ben indult el, és azóta szinte teljesen sikerült kiszorítani őket, ami azért fájdalmas, 2013-ban még 30 ezer diák tanult ezekben az iskolákban, amelyeknek különösen nagy volt a szerepe az érettségi utáni szakképzésben és a felnőttképzésben” – mondja Naderi Zsuzsanna, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) szakképzési tagozatának vezetője, aki úgy gondolja éppen a vendéglátás, idegenforgalom, kereskedelem, logisztika területén hiányoznak ezek az iskolák, ahol egyébként is nagy a szakemberhiány. A képzőhelyek nagy része megszűnt, néhányan pedig még reménykednek, hogy a politika is ráeszmél, hibát követett el, amikor ezeket az intézményeket kivéreztette. Naderi Zsuzsanna például egy olyan iskolában dolgozik, ahol egy hatalmas, nemzetközi színvonalú tankonyha áll üresen, diákok híján. „Hiába érnek el a diákjaink nagyon szép eredményeket az országos szakmai tanulmányi versenyeken, mégsem kaptunk keretszámot, holott hatalmas a hiány a vendéglátásban” – mondja az AME képviselője, aki szerint a magán- és alapítványi képzőhelyekről a lemorzsolódás is sokkal kisebb volt, bár az állam a saját iskoláiról nem is nagyon publikál ilyen adatokat. Érthetetlen, az államnak miért éri meg, hogy ezek az iskolák és létesítményeik tátongnak az ürességtől, ha közben éttermek zárnak be a szakemberhiány miatt.
Az AME szerint a szakmapolitika abból az alapvetően téves koncepcióból indult ki, hogy ha megszünteti a magánintézményeket, akkor a tanulók átmennek az állami intézményekbe. „Ezeket a diákokat nem lehet bekergetni az állami szakképzésbe, elmennek inkább gimnáziumokba vagy külföldre. Ahelyett, hogy versenyképessé tették volna az állami szakképzést, inkább megszüntették körülötte az alternatívát. Ez a magyar gazdaságnak is óriási kár” – von mérleget Naderi Zsuzsanna.
A szakmaszerkezeti terv tele van nehezen érthető elemekkel. Gyógypedagógiai segítőből például valamiért Heves és Veszprém megyében egyetlenegyet sem képezhetnek. A jelek szerint webfejlesztőkre Baranyában, Fejérben, Komárom-Esztergomban, Tolna, Vas és Zala megyében nincs szükség, a gépi forgácsolók képzését viszont négy megye kivételével mindenhol korlátlanul állja az állam.
Az úgynevezett szakmaszerkezeti döntés a hároméves szakiskolai (jelenlegi nevén szakközépiskolai) képzésben és az érettségizettek részére a 13. vagy 13-14. évfolyamon folyó képzésben oktatott szakképesítésekre, valamint a szakgimnáziumi (korábbi szakközépiskolai) ágazatokra vonatkozik. Ebbe beletartoznak a gimnáziumban érettségizettek számára hirdetett képzések és az esti/ levelező felnőttoktatás is, nem vonatkozik azonban a felnőttképzésre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!