Szisztematikusan szorítja ki az állam a magánkiadók könyveit a tankönyvpiacról. Amíg teheti, a tanárok egy része még mindig magánkiadótól rendel. Felmérés is bizonyítja: a tanárok nem szeretik a kísérleti tankönyveket.
Minden igyekezet ellenére továbbra sem sikerült teljesen bekebeleznie az államnak a tankönyvpiacot – a pedagógusok egy része továbbra is ellenáll, és inkább a magánkiadók könyveit rendeli. Már amíg megteheti, 2018-tól ugyanis a közismereti tárgyakból muszáj lesz az államosított kiadók termékei közül választani, ugyanis lejár minden magánkiadó közismereti tankönyvének engedélye, a meghosszabbításra pedig egyelőre nincs remény. Pedig a tavalyi évhez képest a kormányzati célkitűzéssel szemben nemhogy nőtt volna az állami tankönyvek aránya az idei rendelésekben, hanem minden nyomásgyakorlás ellenére csökkent.
A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (Tanosz) a nyár folyamán kikérte az oktatási tárcától a tankönyvrendelésre vonatkozó adatokat, és ebből az derült ki, hogy míg 2015-ben 25,6 százalék volt a magánkiadók részesedése, idén ez tovább nőtt 27,1 százalékra. Ezek persze nem tűnnek magas számnak, de ahhoz képest, hogy a minisztérium már tavaly azt a célt tűzte ki, hogy 80 százalék legyen az állami könyvek részesedése, mindenképpen jelzésértékű. Különösen, ha figyelembe vesszük a körülményeket: tavasszal sok iskolából érkezett olyan hír, hogy a KLIK egyszerűen lehúzta a rendelési listákról a nem állami kiadók tankönyveit. „Ez azt mutatja, hogy szerencsére tankerület és tankerület között is van különbség. Van, ahol olyan erős a megfelelési kényszer, hogy felülbírálják a tanárok döntését, máshol még mernek saját fejjel gondolkodni” – mondja Kereszty Péter, a Tanosz elnöke.
Márpedig a tanárok zöme elégedetlen a kísérleti tankönyvekkel – ez derült ki a kidolgozásukért felelős állami háttérintézmény, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felméréséből is. A májusban nyilvánosságra került eredmények szerint a tanároknak csupán 22,7 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jövőre is szívesen tanítana a kísérleti könyvekből. A kérdőívek, amelyeket az előző tanévben töltöttek ki a pedagógusok, összesen 27 tankönyv használhatóságára kérdeztek rá, és a kutatók állítólag a gyerekeket is megkérdezték a kiadványokról.
Tavasszal a Magyar Nemzet jutott hozzá az adatokhoz, és összesítve arra jutottak: a pedagógusok 55 százaléka a tankönyvek átdolgozását szabná annak feltételéül, hogy tanítson belőlük, de 22,3 százalék semmi esetre sem választaná az OFI könyveit.
A tanárok legjobban az első osztályos környezetismeret-könyvet utálták, ebből mindössze 7 százalékuk szeretne oktatni – a logikai ívet nélkülöző könyv grafikája is pocsék, ráadásul a tankönyvi és munkafüzeti feladatsorok sok esetben megegyeznek. Ennek a kiadványnak a népszerűtlenségével vetekszik a kilencedikesek matekkönyve, amelyet a megkérdezettek fele szíve szerint nem adna többet a diákjai kezébe. A legnépszerűbb könyv a másodikosok olvasókönyve lett, de sokat elárul a vizsgált könyvek kedveltségéről, hogy a „dobogó” első fokát úgy sikerült megszereznie, hogy a tanároknak kis többsége, 61 százaléka tanítana belőle a jövőben is.
Ennek ellenére az iskolákat minden eszközzel az állami tankönyvek felé terelik, az egyik legsúlyosabb érv, hogy sokkal olcsóbbak, mint a magánkiadók könyvei, a fenntartók részéről pedig nagy a nyomás az iskolákon, hogy férjenek bele a meghatározott keretösszegekbe.
„Azt tapasztaljuk, hogy az iskolák egy része ennek olyannyira próbál megfelelni, hogy teljes egészében ki sem használja a keretösszegeket” – mondja Kereszty Péter. A legtöbben úgy trükköznek, hogy sok olcsóbb állami tankönyvet rendelnek, de azt az egy-két kiadványt, amihez nagyon ragaszkodnak, a magánkiadóktól rendelik, amíg erre van lehetőség. Az utóbbi években a Tanosz szerint az állam sokszor jogsértő módon golyózta ki a piacról azokat a kiadókat, amelyeket nem vásárolt fel (mint az Apáczai Kiadót és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót).
A magánkiadóknak például 2014 óta nincs lehetőségük új könyv engedélyeztetésére, miközben az állam többmilliárdos uniós forrásból 2016-ra 145 új, sok esetben silány minőségű kísérleti tankönyvet vihetett be az iskolákba. Ezzel szemben a magánkiadók saját forrásból állták a fejlesztéseket, az elkészült könyvek egy része az engedélyek hiányában a fiókban áll. Korábban az akkreditációs folyamat saját kezdeményezésre történt, ma már csak miniszteri felhívásra lehet megkezdeni, erre azonban az elmúlt három évben nem volt példa. Mivel a közismereti tantárgyak esetében két év múlva már a meglévő engedélyek is lejárnak, a magánkiadók főleg a speciális, például sajátos nevelési igényű gyerekeknek szóló könyvek területén és a szakképzésben tudnak még érvényesülni. Egyelőre.
TANSZERRE GYŰJTENEK. Ezer rászoruló gyerek beiskolázását támogató, figyelemfelhívó akciót rendezett az Ökumenikus Segélyszervezet, Iskolakezdés, együtt! címmel. A budapesti bazilika előtt száz résztvevő egyszerre emelt üres iskolatáskát a levegőbe, ami így kiadta a segélyvonal 1353-as számát. Ezt híva vagy SMS-t küldve 250 forinttal lehet hozzájárulni rászoruló gyerekek beiskolázásához. Negyven hívásból már egy 10 ezer forint értékű tanszercsomagot tudnak összeállítani.
KÉRDEZZ OKOSAN! Gyakori kommunikációs probléma, hogy a szülő képtelen kihúzni gyermekéből, mi történt aznap az iskolában. A hiba nem (csak) a makacs gyerkőcben van. Meg kell tanulni jól kérdezni. A „mi volt a suliban?”-ra automatikusan a „semmi” válasz érkezik. Érdemes olyan kérdéseket intézni a gyerekhez, ami konkrétabb, megmozgatja a fantáziáját és felkelti az érdeklődését. Például: mi volt a nap legizgalmasabb, legvidámabb vagy legszomorúbb pillanata? Volt-e nagy nevetés, ijedtség, kiabálás, veszekedés, intő, sírás stb.? Melyik volt a leghasznosabb óra és miért? Hol és mivel töltötték a szüneteket? Ki a kedvenc tanár és miért? Melyik tanár vagy diák bőrébe bújna és miért?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
