Életük végéig börtönben maradnak a romagyilkosságok elkövetői. Kiss Árpád, Kiss István, Pető Zsolt 2008–2009-ben kilenc helyszínen hat embert ölt meg, köztük egy gyereket, öt ember súlyosan sérült. Az elkövetők 78 lövést adtak le, 11 Molotov-koktélt dobtak, 55 ember testi épségét veszélyeztették. Negyedik társuk, Csontos István – a két utolsó támadásban sofőr volt – 13 év börtönt kapott. Vágvölgyi B. András Diszkópartizánok című, várhatóan szeptemberben megjelenő könyvében foglalja össze a tragikus történetet.
– Milyen könyvet írt: dokumentaristát, elemzőt, igazságszolgáltatóst?
– Ez az ügy nagyon kacifántos. A könyv formájában is formabontó: fikciós és nem fikciós. A történet térben és időben is mozog. Ahogy hozzáfértem az első-, másod- és harmadfokú ítélethez, a vádirathoz és a 30 ezer oldalnyi nyomozati anyag egy részéhez, sok érdekességre bukkantam, például külföldi, szkinhed szálakra, sok olyan szereplőre (finanszírozó, ötletgazda, hivatalnok), aki érintett lehet. Rengeteg szakértővel beszélgettem, volt titkosszolgálati főnökkel, katonai biztonsági hivatalban jártas emberrel. Minden helyszínt végigjártam, beszélgettem a családtagokkal. Több mint öt éve, a bírósági tárgyalások kezdete óta, 2011. március 25-e óta foglalkozom a romagyilkosságokkal; s bár idén január 12-én ítéletet hirdettek, az ügy folytatódik, mert azt Kiss Árpád és ügyvédje Strasbourgba viszi.
– A könyv írása közben mit tudott meg a magyar igazságszolgáltatás működéséről?
– A nyomozati munka nagyon gyatra volt, a bírói működés jóval színvonalasabb. Az elsőfokú bíró, dr. Miszori László jó munkát végzett, bár többször elszakadt a cérnája (ellene többször is kizárási kérelmet nyújtottak be – sikertelenül – az akkor még vádlottak – a szerk.). Vele hosszan beszélgettem, ez benne lesz a könyvben. Illetve húzódik egy találkozó az elsőrendű elítélttel, remélem, összejön. Ő azért érdekes figura, mert nem a neonáci szcénából jött: tehetséges muzsikus volt, jó dzsesszdobozos, de valahogy félrecsúszott. Akár a magyar rendszerváltás: jól indult. Ráadásul eddig csak a szélsőjobbos médiának nyilatkozott, érdekes lehetőség volna, ha szóba állna más nézőpontú emberrel, neki is fontos lehetne elmondani a saját történetét. Az elsőfokú bíró jelezte, szívesen leülne a börtönben Kiss Árpáddal, ami egy dokumentumos vagy fikciós filmfeldolgozás alapja is lehetne.
– Mi érintette meg leginkább az öt év kutatómunka alatt?
– Egy égő házból menekülő apa, kezében az ötéves gyerekével – akiket agyonlőnek. Ez a kép beleég az agykérgedbe. Ugyanakkor nem áldozati, nem roma szempontból közelítem meg ezt a történetet. Persze fontos az áldozati szál, de leginkább a szélsőjobb televény kialakulása és működése foglalkoztat. Sok a konteó, az emberek elméletek gyártásában gondolkodnak, én a többféle valóságot próbálom összerakni amiben éltek és haltak emberek.
– Milyen tanulsága lehet a romagyilkosságoknak?
– Ha igazi tanulságokat keresünk, vissza kell mennünk 2006 őszéig. Akkor roppant meg ugyanis a magyar demokrácia, ennek következménye a Magyar Gárda megalakulása is. A történet megértéséhez muszáj lenne tisztázni a tíz évvel ezelőtti eseményeket.
De indíthatnánk messzebbről is, onnan, hogy a rendszerváltás első áldozatai a romák, s hogy a magyarok 60 százaléka előítéletesen gondolkodik. Az állam nem tud mit kezdeni ezzel az 5-10 százalékos, jól látható kisebbséggel. Rosszul méri fel helyzetüket, rossz megoldásokkal „siet a segítségükre”.
Érthetetlen például, hogy az egyik túlélő kislánynak miért egy összegben adtak több millió forintos támogatást, majd hagyták, hogy azonnal elköltse. A vályogfalra szerelt LCD-tévé tiplije kifordul a falból, a tévé lezuhan, oda a kárenyhítési segély. Életjáradék-jellegű állami kárenyhítés jobb lenne. Látni kellene, hogy a rossz mondatokból jönnek a rossz tettek, s hogy ebben felelőssége van mindenkinek, a miniszterelnöktől kezdve, a médián át mindannyiunkig.
+1 kérdés
– Miért Diszkópartizánok lesz a könyv címe?
– Az összes szereplő kötődött egy debreceni zenei klubhoz. Volt köztük kidobó és hangtechnikus. És még egy adalék a társadalmi közönyhöz: egy német szobrászművész készített egy szobrot a romagyilkosságok emlékére, de a tatárszentgyörgyi polgármester nem kérte, mondván, minek tovább hergelni a népet. A szobor Iványi Gáboréknál van.
Részlet Vágvölgyi B. András Diszkópartizánok címen készülő, szeptemberben megjelenő könyvéből, mely a 2008–09-es romagyilkosságok, és az azt követő eljárások történetével foglalkozik. A negyedrendű vádlott, és 2015. május 8. óta jogerősen tizenhárom évre elítélt Csontos István nyomozati vallomásain alapuló fejezet a később sokak által nyomravezetőnek tartott Csontos első megnyilatkozásain alapszik. A volt szerződéses katona és KBHbesúgó (Katonai Biztonsági Hivatal) az Aradi utcában tette ezeket a megnyilatkozásait, melyek egyes megfigyelők szerint valamiféle vádalkut alapoztak meg nála. Az általa elkövetett cselekmények maximális büntetési tétele 20 év lett volna, ő 13-at kapott. Ebből letelt hét.
A pentito éneke
A Szent István-napi nagy razzia és letartóztatási hullám után Cs. motorra kapott, hazament. Lassan megnyugodott, hogy őt nem vitték el a kommandósok. Lement a Montiba, időt múlatni, a pultos Vikivel beszélgetett, persze arról, mi minden történt a Perényiben, mi köze lehet a többieknek a cigánygyilkosságokhoz.
Ahogy erről folyt a szó, megint elkezdett remegni a vádlija, hullámokban jött az ideg. Aztán csörgött a telefonja, Nyafi volt, be kéne mennie a Perényibe. Mikor ráfordult az utcára, már tudta, hogy mi lesz: hátára térdeplő kommandós, arccal a flaszternak, hátsó bilincs. Alig szóltak hozzá, kocsiba ültették, jobbról-balról erőemberek, kétszázhúsz kilométer kussban, suhanó nyár végi táj, sárga róna, az M3 jobb és bal oldala felé tekintgetett, Pestre viszik, ez nyilvánvaló. A kommandósok nem tartják be a 130-at, pedig nem is használnak megkülönböztető jelzést. A Hősök terét azért hátulról is felismeri, Andrássy, Oktogon, mintha egy utolsó városnézésen lenne, hiszen nem kellett volna addig menni, hogy beforduljon a kifelé egyirányú Aradi utcába a kommandóskocsi. Fél ötkor már a kihallgatószobában ült.
„Közlöm önnel, hogy a Be. 179. § (1) bekezdése alapján gyanúsítottként hallgatom ki, mert a rendelkezésre álló adatok szerint ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2009. április 22-én Tiszalökön társaival együtt kioltotta Kóka Jenő életét. A fentiek alapján ön megalapozottan gyanúsítható 1 rendbeli, a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntett elkövetésével. Aradi u. 21–23., 2009. 08. 21., 16.35.”
A rendőr hadnagy meg az őrnagy unottan nézték, arcukon az izgalom vagy az érdeklődés legkisebb jele nélkül, inkább az látszott rajtuk, hogy teli van a retiküljük bodzafavirággal, hogy itt, a négynapos ünnepben be kellett jönni dolgozni a melegben. Cs. itt látta először az ügyvédjét is, tatárfejű, verejtékező, bajszos, néha mond valamit, súgva, hogy ez még csak az előke, viszont fontos, hogy a rendőrök érezzék, megvan benne az együttműködési készség. Cs. alá is írta a jegyzőkönyvben a meghatalmazásról szóló mondatot. Adatokat vettek fel. Foglalkozása: nélküli. Munkahely: nincs. Gyámság, gondnokság alatt: nem – ilyenek. A bocskaikerti ingatlan fele az övé hárommillió forint terjedelemben, nyolckilónyi személyi kölcsön tartozása van. Volt garázdaságért egy év próbaidő, még nem járt le, gázpisztolyra adott be tartási kérelmet. Útlevele nincs, szakaszvezetőként szerelt le. Fényképfelvétel és szájnyálkatörlet levétele fog történni. Ezeket, a fényképfelvétel-készítést és a DNS-mintavételt köteles tűrni – ezt is aláíratták. Vallomást teszek. A gyanúsítást megértettem, az üggyel kapcsolatban feltáró jellegű vallomást kívánok tenni, hogy segítsem a nyomozóhatóság munkáját a nyomozás eredményességét illetően. Rajtam kívül hárman, Kiss Árpád, Kiss István, meg valamilyen Dezső. Ő a Perényi melletti Karaoke Bárban volt jegyszedő, róla többet nem tudok. Elmondom, hogy 1 évvel ezelőtt egy újságban olvasott dolog miatt nagyon felháborodtam. A cikkben romák által elkövetett bűncselekményről volt szó. Pistinek is elmondtam, hogy ez engem mennyire felháborít. Ezzel kapcsolatban egészen a Tiszalökön történt sajnálatos eset előtti 1 hétig nem is került szóba semmi. Pisti olykor korábban, de csak az általánosítás szintjén mondott olyanokat, hogy a cigányok rendbe lesznek rakva. Tiszalök előtt egy héttel szólt nekem, hogy csinálnának egy katonai jellegű túrázást, ami a valóságban menetgyakorlat lenne. Engem azért hívott, mert szerződéses katona voltam 6 évig. Sejtettem, hogy Pistinek lehet fegyvere. Korábban is tett olyan megjegyzést, hogy ő milyen jó vadász.
A Perényiben volt a találkozó, talán szerdai nap volt. A pincében katonai felszerelések és több fegyver volt kipakolva. A fegyvereket megnéztem, mind éles. Egy sörétes és egy golyós, 2 db maroklőfegyver is, talán Parabellumok. Lőszer külön. Pisti és Árpi mondta, akció lesz, ebből nem lehet kiszállni. Árpi vitte a szót, útvonal, térképen mutatta, adott helyen kell majd rájuk várni. Telefonon hívnak. Adtak is hozzá egyet, fekete Motorola, de nem volt hozzá töltő. Csak erre. Nem is sejtettem, mire készülnek igazából. Mindkét puskát hozták, Árpi a golyóst, Pisti a másikat, a maroklőfegyvereket a ruházatukban rejtették el. A puskákat gitártokban. Gyöngyvászon, fekete. A Perényi udvarán állt az Opel típusú szgk. Nem az övé, hanem az Árpi felesége húga kint él Angliában, az ő kocsija, Árpi használja, de a tulajdonosnak semmi köze a történtekhez. Árpi adta a kulcsot, én vezettem a 33-as számú főúton Balmazújváros felé. Induláskor tudtam meg, hogy Tiszalök az úti cél. Balmazújváros előtt egy földúton jobbra, 6-8 kilométer, Tiszalök előtt szól Árpi, álljak meg. 20.30–21.00 óra lehetett, mikor megálltunk. Árpi vitte a golyóst. Majd ők hívnak. Adtak még egy CB-rádiót, beállítottuk a csatornát. Két találkozási pontot határoztak meg, az egyik a vasúti felüljárónál, a másik sem túl messze.
Polgárra mentem, várakoztam. Járőrautó megállt mellettem. Rendőr, igazoltatott, kocsi papírjai. Rendőr mondta nekem, hogy gyilkosság történt. Cigányt öltek golyóssal Tiszalökön. Nagyon ideges voltam, akkor jöttem rá, mibe kevertek. Azt elfelejtettem mondani, amíg a rendőr igazoltatott, csörgött a telefon. Felvettem és mondtam, hogy igazoltatnak. Nem emlékszem, hogy az Árpi vagy a Pisti volt-e. A telefont nem emeltem a fülemhez, csak a számhoz tartottam, úgy mondtam bele. Azért tettem így, hogy a rendőr ne vegye észre. Én a kocsiban ültem, épp az adataimat ellenőrizte.
Mikor elment, visszahívtam. A találkozási pontra mentem. Ahogy közeledtem, CB-n hívtak. Pisti irányított. Árpinál volt továbbra is a golyós puska. A puskákat nem rakták vissza a gitártokba. Innen az Árpi vezetett. Elmondtam, a rendőr mit mondott a gyilkosságról. Mondták, ők voltak. Az volt az utolsó szavam, hogy „jaj”. Én ott nem is mertem többet kérdezni tőlük, mert féltem. A fölázott talajon a földúton elakadt az autó. Próbáltuk kitolni másfél órán keresztül, nem sikerült. Akkor Árpi hívta Nyafit arról a telefonról, ami nála volt. A fasorban elrejtették a fegyvereket. Nyugi, nem lesz baj. Gyalog indultak, én maradtam, hogy majd visszajönnek értem traktorral. Nem is láttam, Nyafi hol vette fel őket. Aztán telt el idő, nem tudom, mennyi, hívtak. Menjek ki a műútra, ott várnak. Hoztak nekem pulóvert és enni is. Kerestek egy zetorost, kihúzta az Opelt. Ott volt a telep, lemoshattuk az autót. Ideges voltam és zavart. Visszafelé ezért is vezetett az Árpi. Böszörményen egy kúton megálltunk és rendesen lemostuk az autót. Perényihez vissza. Talán Shell volt, sárga kút, az biztos. Mikor a Nyafival visszajöttek, már nem a katonai ruha volt rajtuk. Mondták, minden cucc a helyén. Tehát a fegyvereket elrakták. Motorral mentem haza. Napokkal később mondták, ne aggódjak, a rendőrök meg lettek vezetve, nem tudnak semmit.
El kívánom mondani, hogy tudomással bírok más hasonló bűncselekményekről, és abban közreműködő további személyekről, illetve olyan személyekről, akik anyagilag támogatták őket. Az általam említett Dezső a tiszalöki dolognál nem volt velünk, én nem láttam. De úgy tudom, neki köze van más esetekhez. Ezeket a dolgokat én a nyomozóhatóság elé kívánom tárni a későbbiekben. Szeretném, hogy ezért az együttműködésért enyhébb elbírálás alá essen a cselekményem. Most az üggyel kapcsolatban mást elmondani nem kívánok, és kérdésekre sem kívánok válaszolni, mert nagyon megviseltek a mai nap történései.
1064 Budapest, Aradi utca 21–23., fszt. 9. alatti hivatali helyiségben, 2009. augusztus 21. napon, 19.11 perckor.
*
Hat nap múlva, de még augusztusban újabb kihallgatás, újabb jegyzőkönyv. Igen, szeretném kiegészíteni a korábban tett vallomásomat. A lövést Árpi adta le. Egy lövést. Árpi mondta, hogy ő adta le a lövést, ő ölte meg a férfit. Az útvonalra visszatérve: a 33-ason 8 km után a Látóképi csárdánál fordultunk Balmazújváros felé, majd Balmazújváros előtt a Keleti főcsatorna hídja után fordultunk egy földútra, azon egészen a 35-ös főútig, amin Görbeháza, polgári elkerülő, majd a 36-os. Tiszavasvárin áthajtottunk, majd Nagycserkesz előtt balra, az útra, ami Tiszalökre megy.
Közbevetőleg megjegyzem, hogy nappal – ha ez szükséges – meg tudom mutatni, melyik úton mentünk, illetve, hogy hol raktam ki őket.
A fegyverek? Katonai múltamból adódóan a fegyvereket egyből felismertem. Viccelődtek és mondták, hogy megyünk vadászni, lehet, kilövünk egy disznót. Én arra gondoltam, hogy ők tényleg vadászni mennek, a szó köznapi értelmében. A golyós puskán kívül volt még egy sörétes puska is, az talán egycsövű volt. Rendes méretű, tehát nem volt csonkítva, de arra már nem emlékszem, hogy pumpás volt- evagy ilyen alulról tölthető rendszerű. Abban nem vagyok biztos, hogy a két maroklőfegyvert a pincében láttam volna. Azért gondolom, hogy volt náluk, mert a visszafelé úton Pisti kezében volt egy maroklőfegyver.
Ruházat? Terepszínű ruhában voltak, de nem a magyar katonák által használt sötétbarna-sötétzöld típusú, hanem ún. „pontterep” ruha volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a magyar ruhán tenyérnyiek a foltok, míg ezen a típuson apróbbak, de a színvilága azonos, bár nekem színlátási problémáim vannak. Bakancs, fekete. Árpinál hosszú, ún. „sivatagi sál”, ha jobban visszagondolok, Pistinél is. Egyiknél fekete, a másiknál zöld. Szerintem Árpinál a fekete. Én? Rajtam egy fekete katonai felső, hosszúujjú, még Koszovóban vettem. Farmer, sportcipő. Pólóra nem emlékszek. Egyébként általában ilyen ruhában járok. Magamtól jöttem így, mert a katonai felső egy aránylag melegebb pulóver, mivel mondták, megyünk vadászni, melegebben akartam felöltözni.
Pistivel korábban is beszéltünk túrázásról, menetgyakorlatról. Árpit az eset előtt ismertem meg tulajdonképpen. Egyszer-kétszer beszéltünk korábban. Zenével kapcsolatos dolgokról. Inkább csak köszönőviszony. Pisti is inkább jó ismerős, mint közeli barát. Kell-kell, mindenre ezt mondták. Kérdeztem, azt mondták: „jól van jó, Csonti, majd meglátod”.
Hogy függő viszonyban voltam-e? Ők szerezték nekem ezt az állást a Perényiben. Már akkor volt egy kis fenyegetős magatartás az irányomba. Igazából sok dolgom nem volt, mióta szakítottam a párommal, én – fogalmazzunk úgy – kicsit leszarom, hogy mi van velem. Miket kérdeztek? Hogy mit vegyenek a bakancs alá. Hosszú szárú zoknit és úgy kell meghúzni, hogy ne legyen túl szoros, de ne is lötyögjön az ember lábán. Milyen tempó, hány kilométer egy óra alatt, mennyi folyadék szükséges, ilyesmik. Láttam rajtuk, hogy csak megerősítést várnak tőlem mint katonaviselt embertől. Nyugodtak voltak, lazák, nyugtattak engem is. Ezen a nagy nyugodtságon vágtam le, hogy nem először csinálnak ilyesmit, hiszen közel sem voltak olyan izgatottak, mint én. Mer’ azér’ a fegyver látványától csak felmegy az emberben az adrenalin. Indulás előtt szóltak, nézzek ki az utcára, van-e rendőr. Felmentem a pincéből, csak az egyik ott dolgozó férfi, én Csokinak hívom, Gábor, rasztahajú srác, ő állt ott pár ismerősével, biciklivel voltak.
Az első vallomásában azt mondta, hogy „a rendőr elmondta, hogy egy cigány embert öltek meg golyós puskával Tiszalökön”. Ez így elhangzott?
Igen, szerintem ezt mondta a rendőr.
Az első vallomásában ön azt mondta, hogy „egyből arra gondoltam, hogy a Pisti és az Árpi lehetett”. Nyilatkozzon erről!
Felmerült bennem, de annyira hihetetlen és felfoghatatlan volt.
Nem gondolt arra, hogy szól a rendőrnek ezzel kapcsolatban?
Annyira ledöbbentem, hogy gondolkozni sem tudtam. A rendőr után elhajtottam, egy buszmegállóban álltam meg, eszembe jutott, hogy visszahívjam őket, a számot onnan tudtam, hogy a híváslistában csak ez az egy szám volt. Elindultam, bénáztam. Mikor már közel, a rádión mondták merre. „Hová mész, te hülye!”, azaz ők már láttak engem. A rádióban mondták, hogy oké, 20 méter, 10 méter, 5 méter, „Állj már meg, te hülye!”. Itt megjegyzem, ekkor láttam azt is, hogy mögöttem 50–100 méterre a műúton elmegy egy kocsi. Mikor elment, akkor mondták rádión, hogy szálljak ki. Árokparton ültek, mindkettőnél puska. Mondták: „Kuss!” Leguggoltam, még egy autó ment el a műúton. Valahonnan előkerült egy matricarendszám, rakjuk-e fel, de Árpi mondta, nem. Visszautalva: Árpi nem rögtön mondta, hogy ő lőtt, mikor beszálltak, hanem később. Vezetett és mondta: „Alighogy lefeküdtem, kilépett az ajtón, és akkor lőttem, és csak annyit mondott, hogy jaj, és összecsuklott”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!