Egy alternatív Európa-kép alapjait rakta le tusványosi beszédével Orbán Viktor miniszterelnök - Jobb élettel kecsegteti a fiatalokat, miközben nem tudni, nem érti vagy csak nem akarja megérteni a modern világgazdaságot - Maga sem tudja eldönteni, mit szeret és mit utasít el az Európai Unióban.
Álságos képet fest Orbán Viktor Európáról tusványosi beszédében. Persze nem ez az első alkalom, hogy a miniszterelnök sajátos megvilágításba helyezi az európai politikát. Ám a szabadegyetemen mondottakból, illetve a két hete, a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban megjelent véleménycikkből, úgy tűnik, Orbán túllépett az öncélú uszítás eddigi taktikáján, és kezdi lerakni egy alternatív európai valóság alapjait.
Abban minden kétséget kizáróan igaza van Orbánnak, hogy Európa egy eszme, egy ideológia – ami neki magától értetődően nem tetszik. Az európai egység melletti feltétlen elköteleződést akár egy valláshoz is lehetne hasonlítani. Meggyőződés vagy neveltetés miatt kezdtek – és talán még kezdenek – el hinni emberek abban, hogy az európai nemzeteknek jobb az együttműködés, mint ha az államok a mostanában sokat emlegetett kifejezéssel élve nemzeti szinten birkóznak meg a problémákkal. Európa lényegében egy vallás. Csakúgy, mint a Fidesz, melynek ifjú hívei csillogó szemmel hallgatták az alapító atyát a hargitai hegyek tövében. De ez a vallás, ami egykor éppen Európára épített, ma már nem kompatibilis az integráció eszméjével. Sőt, fenyegetve érzi magát általa. Így meg kell kezdeni azt a csendes aknamunkát, amely a kettős identitással rendelkezőkből kiöli Európát, a nacionalizmust pedig csúcsra járatja, hogy még több hívet szerezzen.
Új feketelista
A retorika merőben új eleme, hogy már nem csak úgy nagy általánosságban mutogat a miniszterelnök „Brüsszelre”, hanem meg is nevezi a bűnösöket: az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet (EP). Azt mondja az előbbiről, hogy túllépve eredeti megbízatásán önálló politikai kezdeményezésekkel áll elő, amivel ellopja a nemzeti hatásköröket és kicselezi a miniszterelnököket.
Csak éppen a Lisszaboni Szerződés – amelyre a miniszterelnök is hivatkozik – nemcsak arra hatalmazza fel az intézményt, hogy legyen a „szerződések őre”, hanem arra is, hogy uniós jogalkotási eljárást kezdeményezzen. Az uniós állam- és kormányfőknek csak a főbb irányokat kell megszabnia, nem a konkrét részleteket – ellentétben Orbán kitekert szerződésértelmezésével.
De ezt még be lehetne tudni az „arctalan bürokráciát” érintő szokásos vádaskodásnak. Az igazán felfoghatatlan az, hogy az EP is felkerült a feketelistára, amelynek a szerepét éppen azért növelték meg, hogy az arctalan és meg nem választott bürokraták helyett úgynevezett európai emberek hozzanak döntéseket.
Felfoghatatlan tehát, hogy mi baj van az EP-vel. Ha csak nem az, hogy nem ül benne elegendő létszámú Fidesz-pártkatona, így Budapestről nem lehet irányítani a működését.
A jövő ígérete
A Tusványosra sereglő ifjú híveknek beadott tanok közül a leginkább visszatetsző az, ami azt sugallja: szüleikénél jobb életre csak akkor számíthatnak, ha a Fideszt választják. Nyilvánvaló igazság, hogy a II. világháború utáni Nyugat-Európában felnövekvő generációk nyugodt szívvel számíthattak arra, hogy jobban fognak élni, mint a szüleik, mostanra viszont vége szakadt ennek a szüntelen prosperitásnak. Csak éppen nem azért, mert a gazdasági válságba süppedt Európa annyira rossz és tehetetlen lenne a kínai és indiai versenytársakkal szemben, mint ahogy azt a miniszterelnök beállítja.
Közgazdasági alapvetés, hogy minél alacsonyabb fejlettségi szintről startol egy gazdaság, annál látványosabb lesz a fejlődés a kezdeti időszakban. Nem véletlen, hogy lenyűgöző, két számjegyű GDP-növekedési adatokat tudott produkálni a világháború alatt lerombolt Nyugat-Európa vagy a maoizmussal megnyomorított Kína. De a felfokozott lendület törvényszerűen lelassul, és egy fejlett gazdaságban beáll a jólétnek egy állandó szintje.
Aki ma Franciaországban vagy Hollandiában fiatal, nagy valószínűséggel ugyanúgy fog élni, mint a szülei, legfeljebb modernebb technikával lesz körülvéve. De be kell látni: annál jobban már nem lehet élni, mint amit Nyugat-Európa az 1990-es évekre elért. Kínában viszont néhány tízmilliós városi középosztályt leszámítva még mindig százmilliók tengődnek a II. világháborút megelőző nyugat-európai színvonalon vagy alatta.
Ugyanebből következik, hogy 27 – és nem 72 – évvel a rendszerváltás után Magyarországnak van hova fejlődnie. De ennek a záloga nem az a fajta bezárkózó, nacionalista politika, amit Orbán hirdet, hanem ha a világháború utáni nyugat-európai receptet követve aktívan részt veszünk a globális és az európai integrációban.
Nemzetállami megoldások
Érdekes filozófiai kérdés, hogy Orbán nem érti-e a modern világgazdaság interdependens működését, ahol az államok kölcsönösen függenek egymástól; vagy csak úgy tesz, mintha nem értené, mert így könnyebben lehet lelkesíteni a tömegeket. Azt mondja például, hogy be kell látni, bizonyos kérdéseket csak nemzetállami szinten lehet megoldani. Például az EU hónapokig tehetetlenül nézte az Európába áramló migránsok áradatát, amit a magyar kormány aztán milyen remekül megoldott azzal, hogy felhúzatták a kerítést a déli határon.
Tulajdonképp igaz, hogy Magyarország tehermentesítette magát, csak éppen eldőlt a dominó a Balkánon. A nemzetállami szintű megoldások számláját végül Görögország állta, ahol százezrek torlódtak fel. A problémát pedig nem egy újabb nemzeti szintű intézkedés mentette meg – például, hogy magyar mintára több ezer szigetet is körbekerítettek –, hanem az EU, amely megállapodást kötött Törökországgal. Amit természetesen rengeteget lehet kritizálni, de az egységesen fellépő uniós diplomácia talált egy ideiglenes megoldási lehetőséget, amit Törökország elfogadott.
Ezért is hangzik végtelenül képmutatónak, mikor Orbán azt mondja, az EU nem meghatározó globális szereplő, a befolyása csak a régióra korlátozódik. Az euró kulcsvaluta szerepe, a gazdasági mutatók, az Oroszország elleni szankciók – melynek feloldásáért élénken lobbizik az Orbán-kormány –, az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodás és számtalan diplomáciai törekvés a különböző konfliktusok kezelésére, mindmind arra utalnak, hogy az EU meghatározó tényező a világban.
Magyarországnak és Németországnak egyaránt szüksége van arra, hogy az integráció része maradjon. Mert hiába beszél Orbán a nemzetállami megoldások szükségességéről, nem nagyon van ma olyan probléma, amit egy kicsi, de akár egy nagy állam is önállóan képes lenne kezelni. A magyar kormány a nemzeti szuverenitás egyik fontos szimbólumának tekinti a forintot és a jegybank függetlenségét, pedig minden apró gazdasági vagy politikai változásra élénken reagálnak a nemzetközi piacok, melynek hatásait aztán korrigálni kell a gazdasági stabilitás érdekében. Ha a sokat szidott multinacionális vállalatok kivonulnak az országból, mert bizonytalan a szabályozási környezet vagy nem megfelelő a munkaerő, a gazdaság összeomlik. Ha nem lehet uniós támogatásokat lehívni, megtorpan a Matolcsy-féle gazdasági tündérmese. Ha nincsen uniós szabályozás a hulladékgazdálkodásra és az élelmiszer- forgalmazásra, ellep minket a mocsok.
Masírozhatnak
A végtelenségig lehetne folytatni a sort, amit az is bizonyít, hogy időnként – például a tusványosi beszéd után fél órával – már Orbán sem akar mindent nemzetállami szinten megoldani. Mert egy európai hadsereg felállítását és a titkosszolgálatok közti fokozott együttműködést ő is jó ötletnek tartja. Pedig ha valami, hát ez aztán a nemzeti szuverenitás még valóban meglévő magját érinti. Sokkal inkább, mint az önálló monetáris politika, ami amúgy sem létezik.
Hogy mennyire tarthatatlan az európai politikaterületek közti mazsolázgatás, azt Nagy-Britannia példája mutatja. Az ország negyven éven át válogatott aközött, hogy milyen kérdésben éri meg neki, hogy együttműködjön az EU-val, és melyikben majd. Majd megszavazta a kilépést az Európai Unióból, de valójában mégsem tudja majd függetleníteni magát együttműködéstől, ha továbbra is kereskedni akar az EU-val.
A Brexit után volt néhány pillanat, mikor azt lehetett hinni, hogy a magyar miniszterelnök taktikát változtat, miután legfőbb szövetségesét elvesztette. De Tusványos után egyértelmű: tovább építi a tábort, amivel együtt masírozhatnak majd a mártírhalál felé.
"Európa lényegében egy hitvallás, ahogy a Fidesz is az."
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!