Esterházy Péter író:

Megvallom (úgyis régen valltam már) röviden: azt hiszem, nem tévedek, még sose vártam év végén fordulatot, különösen nem revelációt. Illetve ha mégis, az unalmasan a munkámhoz kapcsolódik. Ott mindig várok egy kis fordulatot. Vagy arra a kérdésre választ, hogy mit is kéne csinálnom. Hogy sikerüljön. Hogy hasonlítson arra a csodaszépre, amit látok belül. De ezeknek a kérdéseknek (ezen a szinten:) nincsen társadalmi relevanciájuk. Dolgozni szeretnék. Nem várom, hogy a körülmények ebben segítségemre lesznek, nem várom, hogy a kulturális körülmények jól változnának, ellenkezőleg, újabb politikailag vezérelt nyomulások lesznek, fájdalmas személyi döntésekkel (bezupálásokkal), nem várom, hogy épeszűbb legyen a közélet, a másképpen gondolkodók egymáshoz való viszonya, viszonytalansága, nem várom, hogy „köszönésre köszönés legyen a válasz”, a választást várom, de a kérdés nagyon helyesen eltilt ennek részletezésétől, és nem is tudnám részletezni.

Bornai Tibor zenész:

Az egyik dalom címével válaszolok. Megyünk, vagy maradunk? Értem ezt először is az országra. Ezen az úton maradunk, vagy megyünk tovább? Esetleg más irányba? Ugyanerre? Egyre távolodva Európától? Vagy közeledve? Másodszor mindannyiunkra értem a kérdést. Haladunk-e? Előre vagy hátra? Esetleg maradunk olyanok, amilyenek mindig is voltunk? És főleg: elhagyjuk ezt az országot, ahogy annyian, vagy itt maradunk? És végül: én megyek? Vagy maradok? Ezek dőlnek el jövőre. Fontos év lesz.

Darvasi László író:

Ha jól alakul, több szempontból lehet radikális változás az életemben. Mondjuk, ezek meglehetősen személyes események lennének, úgyhogy lehalkítom a hangszórót. Választ meg nagy, lényegi kérdésre nem annyira várnék, mert kérdezni jobban szeretek. Illetve a kérdést jobban szeretem. Tehát általában maradjon így, ahogy eddig volt, maradjunk ennyiben, ha kérhetem, kicsit Kántor Péter barátomat idézve, szóval maradjon úgy, hogy kérdezni, kérdezősködni lehessen.

Falus András professzor, biológus, genetikus, immunológus:

Nem vagyunk egyedül? És ki, kit győz le bennünk? A magyarázathoz egy új idegen szó vezet el, a mikrobiom. Ez a bennünk élő mikrobák – baktériumok, vírusok, egysejtű gombák – összessége. Ezekből százszor annyi van a szervezetünkben, mint ahány emberi sejt! S az utóbbi egy-két évben derült ki: zömmel nemhogy nem okoznak semmiféle kórt, de kifejezetten a rettegett betegségeket, járványokat kiváltó többi mikróba ellen hatnak. Egyensúlyban tartják az embert. Az ellenségeink ellenségei – tehát a barátaink. És jövőre sokat tudhatunk meg arról, hogy e „jófiúk” hogyan veszik fel a harcot a „rosszfiúkkal”, amint arról is, hogy az emberekben lévő genetikai állomány zöme – nem is emberi. A testünk, akár a dzsungel, egy komplett ökoszisztéma.

Dr. Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató:

Vajon 2014 is beleillik-e a nagy melegrekord-szériába? Az eddigi mérések alapján tudjuk, hogy a tíz legmelegebb év az elmúlt 13 esztendő során volt, s most a klímakutatókat az foglalkoztatja, hogy vajon beleillik-e a jövő év is ebbe a tendenciába vagy ad egy kis pihenési időt, hogy megegyezzünk a klímatárgyalásokon. És persze az előbbitől nem függetlenül izgalmas kérdés az is: megint megdől-e az északi-sarki jégtakaró szeptemberben mért a zsugorodási rekordja, vagy egy kicsit tud majd regenerálódni…

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a múzeumi negyed kormánybiztosa:

Év elején írjuk ki a nemzetközi tervpályázatokat a 2018-ban megnyíló múzeumi negyed öt új épületének konkrét helyszíneire, majd ősszel következik az elbírálás, így a mi kérdéseink most a tervezők és a pályázatok körül forognak. Nagyon izgalmas időszak következik, ugyanis ilyen módon, azaz tervezési pályázat útján, száz éve nem épült kulturális középület itthon.

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője:

Európa fontos kérdése az lesz, hogy kialakul-e a valódi család ebből a közösségből? Képesek lesznek-e a gazdagabb országok megsegítendő családtagokat látni a szegényebbekben? Magyarországon pedig az a fő kérdés, hogy merre billen a mérleg: Európa és a józanság felé vagy a további elzárkózás és különállás irányába?

Dr. Kürti Sándor vállalkozó:

Szerintem 2014-ben jelentős fordulat lesz az információ értékváltozása, a szokásosnál lényegesen gyorsabb növekedése, és a még gyorsabb devalválása terén. Múltunkból adódóan megtanultuk az információ „helyértékén” való kezelését. Az értékesebbeket jobban védtük, a kevésbé értékeseket kevésbé. Úgy évente felülvizsgáltuk e helyzetet, és ha szükségesnek láttuk, javítottuk. Szerintem 2014 fordulatot hoz abban, hogy napi gyakorlatunkban is megjelenik a „tiszavirág- életű” információ. Aki azonnal és elsőként tudja hasznosítani, annak, és csak annak, hatalmas értéknövekedése lesz, míg mindenki másnak veszteséget okoz. A Lehman Brothers-élmény sokszorosítva lesz az szinte biztos, csak az egyes esetek mértéke nem ismert ma még.

Cserna-Szabó András író:

Én (többek közt) azt várom a 2014-es évtől, hogy a celebek vonuljanak ki (vissza) a könyvpiacról, menjenek haza a tévékbe, a bulvárújságokba, a plázákba stb. Milyen szép új (régi) világ lenne: a regényeket megint írók írnák, a ponyvákat Rejtők, a szakácskönyveket ínyesmesterek és így tovább. Persze, tudom jól, hogy ez nem fog bekövetkezni, de azért várni csak lehet, a várás ingyen van, nem kér enni.

Vári György újságíró, kritikus:

A 2014-es évnek arról kéne szólnia, hogy elkezdjük lerakni az alapjait a jelenleg alig, vagy csak kivételes helyzetekben, természeti katasztrófák és vészhelyzetek idején megmutatkozó társadalmi szolidaritásnak. Az utóbbi évek végképp világossá tették, hogy a középosztály önmagát okkal veszélyeztetettnek érző részét könnyű a náluk is kilátástalanabb helyzetben lévők elleni fellépésre mozgósítani (a hajléktalanüldözéssel szembeni közöny vagy „rendpárti” rokonszenv, a „segélymegvonás” ötlete iránti szűnni nem akaró lelkesedés, a menekültek vagy a fogyatékkal élők odaköltöztetése elleni spontán lakossági akciók, aláírásgyűjtés stb.), viszont alig mutatkoznak ezzel szemben a tevékeny szolidaritás jelei. Igaz, a lecsúszó középosztállyal sem szolidáris jóformán senki. A társadalomnak csak egy szeletét fogja át, persze, de mégis talán az év egyetlen jó híre volt, hogy a hatból három, a versenyszféra munkavállalóinak nagy részét tömörítő szakszervezeti konföderáció lényegében egyesült. Remélem, hogy az új szervezet tényleg vonzó és ütőképes lesz és 2014-re, mondjuk, a valódi munkavállalói érdekképviselet megszületésének éveként tudunk majd visszaemlékezni.

Karafiáth Orsolya költő, író.:

Nem várok semmilyen fordulatra, hiszen azt látom, mind a lejtmenet, mind az esetleges (bár nemigen remélt) jó felé fordulás csak lassú változás eredménye lehet. Sajnos nem tudok optimista lenni, és nem is biztos, hogy szeretnék, jobban hiszek abban, hogy készen kell állni mindkét forgatókönyvre.

Majoros Péter (Majka) műsorvezető:

El fog dőlni, hogy Iránnak milyen célú tervei vannak az urándúsítással, csupán „baráti” vagy akár háborús célokra is használná. Illetve a szír problémakör is foglalkoztat. De fontos kérdés az is, bajnok lesz-e az Újpest?

Dévényi Tamás építész:

Olyan szemléletre lenne szükség szerintem, amely nem egyetlen nagy kérdés alapján határoz meg sorsokat vagy egy országot, hanem sok kisebb mentén. Jobb lenne, ha életünk számos kis kérdésből, és azok konszenzusos megoldásából állna. A világ amúgy is sok apróbb elemből áll össze, például a globális felmelegedés negatív hatásait mindenki icipici lépésekkel csökkenthetné a maga életében.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!