Egy apró csoda történt múlt vasárnap a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Alföldi utcai átmeneti befogadó otthonában. Tíz kisiskolás és óvodás kapta meg a Cókmók nevű táskát, amelynek megálmodója Kovács Bori formatervező, aki nem egyszerűen egy tárgyat szeretett volna ajándékozni az állami gondozottaknak, hanem egy kis állandóságot, élményt csempészni a nehéz sorsú gyerekek életébe.
Pont egy éve írtunk Kovács Boriról, aki ipari formatervezőként nem szokványos utat választott. Menő kütyük vagy dizájntárgyak helyett olyasmit szeretett volna tervezni, amivel örömet szerezhet olyanoknak, akiknek egyébként kevés vidámság jut. A társadalmi problémák megoldása iránt elköteleződött lány ismerősökön keresztül jutott el a VIII. kerületi befogadóotthonba. Sok időt töltött itt, mire kikristályosodott benne az ötlet, hogyan tudna segíteni azokon a kisgyerekeken, akiket valamilyen oknál fogva kiemeltek a családjukból, és az Alföldi utcai állomás általában még csak az első azok közül, amelyeket be kell járniuk.
A különböző szociális, lakhatási vagy más problémák miatt az intézménybe kerülő gyerekek sorsa általában nagyon szomorú. Mivel legtöbbjük szülei nem mondanak le róluk, bízva abban, hogy a körülményeik rendeződhetnek és a család újra egyesülhet, a kicsik nevelőszülőkhöz kerülnek, szerencsés esetben elsőre olyanokhoz, akikkel sikerül a zökkenőmentes együttélés. Sokan vannak azonban olyanok, akik intézményről intézményre, nevelőszülőtől nevelőszülőhöz járnak az évek során, és alig van állandóság az életükben. Bori sok időt töltött a gyerekekkel, hogy minél jobban megismerje őket és a problémáikat, és rájöjjön, hogy formatervezőként hogyan hozhat létre olyan terméket, amellyel segíthet rajtuk. Felismerte, hogy az állandóság hiányában az apróságoknak nagyon speciális a kapcsolata a különböző tárgyakkal. Magunk is kötődünk saját, illetve családunk emlékeihez, dísz- vagy akár berendezési tárgyaihoz és azok történetéhez, ezek fontos szerepet töltenek be az életünkben, sokszor még az énképünknek is fontos építőelemeit alkotják. A befogadó otthonba kerülő gyerekek életéből ezek a kis, ámde nem elhanyagolható építőkockák általában hiányoznak. Ezzel párhuzamosan pedig az emberi kapcsolataik is labilisabbak, sokkal kevesebb személyre támaszkodhatnak, mint egy átlagember. Bori a két problémára egyszerre keresett megoldást, és kitalálta a Cókmók elnevezésű táskát, amelyhez közösségépítés is társul.
Amikor a gyerekek elhagyják az intézményt, az óvónénik rendszerint egy reklámszatyorba kénytelenek becsomagolni holmijaikat és ezzel bocsátják útjukra az apróságokat. Ezt a szatyrot szerette volna valahogy kiváltani Bori. Tavaly még csak álom volt, de idén már el is készült az élénk színekben pompázó hátizsák, ami nagyban különbözik a szokványos túra- vagy iskolatáskáktól. A Cókmók kisebb részekre bontható és a gyerekek gyakorlatilag berendezhetik vele saját környezetüket, akárhová is kerüljenek. Van benne egy takaró, amely kapucnis sarkának köszönhetően köpenyként vagy egyfajta hálózsákként is használható, ha felakasztjuk a táskát, polcocska lesz belőle, de ami még fontosabb: tele van kisebb-nagyobb rekeszekkel, amelyekbe a kincseket lehet rejteni. A közösségi szellem erősítését pedig az szolgálja, hogy aki vesz saját gyermekének vagy családtagjának egy Cókmókot, egyben megajándékoz egy másikkal egy állami gondozott apróságot is, akivel az úgynevezett Cókamókákon akár találkozhat is. Nem titkolt célja a projektnek, hogy ezeken az eseményeken a gyerekek összebarátkozhassanak és kapcsolatot építhessenek a befogadó otthonon kívüli kortársaikkal is. Bori testet öltött ötlete most végre eljutott azokhoz, akiknek eredetileg szánta, a múlt hét végén, az első Cókamókán tíz óvodás és kisiskolás gyermek kapta meg táskáját az Alföldi utcai a befogadó otthonban. Mi, a Vasárnapi Híreknél úgy döntöttünk, csatlakozunk a szép kezdeményezéshez és mindkét, általunk megvásárolt táskát odaajándékoztuk a befogadó otthon egy-egy lakójának.
A gyerekek előzetesen csak annyit tudtak, hogy vendégek érkeznek, akikkel mézeskalácsot fognak sütni. Náluk már csak mi, ajándékozók, na meg Bori és a csapata voltunk izgatottabbak a premier előtt: vajon mit szólnak majd az apróságok az egyelőre még érintetlenül a zacskóban álló színes Cókmókokhoz? A „vendégseregben” egyelőre még jóval többen voltak a felnőttek, mint az apróságok, aminek Bori elmondása szerint az volt az oka, hogy a legtöbben karácsonyi ajándéknak vették a táskákat saját gyerekeiknek és nem akarták elrontani a meglepetést a szenteste előtt.
Az egyik ajándékozó, Eszter mégis kislányával érkezett, Virággal, aki már annak rendje és módja szerint telepakolta és büszkén viselte a hátizsákot. Eszter azért tartotta fontosnak, hogy a kislányával érkezzen az eseményre, mert szeretné, ha Virág reálisan látná a saját helyzetét, és szembesülne azzal, hogy vannak gyerekek, akik sokkal kevésbé szerencsések, mint ő.
A kis csapat már a mézeskalácssütés alatt összerázódott, az otthon lakói rengeteg bizalommal és szeretettel fordultak felénk, az asztalok, a padló, a kis kezek, ruhák, sőt egyeseknek még a haja is ragadt a süteménytésztától. Virág angyali türelemmel tanította a kisebbeket arra, hogyan kell kiszaggatni a kinyújtott tésztából a kis csillagokat, házikókat és fenyőfákat. Ám az igazi móka még csak ezután következett.
Tölg-Molnár Zsófia pszichológusként vesz részt a projektben, maga is dolgozott az Alföldi utcai otthonban, ahol pszichodráma foglalkozásokat tartott a gyerekeknek. Most is ő vezényelte le az ajándékok átadását, körben összekapaszkodva egy képzeletbeli utazás során jutottunk el a varázshegyhez, ahol mindenki megkapta a maga táskáját. A gyerekek tátott szájjal figyelték, amikor lelepleződött a színes kupac, és látszott: alig-alig merik elhinni, hogy a Cókmók tényleg az övék, megtarthatják, és már senki nem veszi el tőlük. Bori számára ekkor bizonyosodott be, hogy jó munkát végeztek: a gyerekeknek nem kellett magyarázni, hogy mit is kell csinálni a táskával. A legnagyobb sikert kétségtelenül a takaró aratta, percek alatt tele volt a szoba kék és sárga lepelbe burkolózott apróságokkal, akik egymásra licitálva kiáltozták, hogy éppen kinek a bőrébe képzelik magukat. Kis batmanek, hercegnők, királyfik és varázslók vidám kiáltozásától volt hangos a befogadóotthon. Hamar kiderült, egy egyszerű kapucnival megtoldott pokróc ezeknek a krízishelyzetben lévő gyerekeknek sokkal többet jelent, mint valami, amivel betakarózhatnak: egy eszköz, amivel képzeletben másnak, máshová képzelhetik magukat. Az egyik hat év körüli szőke kislány, Tamara pedig annak örült, hogy ezzel a pokróccal végre könnyebben megy majd az elalvás. Mi pedig nem győztük megerősíteni ebben a hitében – reméljük, valóban így lesz!
A pszichológus azt meséli, ezeknek a krízishelyzetben lévő gyereknek sok szempontból nagyon speciális a helyzetük. Egyrészről elveszítették azt az „ősbizalmat”, amit az ember a szülei iránt érez, egyszerre érzik magukat cserbenhagyva, és mégis éheznek az apai-anyai gondoskodásra. Egyszerre munkál bennük szeretetéhség és megfelelési kényszer – ezért is fordulnak minden felnőtt felé nagy nyitottsággal –, félő azonban, hogy pontosan ezért kerülhetnek rossz befolyás alá. A „régi életük” emlékeihez kötődő tárgyaknak hatalmas a jelentőségük, a szüleiktől kapott koszlott, teljesen értéktelen tárgyakat is kincsként őrzik.
Zsófia azért is tartotta fontosnak, hogy az ajándékátadás köré egy kalandos történetet kerekítsen, mert ezeknek a gyerekeknek hatalmas szükségük van az élményekre, a fantáziavilágra, sorsuk miatt azonban sokkal nehezebben szakadnak el a valóságtól és alig-alig hisznek a csodákban. Zsófia szeretné, ha a jövőben nyomon tudnák követni a Cókmókok és kis tulajdonosaik sorsát, mert úgy gondolja, a táskák állapota és az, hogy milyen tárgyak, rajzok és emlékek gyűlnek a rekeszekben, sokat elárulnak majd arról, hogyan alakul a gyerekek sorsa. Bori pedig elszánt, hogy az eddigi tapasztalatok és igények alapján továbbfejlessze a táskákat és valódi közösséget fejlesszen a Cókmók köré. Mert amire a legnagyobb szükségük van a gyerekeknek, azok az emberi kapcsolatok és az állandóság, na meg persze a hit, hogy csodák igenis történhetnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!