Magyarországon is fellép a Cirque du Soleil legendás társulata

 
 

Egy vulkán tetején terül el egy különleges erdő, melyben hóbortos varázslények élnek. Varekainak hívják, ami roma nyelven azt jelenti: „bárhova”, ugyanis a csodás erdőben minden megtörténhet. Ebbe a csodavilágba zuhan le egy nap Ikarusz az égből – és ezzel kezdetét veszi a Cirque du Soleil legendás kanadai cirkuszi társulat előadása, melyet májusban mutatnak be Budapesten.


„Tanúi lehetünk annak, ahogy Ikarusz újra megtalálja az önbizalmát, felépíti az életét, ismét szerelmes lesz, megtanul járni. Ám ez nem egy tündérmese, mert a kőkemény múlt áll az előadás hátterében” – árulta el a Vasárnapi Híreknek Bruno Darmagnac, a társulat művészeti vezetője. A Varekai ugyanis Dominique Champagne személyes történetén alapszik. Az artista próba közben lezuhant, és mindkét lábát eltörte. „Ennek következtében teljesen átalakult az egész élete, és meg kellett tanulnia együtt élni a megváltozott körülményekkel.

De jól jött ki belőle, ma már íróként és rendezőként dolgozik. Éppen ezért a Varekai célja az, hogy a bátorság előtt tisztelegjünk, és belássuk, az életben mindannyian szembesülhetünk nehézségekkel, amikor dönthetünk, megadjuk magunkat vagy küzdünk” – mondja a francia művész.

Bruno Darmagnac szerint abban rejlik a Varekai-előadás és általában véve a cirkusz szépsége is, hogy „szavak nélkül mesélünk el egy történetet, ezért a közönség különböző szinteken értelmezheti a történetet. A tízéves gyerekek és a felnőttek is mást fognak leszűrni belőle, a különböző élethelyzetben lévő embereket más és más momentum fogja megérinteni”.


Forgó matrac és óriáshinta

A darabot 2002-ben mutatták be először Montrealban. Azóta a világ számos más országában is fellépett Ikarusz történetével a Cirque du Soleil, most Budapestre is elhozzák az előadást. A turnék során általában egy százfős stáb utazik: mintegy ötvenen vannak a művészek, a többiek pedig a technikát biztosítják. A helyszínen aztán legalább ugyanennyi helyi szakember és munkás segítségét kell kérni, hogy a monumentális díszletet felhúzhassák.

A különböző helyszínekhez igazodik a díszlet, így például fel kell állítani egy majdnem 13 méter átmérőjű színpadot, öt rejtekajtóval és két forgatható emelvénnyel, illetve egy 30 méter hosszú kifutót is. Mivel a Varekai valójában egy erdő, szükség van fákra is, melyekből 330-at „ültetnek” el a showhoz.

A fák magassága 4,5 és 10,5 méter között mozog, és közülük 20 nemcsak díszletként funkcionál, hanem az artisták meg is tudják őket mászni.

A színpadon akrobaták vannak többségben, de játszik néhány színész és bohóc is, és a műsort élő zenével kíséri egy kilencfős zenekar. A légtornászok különböző műfajokra és kellékekre specializálódtak.

Az egyik például a tumbling, melynél egy nagy forgó matraccal dolgoznak, amiről elrugaszkodnak, és az egész testüket használják az ugrásokhoz.

Fellépnek zsonglőr-akrobaták is, illetve a művészek a tradicionális grúz táncot is előadják a Cirque du Soleil sajátos stílusában. Akrobaták egy csoportja a „Russian swing” számot adja elő két nagy hintával: az egyik légtornász adja a lökést és a súlyt, hogy a másik repülhessen. „Minden egyes szám különböző energiát sugároz” – magyarázza Bruno Darmagnac, aki szerint csak és kizárólag a minőség az, mellyel a Varekai-t a Cirque du Soleil más előadásaihoz lehet hasonlítani. „Minden másban – a történetben, a zenében és a kosztümökben is – egyedi a Varekai” – hangsúlyozza a művészeti vezető.


Gyerekkori álom

A Varekai egyik fiatal csillaga Emily McCarthy, aki mindössze 16 éves volt, mikor beválogatták a társulatba. „Kisiskolás korom óta szertornáztam, és 12 éves voltam, mikor először láttam a Cirque du Soleil egyik előadását. Rögtön tudtam, hogy itt akarok dolgozni. Ám azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekerülök a show-ba” – nyilatkozta a brit légtornász lapunknak, aki már négy éve szerepel a darabban. Azóta az előadó-művészetben is rengeteget fejlődött. „Mikor a társulathoz kerültem, csak a tornázáshoz értettem. De azóta sokat tanultam a színpadi jelenlétről, az önkifejezésről.

Nagyon hálás vagyok mindezekért” – mondja.

Az artista lányok forgó rendszerben adják elő a szerepeket, így ha Emily épp nem vesz részt a számban, akkor is a színpadon van, hogy segíthesse az éppen dolgozó kollégákat. A légtornász kedvenc jelenetének a tumblingon végrehajtott szinkronugrásokat tartja: „Már az is jó, ahogy végignézek a sok varázslatos figurán. De ez a szám mindig jó kedvre derít, bárhogy is érkezzek a próbára vagy az előadásra. Rögtön elönt tőle az öröm.” Erre szüksége is van, hiszen bizonyos napokon két előadásban is szerepelnie kell. Bár ilyenkor nem próbálnak, hogy megőrizzék az energiájukat a darabokra, a fizikai és lelki megterhelés elképesztően komoly.

Nem is beszélve arról, hogy még a legprofibb társulatokban is történnek balesetek. Például a múlt vasárnap zuhant le a magasból a Cirque du Soleil egyik ausztráliai show-ján az egyik szereplő.

A 35 éves Lisa Skinner korábban három olimpián is versenyzett tornászként. Brisbane-ben a Kooza előadáson egy szólószámban lépett fel a levegőbe rögzített karikákkal. Ám az akrobata egy ugrásnál elvétette a mozdulatot, és nem sikerült elkapnia a trambulint, így 5 méter magasból a földre esett.

„Ez egy veszélyes szakma – szögezi le Emily McCarthy. – Néha ideges vagyok fellépés előtt, de ez megadja a kellő adrenalint ahhoz, hogy folytassam. Mert ha végül el tudom érni, amit akartam, az egy csoda. A Varekai is éppen erről szól szerintem: mindig menni kell előre, még akkor is, ha az ég ránk szakad. Hiszen a történet végére a főszereplő is túljut a nehézségeken, és tanul belőle.”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!