„Magyar Panteon lesz a Várhegyen. (Hősök, művészek temetője, díszes ravatalozó, krematórium.) Idegenforgalmi központ. (Szállodák, fürdők, szórakozóhelyek, külön repülőtér stb.) Öregek köztársasága. (Magányos, társaságra és otthonra szoruló aggok otthona.) Szulejmán kertje. (Mór stílű mulató, háremmel a külföldieknek.) Bukott lányok javító-nevelő intézete. Fedett teniszpálya. Európa legnagyobb cukrászdája. Sóraktár.” A példák Örkény Istvántól származnak, és pusztán arra kívánnak rámutatni, mennyire várta egykor, és várja még most is mindenki, hogy végre kiderüljön, mi lesz a Budai Várnegyed sorsa, és valójában mennyire nem tudunk róla semmit, hogyan vagyunk kiszolgáltatva az állam terveinek és titkolózásának. Nem véletlenül írta Örkény is: „Ennek a felfokozott érdeklődésnek nemcsak az volt az oka, hogy a palota az ott folyó ásatások, robbantások és építkezés ideje alatt el volt zárva a kíváncsiak tekintete elől, hanem az is, hogy az épület új rendeltetése felől mind ez ideig nem szivárgott ki semmi.” A helyzet mit sem változott az elmúlt évtizedekben. A várnegyed sokáig egy bukott rendszer szimbóluma volt, amelyet kitatarozni helyenként szükséges, de valódi élettel megtölteni nem érdemes.

Aztán az ezredfordulón épp csak egy hajszál választotta el az akkori és mai miniszterelnököt attól, hogy beköltözzön a (szerinte legalábbis) őt megillető helyre. Ez a hajszál a 2002-es választási vereség volt, pedig a korabeli sajtóhírek szerint Orbán Viktor enkezével, felesége és hű tanácsadója, Habony Árpád segítségével rendezte be kormányfői rezidenciának kiszemelt Sándor-palotát. Meg nem erősített hírek szerint maga hagyta jóvá a drapériák színét, a bútorokat, csak hogy otthonosan érezze magát. Kellett is a nagy bútorozás: a Sándor-palota Budapest ostromakor gyakorlatilag megsemmisült, az elkövetkező évtizedek pedig nem kedveztek az újjáépítésnek. Nem véletlenül, az 1945 utáni kormányok ugyanis abban sem akartak közösséget vállalni elődeikkel, hogy miniszterelnökeik lakhelyéül a hányattatott sorsú épületet választják. Kisebb-nagyobb korrigálások után végül az első Orbán-kormány döntött az épület rekonstrukciójáról, az akkori áron számolt beruházás 2,2 milliárd forintba került, és az 1806-os, eredeti állapotokat tükrözte – ám jött a kormányváltás, és Medgyessy Péter közölte: nem szeretne beköltözni. Nem volt váratlan Medgyessy döntése, hiszen az első Orbán-kormány ellenzéke az urizálás, nagyzolás szimbólumává tette a politikai kommunikációban Orbán költözési terveit. A Medgyessy-kormány így inkább arról döntött, hogy 2003. január 22. óta a Sándor-palota a mindenkori köztársasági elnök rezidenciája és hivatalának épülete.

Ám ha valaki, akkor Orbán Viktor nem felejt – nem tett tehát le arról a tervről sem, hogy beköltözik a palotába. Ám mostani tervei nagyobb szabásúak, mint a kétezres évek elején voltak, igaz egy feltétel ismételten kell a megvalósításukhoz: az, hogy a Fidesz megnyerje az áprilisi választásokat. Orbán kiindulási pontja most ugyanaz, mint az Alaptörvény megfogalmazásakor, sok emlékezetpolitikai akciójában, a szimbolikus politizálás megannyi lépésében, mint például a Kossuth tér átalakításakor: az 1944 előtti állapotok visszaállítása. Kossuth tér és a Vár: 1944 egymással szemben a Duna két oldalán.

Lapunk információi szerint Lázár János kapta a feladatot, hogy kidolgozza ennek a grandiózus átszervezésnek a forgatókönyvét, úgy tudjuk, hogy már több tárgyalás is folyt a témában. Lázár állítólag belső körben világossá tette: Orbán a választások utáni egyik első, és legfontosabb feladatául szabta a Várba költözés feltételeinek megteremtését és lebonyolítását. Lázár a jelek szerint nem késlekedik a főnöki utasítás végrehajtásával: a Vasárnapi Hírek birtokába került dokumentum megrendelője a Miniszterelnökség, témája pedig a teljes államapparátus megmozgatása, de mindenekelőtt a miniszterelnök és a Miniszterelnökség átköltöztetése az Országházból a Sándor-palotába.

A Sándor-palota nem véletlenül volt lakatlan jó ideig. Az épületet 1881-ben vásárolta meg gróf Andrássy Gyula (ára akkor 179 422 forint és 50 krajcár, valamint két telek volt), a mindenkori miniszterelnök állandó lakhelyéül. Első ilyen szerepben beköltöző lakója ő maga volt, és 1945-ig összesen 16 utódja követte őt. Itt vetett véget életének 1941. április 2-án gróf Teleki Pál; itt lakott Bárdossy László és Sztójay Döme is. Áder János tervezett áttelepítése a Budai Várba szintén nem mentes a történelmi áthallásoktól: az épület legutóbbi ismert lakója ugyanis a költözést a királynélküliség állapotát szimbolizáló gesztusként magyarázó Horthy Miklós volt, aki a két világháború között használta rezidenciájaként az épületet.

Tény, hogy a Budai Várnegyeddel kezdeni kell valamit. Bár a II. világháború óta az épületek nagy részét felújították, és többségük valamilyen funkciót is kapott, valójában elszigetelt és rosszul kihasznált része ez a városnak. Régóta és sokan tervezték már, építészek, urbanisták és politikusok is, hogy kezdenek valamit a turisztikai szempontból értékes területtel. A ’90-es években pályázatot is kiírtak, érkezett is tucatnyi terv, közülük néhányat meg is vásárolt akkor az állam. Ezeket is fel akarta használni a Medgyessy-kormány, amikor nagyszabású várrekonstrukciós programot hirdetett. Akkor összesen hat nagyobb beruházást terveztek megvalósítani 2012-ig azzal a céllal, hogy a Vár egyszerre legyen nyitott kulturális központ és a magyar államiság szimbóluma. A tervekből szinte semmi nem lett.

A mostani kormány új kormányzati negyedet építene a Várnegyedben (a Gyurcsány-kormány kormányzati negyeddel kapcsolatos terveiről kicsit lentebb emlékezünk meg), a szakmai koncepció megalkotására a lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint a neves építész, Zoboki Gábor irodáját kérték fel. Zoboki már az előző Fidesz-kormány idején (egész pontosan 1999-ben) előállt egy hasonló, a központi állami intézmények elhelyezkedésének vizsgálatával foglalkozó dokumentummal, amelynek szintén az akkori Miniszterelnöki Hivatal volt a megrendelője. Most sincs ez másként. Legutóbb azonban akkor találkozhattunk a nevével, amikor a Magyar Krónika Kerényi Imre által összeválogatott jövőbeni szerkesztőinek listáját böngésztük: ő volt egészen pontosan a 100. jelölt. Három és fél évvel ezelőtt viszont azt nyilatkozta a terület építészeti újrahasznosítása kapcsán: „A döntéseket nem szakmabeliek, hanem politikusok hozzák, az pedig a Dísz téri romokat újraértelmező beépítés kapcsán bebizonyosodott, hogy ez mennyire nem használ az építészetnek.” Hogy a döntéseket politikusok hozzák-e, az nem kérdés. Az sem, hogy Zoboki már letett az asztalra egy koncepciót, amelynek megvalósulása esetén a politika ténylegesen is beköltözhet a Várba.

A módszertan: az elhelyezés szempontjai közt az első helyen az alkotmányos elvek állnak, a hatékonyság, megjelenés, városrendezés, biztonság, megvalósíthatóság és városfejlesztési hatás csak ezután következik.

Az alapvetés tehát, hogy Orbán Viktor beköltözik a Sándor-palotába. Ebben az esetben értelemszerűen a köztársasági elnöknek is költöznie kell (két dudás mégsem fér meg egy csárdában…), de ha minden jól megy, nem kell messzire hurcolkodnia, őt a Budai Vár „A” és „B” épületében szállásolnák el. Vagyis a jelenlegi Nemzeti Galéria épületébe, Horthy Miklós egykori rezidenciájába. Arra, hogy hova költözne a galéria és az ott tárolt sok ezer műalkotás, a szakmai koncepció nem tartalmaz egyértelmű választ. Lehet, hogy a szintén tervbe vett múzeumi negyed lenne a gyűjtemény új otthona. Minden bizonnyal költöznie kellene viszont az Országos Széchenyi Könyvtárnak is – egészen a Népligetig. Lesz viszont helyettük más: a felvázolt térkép tanúsága szerint többek közt szálloda (épp az OSZK helyén), államtörténeti múzeum és állami rendezvényház. És a láncreakció nem csak a Várban, de azon kívül is döntené a dominókat: költöznének a minisztériumok, a hatástanulmányban felvázolt elképzelések szerint ciklusonként 2-3 minisztériumot lehetne megmozgatni, a cél pedig az lenne, hogy ne a városban szétszórva, hanem egy környéken legyenek. Ebből is látszik azért, hogy a jelenlegi kormány valamelyest hosszabb távlatokban gondolkodik, mint egyszeri négy év.

Ez persze csupán egy koncepció, az abban foglaltak lehetőségek, amelyek közül a tisztelt megrendelő, jelen esetben a Miniszterelnökség hivatott választani. Mert az nem csak Várnegyed épületeivel számol, amikor a kormányzati szervek munkájának összehangolásáról beszél. Az építész iroda szakmai alapon rangsorolta is a lehetőségeket. A tanulmány beszédes adata, hogy Orbán Viktor Sándor- palotába költöztetése, és a KEH áthurcolkodása a Nemzeti Galéria épületébe csak a második legjobb megoldás az építészek szerint, valamiért mégis ezek lettek hosszabban kifejtve, térképekkel megfejelve, és természetesen az összes nehézség ellenére is jó megoldásként vannak értékelve a dokumentumban. Okkal lehet arra következtetni, hogy ezzel próbáltak megfelelni a megrendelői igénynek. Pedig például a miniszterelnöki apparátus áthelyezése a Kossuth térről a Budai Várba még a tanulmány szerzői szerint sem túl praktikus ötlet. Zobokiék szerint ennél ésszerűbbnek tűnne, ha a Kossuth téren maradna minden fontosabb intézmény, a Parlamentből viszont kiköltözne a miniszterelnök és hivatala, át a Vidékfejlesztési Minisztérium jelenlegi épületébe, míg a Kúria az eredeti terveknek megfelelően a Néprajzi Múzeum helyén találna régi-új helyet magának (a néprajzi gyűjteményt a Városligetben megvalósuló Múzeumi Negyedben helyeznek majd el). Így ugyanis létrejönne a törvényhozás-végrehajtó hatalom-igazságszolgáltatás szentháromság térbeli megvalósulása is, ráadásul a költségek sem szállnának el, hiszen az épületeket nem kellene túlzottan átalakítani ahhoz, hogy beköltöztethessék az új lakókat.

Néhány lehetséges helyszíne a Miniszterelnöki Hivatalnak. A tanulmányban vizsgált épületek közt első helyen a Vidékfejlesztési Minisztérium épülete, a másodikon pedig a Sándor-palota áll. De szerepel még több várbeli helyszín: a Karmelita-kolostor épülete, az MTA-tömb, az Erdődy-palota és az egykori Táncsics-börtön is.

Áder Jánosnak kevesebb választási lehetőséget hagytak, jelenlegi lakhelye, a Sándor-palota mellett a Budai Vár „A” és „B” épülete, az egykori Teleki-palota és az Erdődy- palota (hozzácsatolva a Táncsics-börtön épületét) jöhet szóba egyelőre.

Teljes joggal merül fel a kérdés: miből lesz minderre pénz? 2014 és 2020 között új európai uniós fejlesztési ciklusba lépünk. Állami és önkormányzati pénzből mindez megvalósíthatatlan lenne. Ám dokumentum tanúsága szerint például a kormány által oly sokat szidott Európai Unió fejlesztési pénzei nagyban segítenék a város képének megújítását – s ezzel a kormány reprezentatív székhelyváltását is. Az azonban már előre borítékolható, hogy ha Orbánék belekezdenének grandiózus terveik megvalósításába, az a következő évekre Budapestre szánt uniós fejlesztési pénzek jelentős részét felemészteni, pedig talán lenne még mit építeni, szépíteni a fővárosban a kormányzati rezidenciákon kívül is. Az anyagiak tekintetében a tanulmány kissé nagyvonalúan fogalmaz (bár több helyen megemlíti, hogy a legfőbb cél a költséghatékonyság lenne). Számol még néhány máshonnan érkező befektetővel, illetve felvett hitelekkel is, de fő célnak a „0-szaldós” finanszírozási konstrukcióhoz közelítő megvalósítást tekinti. Eszerint a dominóelv alapján megvalósuló költöztetés kis lépésekben történik majd: amikor egy ingatlant eladnak, akkor abból a pénzből vesznek/felújítanak/átalakítanak egy másikat. Az abba költöző intézmény megüresedett épületét ismét csak értékesítik, az abból befolyó pénzt máshová forgatják – és ez így megy egészen addig, amíg mindenki meg nem találja a végleges helyét. Pontos összegekről azonban nem esik szó a dokumentumban, azokat ugyanis csak a 2014-es évre ígérik a tervezők (maga a koncepció még tavaly év végén elkészült). Kapkodni nem is nagyon kell, hiszen az átrendezés tervével illene megvárni a választások eredményét.

Úri muri?

Az ellenzék továbbra is urizálásnak tekinti a kormány és/vagy a miniszterelnök Várba költöztetésének tervét. – Nevezhetjük ezt Orbán király-tervnek is. Szimbóluma Orbán Viktor kormányfői szerepfelfogásának: a vezető a palotájából letekint népére – nyilatkozta lapunknak Braun Róbert, az MSZP politikusa. Ő sem vitatja, hogy szükség van a Várnegyed fejlesztésérre, de „a bezárkózó hivalkodás” helyett olyan koncepciót támogatna, amely nyitott, mindenki számára hozzáférhető kulturális tereket hoz ott létre. – Nem elvenni kell a Várat, hanem vissza kell adni Budapestnek, a magyaroknak és ide látogató külföldi turistáknak – fogalmazott Braun. Szerinte a másik probléma a tervvel, hogy teljességgel avítt kormányzati működésből indul ki. – A kormányzati intézmények Európa-szerte nem palotákban és kastélyokban, hanem modern irodaházakban székelnek, mert a minisztériumoknak nem reprezentálniuk, hanem dolgozniuk kell – állítja, hozzátéve: Orbánék megint bebizonyítják, hogy mást gondolnak kormányzásról, mint amit a kor diktál. Braun elutasítja a tervet azért is, mert ismételten csak a káros és megosztó Horthy-nosztalgiát hívja elő, de talán ami még ennél is súlyosabb: felemésztené a Budapestre a következő években szánt fejlesztési források jelentős részét. – Márpedig Budapestnek nem arra kell költenie, hogy Orbán Viktor a Várban pöffeszkedjen, hanem egy modern metropolisz fejlesztésére, kultúrára, oktatásra, egészségügyre – mondta Braun, aki szerint az „Orbán király-tervet” nem is nehéz megakadályozni: le lehet szavazni április 6-án.

1944 vs. 2044

Nem ez az első kísérlet az államapparátus megmozgatására. 2007-ben a Gyurcsány-kormány vetette fel a kormányzati negyed tervét, amelynek célja (a nemzetközi trendekhez igazodva) egy költséghatékonyabb, átláthatóbb rendszer kiépítése lett volna, amelyben az elavult épületek helyett egy teljesen új komplexumba költöztette volna a minisztériumokat. A negyed magántőkéből épült volna fel, csaknem 35 milliárd forintért, ám ebből le lehetett volna vonni az egykori épületek eladásából befolyó összegeket. Az elkészült komplexumot az állam 25 évig bérelte, és csak ezután vette volna meg. Bár a helyszín (Nyugati pályaudvar környéke) kiválasztása után nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyet Janesch Péter és Kengo Kuma építészcsapata nyert meg, terveik a mostani 1944-es nosztalgia helyett inkább egy 2044-es futurisztikus vízióra hajaztak. A projektet végül 2008 januárjában leállították, mivel rengeteg nehézség lépett fel. Többek közt a terület rendezetlen tulajdonviszonyai, a felmérhetetlen költségeket igénylő infrastrukturális beruházások, illetve a határidők folyamatos csúszása szerepelt az indokok között.

Hányan költözhetnek?

Bár a jelenlegi kormány korábban megígérte, hogy igyekszik csökkenteni az állami alkalmazottak számát, csaknem négy év alatt nem hogy nem sikerült ez nekik, de például a Miniszterelnökség létszáma 93-ról mostanra 324- re duzzadt, és ez csak a kormányfő közvetlen környezetét jelenti.

Múzeumi negyed

A budapesti Múzeumi Negyed öt épületet és hat múzeumot magába foglaló komplexum lesz a Városliget szélén elhelyezkedő Ötvenhatosok terén. A tervek szerint 2017 végére, 2018 elejére készül el. Ide költözik a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) anyagának összevonásával létrejövő Új Nemzeti Galéria is. Az MNG jelenleg a Budai Vár négy teljes épületét (A, B, C, D) uralja. Amikor 1957-ben önálló múzeumként megnyitotta kapuit (ekkor még a jelenlegi Néprajzi Múzeum épületében), gyűjteménye 6000 festményt, 2100 szobrot, 3100 érmet, 1100 rajzot és 5000 nyomatot foglalt magában. Teljes műtárgyállománya jelenleg körülbelül 100 ezer darabból áll.

OSZK

Az Országos Széchenyi Könyvtárban (OSZK) minden Magyarországon megjelent nyomtatványból van két kötelespéldány. Emellett a nem nyomtatott dokumentumokat (kéziratok, hangzó anyag, videokazetta, floppylemez stb.) is gyűjtik. 2006-ban a könyvtár 8 millió egységgel rendelkezett, csak könyvből több mint 2 millió, időszaki kiadványból (pl. újságok) 300 ezer, kéziratból pedig 1 millió volt a gyűjteményben. A teljes OSZK átköltöztetése a Népligethez rengeteg költséggel és nehézséggel járhat. Hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy az intézmény alig öt hónappal ezelőtt kinevezett új megbízott igazgatója, Szemerei Péter a napokban lemondott, azt nem tudni. Az indoklás szerint Szemerei – aki a Fidesz egyik alapítója volt – személyes okokra hivatkozva nyújtotta be lemondását, utódja Káldos János lesz, ám őt a Magyar Narancs információi szerint csak két hónapra bízza meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma az OSZK vezetésével.

Rövid út

A legkevesebb gondja Áder Jánosnak lesz, mivel a Sándor-palota és a Budai Vár közel van egymáshoz. A Köztársasági Elnöki Hivatal alkalmazottainak száma egyébként 77 fő, több mint felével nőtt a számuk az elmúlt négy évben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!