Végre lehet lázadni - Mégis fogy a Fidesz körül a levegő

2017 a lázadás éve lesz – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök még decemberben a 888.hu internetes hírportálnak adott interjújában. Májusra be is érett a mondás: a nemzeti konzultációval, a CEU és a civil szervezetek elleni törvénnyel sikerült előállítani azt a helyzetet, ami a mindig kompromisszumkereső európai uniós döntéshozók számára is elfogadhatatlan.

Így, ha nagyon akarja a magyar kormány – a két héttel ezelőtti brüsszeli viták és a napokban elfogadott európai parlamenti határozat fényében – valóban fenyegetve érezheti magát: soha nem volt még ennyire közel annak az eshetősége, hogy hazánkat teljesen kizárhatják az uniós döntéshozatalból.

Ez ellen pedig lázadnia kell.

Ha úgy vesszük, most csütörtökön is joggal mondhatta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a „Brüsszel és Budapest közti választásról fog szólni Magyarország és az Európai Parlament vitája a következő egy-két évben”. A helyzet azonban ezúttal is erősen ironikus, hiszen ha el is indulna a szerdán megszavazott határozatban szereplő, a jogállamiság és a demokrácia alapvető értékeit védő 7. cikk szerinti eljárás, az éppen a Brüsszel és Budapest közötti párbeszédről szólna. Nem pedig arról, hogy Brüsszel ráerőlteti az akaratát Budapestre, és az adó- és rezsicsökkentés eltörlésére vagy a határzár lebontására kényszeríti.


Többéves huzavona

Maga az eljárás egyébként pontosan olyan kacskaringós – és lássuk be, unalmas –, mint a legtöbb uniós jogi kérdés. A szerdai határozat értelmében két hét múlva összeül az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Szakbizottsága.

A szakzsargonban csak LIBE-ként emlegetett testület első komoly feladata az lesz, hogy eldöntsék, melyik frakcióhoz tartozó képviselő kaphassa meg a fő jelentéstevő pozícióját, hiszen a pártállás erősen befolyásolhatja a végső eredményt.

„Hogy a jelentés három, hat vagy nyolc hónapon át készül-e majd, nagyban függ attól, hogy a fő jelentéstevő milyen mélységekig kíván lehatolni – magyarázta lapunknak Niedermüller Péter EP-képviselő, aki szintén tagja a szakbizottságnak. – A jelentés legfőbb állításairól
ismét szavaz majd az Európai Parlament.
De akkor már nem egyszerű, hanem kétharmados többség kell ahhoz, hogy a Bizottsághoz kerüljenek a javaslatok.” Ezt pedig nem lesz olyan könnyű elérni, tekintve, hogy a mostani határozatot is csak hosszas alkudozás és belső viták után sikerült elfogadni.

Ha azonban mégis a folytatás mellett döntenek az EP-képviselők, akkor az Európai Bizottság elé jutna az ügy. A szakértők ismét megvizsgálnák a jelentés állításait, és utána megkezdenék a tárgyalásokat a magyar kormánnyal, hogy az változtasson a kifogásolt témákon, vagyis a sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadság, a menekültekhez kapcsolódó, illetve az oktatási és a civil szervezetek működésére vonatkozó jogi szabályozás kérdésein.

Ha a magyar kormány hajlandó lenne együttműködni, akkor a Bizottság már csak az eljárás lezárását javasolná a tagállami külügyminiszterekből álló Tanácsnak, míg ellenkező helyzetben szankciókat javasolna. Legvégső esetben pedig az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács elé kerülne az ügy, ahol az érintett tagállam kivételével az összes többinek meg kellene szavaznia, hogy felfüggesszék Magyarország szavazati jogát a Tanácsban, vagyis megfosszák annak a lehetőségétől, hogy részt vegyen a saját sorsát is érintő döntések meghozatalában.


Valóság és üzenet

Az eljárás legalább két évig tartana. Közben rengeteg lehetőség nyílna arra, hogy a magyar kormány csendben megegyezzen Brüsszellel. Ha pedig mégis eljutna az ügy a legvégső fázisba, amire azért igen kicsi esély van, Budapest akkor is biztosra vehetné, hogy a szankciókat nem szavazzák meg, hiszen a vétóhoz elég egyetlen szövetséges voksa. Ez megvan: a hasonló cipőben járó Varsó. A lengyel–magyar két jó barát aztán vállt vállnak vetve védené meg egymást attól, hogy kitessékeljék őket az unióból.

Könnyen juthatnánk arra a következtetésre, hogy a magyar kormány számára valójában nincs is tétje az egész hercehurcának. Sőt kifejezetten előnyös is, hiszen a valódi következmények nélkül jött létre egyfajta fenyegetés, ami ellen lázadni lehet.

A logika azonban nem ilyen egyszerű, mert sok egykori szövetségesét sikerült a Fidesznek magára haragítania. „Mostanra vált nyilvánvalóvá az, hogy a párthatárokon túl sem tudja az európai parlamenti képviselők döntő többsége elfogadni azt a politikát, amelyet a magyar kormány régóta folytat. A Bizottság és a parlament is eljutott oda, hogy konkrét lépéseket tegyen” – magyarázta Niedermüller Péter.

A határozatot ugyanis nemcsak a beterjesztők, azaz a szociáldemokrata, zöld, liberális és radikális frakció tagjai szavazták meg, hanem 67 néppárti – azaz a Fidesz pártcsaládjába tartozó – politikus is, valamint további 40 konzervatív tartózkodott.

Információink szerint indulatos vitába torkollott a szavazást megelőző estén a pártcsalád utolsó frakcióülése, mivel jó néhányan kijelentették, másnap nem lesznek hajlandóak nemmel szavazni.

Mint a számok is jól mutatják, a 217 fős néppárti frakciónak éppen a fele gondolja azt, hogy a magyar kormány politikája már vállalhatatlan számukra.

Ugyanakkor forrásaink szerint a vezetés még mindig bent akarja tartani a Fideszt a pártcsaládban, ugyanis a magyar kormánypárt elvesztése egyúttal egész Közép-Európa elvesztését is jelentené számukra.

Árulkodó jel az is, hogy a határozat kapcsán benyújtottak egy kifejezetten a magyar kormányt támogató módosító indítványt is. Ezt azonban a 751-ből mindössze 70 képviselő szavazta meg: szélsőjobbosok, a brit toryk és a lengyel kormánypárt bástyájának tekinthető Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciója, illetve néhány néppárti politikus.

„A határozat legnagyobb jelentősége az, hogy az EP történetében először megszavaztak egy olyan javaslatot, amely elvileg elvezethet a 7. cikkelyig, vagyis a legerősebb szankciót is kilátásba helyezi, ha a tagállam nem változtat a politikáján” – mutatott rá a magyar EP-képviselő. Tehát, ha lassan is, de az Európai Unió végre alkalmazkodik ahhoz a kihíváshoz, amelyet a magyar és lengyel kormányok különutas politikája jelent. Így lehet, hogy hamarosan nem lehet majd tét nélkül lázadni sem.


"Az EP történetében először szavaztak meg olyasmit, aminek a vége a 7. cikkely lehet"

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!